– Ön tősgyökeres budapestiként miért fordított hátat a fővárosnak?
– Szó szerint túl sűrű volt, értem ezt a rossz levegőre, a tömegre, a szembejövő politikára, az indulatokra. Ami korábban lételemem volt, egyszer csak teherré vált, picit belefáradtam a nyüzsgésbe. A kétlakiságról viszont nem mondtam le, nyáron Szepezd, télen Füred az otthonunk.
– Nem mondhatnánk gyakorinak, hogy egy író tartósan egy földrajzi tájjal köt szövetséget, és regénysorozatot szentel neki. Miért éppen a Balatont választotta?
– Kétezer óta, amikor is megszületett a lányom, a nyarakat Balatonszepezden töltjük. A hallomáson alapuló történetek, a befogadásunk furcsaságai, a gyüttmenti státusszal való szembesülés a mindennapjaink részévé vált.
Ne feledjük el, akkor még nem volt ekkora „húzása” a Balatonnak, sok ház állt üresen, viszont a külföldiek töretlenül lelkesedtek értünk. Ez a pusztulásra épülő, kicsit nosztalgikus „dolce vita” nagyon hasonlított az általam is kedvelt toszkán és provence-i élményregények alapanyagához, márpedig ha „nekünk a Balaton a Riviéra”, akkor azt magyar íróként kötelező megörökíteni.
– Az Édesvízi mediterrán elnevezésű olvasmányos, élvezetes sorozata (ez az első mű címe) egy hazatelepült kanadai magyar házaspár története. Egy balatoni kúriát örökölnek, miközben beleszeretnek a varázslatos tájba. A családregényfolyam – Szerelmem, Balaton, A világ közepén, Végtelen nyár, Mindörökké Balaton – az ő életüket kíséri nyomon. Földi paradicsomban érzik magukat. Az ábrázolt idilli világból mi maradt meg a 2020-as évekre?
– Ahogy azt minden kötet elején írom, a valóság és a fikció aránya nem igazán konstans, ennélfogva az említett „képeslap”-idillt abban a pillanatban megcsipkedem, amint észlelem. Talán ezért is sikeres a sorozat, mert nem hazudik naplementét oda, ahonnan, teszem azt, egy új szállodaépület miatt nem látni azt. A kérdést nem megkerülve azt kell látnunk, hogy ha uralkodóvá válik a turistaipar, akkor pont a lényeg fog elveszni. Akkor meg minek ideutazni.
– Idén jelent meg Balatoni Futár című regénye. Központi szereplője egy fiatal, lezser pesti újságíró, aki először jár Füreden. Valósággal rászakadnak az élmények. A mesélő Csengődi István kitalált figura, vagy a valóságban is létezett?
– Ő egy Esti Kornél-szerű kitalált fickó, aki véletlenül sok mindenben hasonlít rám. Ő sem kedveli az idillt, szarkasztikus humorral szemléli a millenniumi Magyarország balatoni vetületét. Az a feladata, hogy meglesse az akkori „celebeket”, s erről tudósítson pesti kiadójának. Amolyan intimpista szerepet szánnak neki, de ő ennél jóval többet lát a környezetéből, azaz a helyiekből – és szép lassan össze is csiszolódik velük. Olyannyira, hogy Balatoni Futár néven reklámújságot indít.
– A pannon település bensőséges világa embereivel, kultúrtörténeti emlékeivel, a szőlőskertek, présházak legendáival, gasztronómiájával mintegy tablószerűen jelenik meg. Petrőczi Éva költő írta recenziójában, hogy a regény „komoly kutatásokon alapuló, történelmi, sajtó- és helytörténeti olvasmány”. Mennyire hitelesen jelennek meg az 1895–96-os esztendők és a korábbi időszakok?
– A történelmi keret, egyes szereplők és a füredi nyaralós világ korhű ábrázolása szerintem jól sikerült, de a személyes sorsok alakításában érvényesült az írói önkény. Magyarán: nem érdemes mindent tűpontosan értelmezni, inkább játsszunk el a „mi lenne, ha” gondolattal. Egyébként sem szeretem, ha mi, írók túl komolyan vesszük magunkat. A mese, a könnyedség, a humor, amelyre szerintem akkor és most is elsődlegesen szükségünk van.
– Ha Füred, akkor Jókai Mór megkerülhetetlen. Árnyalt, megnyerő képet fest az idős íróról, például gyámleánya iránti vonzalmáról. Márai Sándor írta naplójában: „Mi maradt meg Jókai művéből? Semmi; csak az egész.” Ön hogyan értékeli a munkásságát?
– Itthon, úgymond, ő találta fel a szórakoztató ismeretterjesztést, amin lehet olvasói-kritikusi lustaságból eredően fanyalogni, de megkerülni nem. Korszerűtlennek semmiképp nem nevezném, utólag számonkérni rajta olyan attitűdöket, amelyek napjainkban lettek fontosak, egyszerűen badarság.
– Írni tulajdonképpen mindenütt lehet: kávéházban, dolgozószoba mélyén, Balatonra néző teraszon, eldugott erdei lakban. A vidékiség azonban a hazai irodalmi életben hátrányt jelent. Figyelnek az ön munkásságára? Füreden elismerik alkotói tevékenységét?
– A gyüttmentséggel azonosulni nem lehet, viszont érdemes vele megbarátkozni, ha jót akarunk magunknak. Füred számomra élhető, kulturált menedék, nem meghódítandó vadászterület. Számos barátot szereztünk már, sokan vevők a pesti „kozmopolita” csodabogár habitusunkra. Szóval kis lépésekben, de haladunk.
Forrás: Veol.hu