Az Écsy-villa Balatonfüreden a ma múzeumként működő Jókai villa szomszédságában áll. Mint minden akkoriban, ez a terület is a bencések tulajdona volt, 1866-ban parcellázták és tőlük vette meg Écsy László, hogy bérbe adható nyaralót építtessen rajta.

„Épült 1868-ban, egyemeletes, – a társalgó teremből nyíló födött, színes, koczkaüveg-oldalokkal ellátott szép erkéllyel, bájos kilátással a Balatonra és környékére. – ezen nyaralóban van 12 fényesen butorozott kényelmes szoba, egy igen czélszerű konyha, pincze. A villa előtt szép, jól gondozott, árnyas fákkal, rózsa csoportokkal és virágokkal beültetett kert terül el. A ház háttere szintén fákkal, szőlővel beültetett kertből áll. Ennek, valamint az Eszterházy-féle nyaralónak nagy előnye, hogy kettőjüknek — itt a dombtetőn igen jó italu vizet szolgáltató kutjuk van. Ez a két nyaraló tulajdonos közös sajátja. Az Écsy nyaraló egészben, vagy részletesen is, a vendégeknek bérbe ki szokott adatni. Legtöbbnyire egyes nagyobb családok szokták a fürdőidény tartamára kibérelni. Az itt lakni kívánók szóban vagy írásban Écsy László nyaraló-tulajdonosnál értekezhetnek.”
(Forrás: Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei, 1878.)

1878. metszet a nyaralóról

A villa történetét kiegészítve szót kell ejtenünk arról az emberről, aki a város egyik meghatározó alakja volt, és akinek nevét ma is viseli az egykori nyaraló. Écsy László 1836-ban, 29 éves korában mint ügyvéd kezdte meg fürdőfelügyelői munkáját. 1889-ig volt a fürdő igazgatója, és ténykedése alatt nem nagyon volt olyan füredi hír, úti beszámoló, napló, amelyben ne említették volna dicsérő szavakkal tevékenységét. Lichtnecker András így ír róla az Écsy László balatonfüredi fürdőigazgató naplója című könyv előszavában:

„Écsy László fürdőigazgató 54 éven át minden nap, ágyából felkelve, első dolgaként nagy vendéglői lakásának, majd 1868-tól villájának ablakából kitekintve kémlelte a Balatont. Láthatta a tavat vakító verőfényben, máskor szürke hullámokat hajtva, de fenyegető haragoszöldben, tajtékzó hullámokat dobálva is. Naplója megörökítette a Balatonnal való együttélés sajátos életérzését. Sokunké ez az élmény, emiatt a történeti értéken túl is kedves olvasmány lehet valamennyiünk számára Écsy László Naplója.

A Győr megyei Péren 1807-ben született és Balatonfüreden 1895-ben elhunyt Écsy László ügyvéd a tihanyi Benedek-rendi apátság és uradalom alkalmazásában 54 évig állt fürdőfelügyelőként, fürdőigazgatóként a balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő élén. 1835-ben kapott megbízást a fürdőintézet vezetésére és 1889. február 1-jén nyugdíjazta őt Vaszary Kolos pannonhalmi főapát.
Écsy Füredre érkezésére úgy emlékezik vissza Naplójában, hogy a telep leégése miatt még szállást is csak Tihanyban talált magának.

Écsy László (Fotó forrása: Füredi História helytörténeti folyóirat X.évf./2.)A számos feljegyzésnek köszönhetően sok mindent megtudhatunk ténykedéseiről, például hogy 1849-ben ő is ott volt a híres Kisfaludy gőzösön, amikor István nádor tárgyalni indult Jellasiccsal. 1851-ben állandó postahivatala lett Fürednek, amelynek vezetését ő vállalta el. 1854-ben meglátogatta Ausztria és Csehország fürdőhelyeit, hogy az ott tapasztaltakat Füreden is hasznosítsák. 1859-ben a Kerek templomnak ajándékozott egy harangot, amelyet 25 éves szolgálati jubileumának ünnepségén szenteltek fel. Nagy szerepe volt az új színkör felépítésében is, erről így írnak a Füredi História egyik számában:

„Ha egyszer minden részletében bizonyítható lesz, hogy – a füredi szőlő-borkultúrát megújító Varga Lajos főszolgabíró mellett – Écsy László fürdőigazgató volt a 19. századi Balatonfüred legjelentősebb polgára, akkor szó esik majd a füredi színház melletti intendánsságáról is. Écsy László magánéletének tragikus fordulatai ellenére is példás családfő, akinek a nevelt lánya volt Écsy (Rigler) Antónia, a költő Endrődy Sándor felesége. A balatonfüredi gyógyfürdő reformkori és polgári kori története összeforrott Écsy tevékenységével. A fürdő történetében 54 éven át az állandóságot és a folytonosságot képviselte, amit naplójának fennmaradt részei bizonyítanak. Ő tartotta össze azt a nagy „családot”, amelyet a fürdő alkalmazottai, a fürdőtelepi boltok bérlői, a villatulajdonosok és a fürdővendégek alkottak. Megbízhatósága, lelkiismeretessége, szívóssága és hivatalnoki precizitása következtében egyre több funkcióban tevékenykedett eredményesen. Fürdőfelügyelő, majd fürdőigazgató, a tihanyi uradalom tisztiszékének tagja, a fürdőbizottság jegyzője, a Balaton Gőzhajózási Társaság igazgatója, a füredi római katolikus iskolaszék világi elnöke, az arácsi Széchényi kastélyban működő Szeretetház igazgatótanácsának elnöke, egy időben Jókai Mórral társelnöke, emellett az író füredi villaszomszédja és barátja. Eddigi ismereteink szerint 1860- tól lett a füredi színházi ügyek fő intézője. Roboz István 1865-ben azt írta, hogy 1860-ban a fürdővendégek bizottmányt alakítottak és Écsy Lászlót kikiáltották a színkör építészeti igazgatójának.” (Forrás: Füredi História, X. évf./1.)

Écsy László nyaralója, Balatonfüred (Fotó: Szücs Ildikó)

Écsy korában még fontos érték volt a hűség. Amikor már negyven éve állt a fürdő élén, szolgálatáért az uralkodó a Ferenc József-rend lovagkeresztjével jutalmazta meg és 1874. január 8-án audencián fogadta a budai várban. Erről az eseményről Écsy részletesen megemlékezik a naplójában, kitérve olyan részletekre is például, hogy az uralkodó az audencia közben folyamatosan játszott a bajuszával és a fürdőigazgató minden válaszára azt mondta: örülök. 1886. november 25-én ismét kihallgatáson fogadta őfelsége Écsy Lászlót, hogy megköszönhesse az újabb királyi kitüntetését. Erről így ír a naplójában:

Écsy László 1889-ben ment nyugdíjba, azután még hat évig élt, s 88 évesen Balatonfüreden halt meg. Felesége mellett a balatonarácsi régi temetőben nyugszik. Alakját ma is nagy tisztelet övezi a városban, ezt bizonyítja naplójának megjelentetése, valamint a villán kívül az egykori Nagyvendéglő falán lévő emléktábla is.

Emléktábla az akkori Nagyvendéglő falán (Fotó: Szücs Ildikó)

Amikor Füred gyógytermét kezdték építeni – vagyis egy olyan szalont, ahol összejöveteleket, bálokat, hangversenyeket lehetne rendezni – az Écsy nyaraló számos vendég szálláshelyéül szolgált:

„A Balatonnak is megvan a tengeri kígyója, mely körülbelül huszonöt éve szerepel a hírlapokban. Meg a jámbor óhajtásokban. Ez a balaton-füredi gyógyterem. Azt mondják, hogy a közelebbi hetekben már megkezdik építését, még pedig igen díszes és célszerű terv szerint. Ha elkészül: az már igazán ünnep lesz Füreden, s egy gonddal kevesebb fogja nyomni az ép oly buzgó, mint zaklatott fürdőigazgató vállát. […] Úgy halljuk, hogy a fürdőbe máris sok előkelő család rendelt lakást Écsy igazgató urnál, kinek szépkilátású nyaralója szintén a vendégek rendelkezésére fog állani. Az alsó parkban és a házak mellett e télen vízvezetéket készítettek s így nem lesz többé por Balaton-Füreden. ” (Forrás: arcanum.hu/Fővárosi Lapok 1875. április)

Écsy László nyaralója, Balatonfüred (Fotó: Szücs Ildikó)

Füred akkori társasági életéről szóló írásaiban gyakran szerepel a villa neve, hiszen bárki megszállhatott benne, nem voltak kikötések, amíg a vendég ki tudta fizetni a szállásdíjat. A fürdőbe érkezők közül is sokan élvezték a nyaraló adta kényelmet, és széles volt a skála vendégek származását illetően:

„Szerencsére több fürdőhelyen listát készítettek az érkezőkről, s azt kezdetben kézzel írva, majd nyomtatva a vendégeknek osztogatták. Balatonfüreden pl. 1837-től rendszeres fürdőjegyzéket nyomatott ki Écsy László, innen ismerjük a látogatók társadalmi hovatartozását. Megtaláljuk közöttük az arisztokratákat éppúgy, mint a középnemességet, a vármegyei tisztviselőket, katonatiszteket. Feltűnően sok az értelmiségi, a honorácior, a francia nyelvtanártól az akadémia titkáráig. Jelen van a nagypolgárság, de a gyáros mellett ott nyaral a kalmársegéd is. Az egyháziak között egyaránt megtalálhatjuk a plébánusokat és rabbinusokat is. Vannak persze kétes egzisztenciák is, akik foglalkozásukat csak Privatier-nak, magánzónak jegyeztetik be. Az ilyenek közül kerülnek ki a kártyaasztalok szerencselovagjai vagy a társaságot minduntalan szórakoztatni akaró mókamesterek.” (Forrás: arcanum.hu/História, 1993.)

Écsy László halála után a nyaralót, feltehetően az öccse, József örökölte, mivel az igazgatónak nem volt gyermeke. A villa még 1898-ban is Écsy nyaralóként volt bejegyezve, majd a következő évek valamelyikében került dr. Vutkovich Sándor birtokába. A vendégnévsorok szerint a veszprémi születésű, pozsonyi jogakadémiai tanár, aki irodalomtörténész és nyelvész volt, családjával már 1888-ban is Füreden nyaralt a Nagyvendéglőben, valamint 1897-98-ban is. Miután megvették az épületet, a család minden nyarat Füreden töltött a már Vutkovich-villára átkeresztelt nyaralóban. A családfő 1905-ben hunyt el, özvegye örökölte a villát, ami 1925-ig maradt a család birtokában.

A fáktól nehezen látható, de az egykori Écsy-villát ma a szomszédos épülettel egyfajta üveges veranda köti össze (Fotó: Szücs Ildikó)

Az épület sorsa ezután nagyon hasonló a többi füredi villáéhoz: a ’30-as években a polgári tanárok üdülőjeként használták, majd a második világháború után a mellette lévő villával együtt a Teleki Intézet dolgozói kaptak helyet benne. Végül privatizálták, és ahogy a legtöbb villa, ez is magántulajdonba került.
Az egykori nyaraló nagyjából őrzi eredeti formáját, bár a mellette lévő épület földszintjével egybeépítették, így némileg más képet mutat, mint annak idején a XIX. században, amikor a társasági élet tagjai innen élvezték a balatoni panorámát. Ám Füred tiszteletreméltó fürdőigazgatójának nevét őrzi egy emléktábla a villa bejáratánál, hogy ne merüljön feledésbe kinek köszönhető az épület.

Nyitókép: Écsy László nyaralója, Balatonfüred (Fotó: Szücs Ildikó)