– A 30-as cirkálókat szokták a Balaton Királynőinek is nevezni – kezdte a történetet Wossala György, a Kékmadár mai tulajdonosa. – Az eredetileg svéd tervek alapján készült hajótípus a múlt század húszas évei környékén hamar felkeltette a kor kiemelkedő magyar vitorlázóinak érdeklődését, és egészen a második világháború végéig sorozatban épültek a magyar műhelyekben ezek az erősebb szeleket kedvelő, de mégis kecses, gyönyörű formájú versenyhajók, és sorra nyerték a jelentősebb regattákat.
– Az első 30-as cirkáló a Balatonon az 1927-ben vízre került Rabonbán volt, tulajdonosa az a Magyar Vitorlás Szövetség első Elnöke, Dr. Ugron Gábor kiemelkedő vitorlásversenyző. Ezután sorra épültek az osztály hajói: 2. Emese, 3. Kabala, 4. Bohó, 5. Meotis (ma Lucifer), és 6. Rabonbán II. Ez Ugron Gábor második 30-as cirkálója, mely némi kitérő után, ma újra az Ugron család tulajdonában van, és Ugron Gáspár Gábor, a Balatoni Yacht Club jelenlegi elnöke kormányzásával rendszeresen részt vesz a hajóosztály versenyein.
Fotó forrása: Kékmadár HUN7/Facebook
– 1938-ban hetedikként készült el az első és egyetlen cédrusfából épített 30-as cirkáló, a Kékmadár. Dr. Tuss Miklós építtette, a terveket Benacsek Jenő készítette és eredeti neve Hurican volt.
Dr. Tuss Miklós egy bajnokságot nyert a Hurican-nal, majd 1942-ben eladta Heinrich Tibornak, a kor legkimagaslóbb magyar vitorlázójának, aki a hajó nevét Kékmadárra változtatta. Heinrich két bajnokságot nyert a hajóval, majd 1945-ben Ausztriába távozott, ahol az Union Yacht Club Wolfgangsee színeiben folytatta vitorlás pályafutását, elsősorban az olimpiai Csillaghajó (STAR) Osztályban.
Dr. Tuss Miklós, 1928-as olimpikon, többszörös magyar bajnok vitorlázásban, több híres balatoni vitorlás tervezője egy 50-es cirkálón
Fotó: Fortepan/dr. Ember Károly
„Egy vonalban siklanak a cél felé a Rabonbán, a Bohó, a Vihar, a Sólyom, meg a hatalmas Darúvár. Kreizolnak a vizen, cikk-cakkban kergeti előre őket a szél, amely zúg-búg, akár a motor. Mögöttük suhan a Gamma, az Álom, a Hári János, a Viharmadár, a Flamingó, meg a Viking II., amelyen kibontott hajú hölgy a parancsnok.
Deér Tiborné irányítja cél felé a vitorlát és láthatóan bosszús, pedig kilométernyire is hajszolja a szél a hajókat a Viking mögött. Fehér nyilat hasít a hajó a habokba, amikor odasimul a füredi móló mellé.
— Bravó, Tibor! — harsog egy szürkeruhás férfi hangja a víz felett és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter vidáman integet a Kékmadár felé. A bólya elmerül a vízbe.
— Első a Kékmadár, — kiált Reményi-Schneller Lajos és dördül az ágyú a célbólya mellett, jelezve, hogy a Széchenyi-vándordíj verseny harmadik napján a Kékmadár 3 óra 29 perc 15 mp idővel érkezett be elsőnek a célba.” (Forrás: Arcanum/Esti Újság, 1942.)
Részlet a cikkből
Forrás: Arcanum/Esti Újság, 1942.
– Az elhagyott javak listájára került hajót 1947-ben a Balatonfüredi Vasasnak adták át ahol idősebb majd később ifjabb Farkas László kormányzásával tucatnyi bajnokságot nyert, majd végül Litkey Bence vette át a kormányrudat, de ekkoriban a hajó állapota már egyre jobban lerobbant. A Klub nem tudott áldozni a felújítására és végül körülbelül 1995-ben végleg partra került, és 7 éven át árválkodott tetszhalottként a Klub hangárjában.
„Itt említjük meg, hogy a lefutott Kékszalag versenyt ezúttal a Kékmadár nyerte el, amelyet Farkas László, a balatonfüredi Vasas kiváló versenyzője vezetett.” (Forrás: Arcanum/Képes Magyarország, 1961.)
Fotó forrása: Kékmadár HUN7/Facebook
– Az én kötődésem a cirkálókhoz már gyerekkoromban kezdődött, részben édesapám osztályon kívüli hajóján tett emlékezetes túrákkal. Aztán a Szénási Józsi bácsi által szervezett boglári gyerektáborokban a Négyördög (mai Jómadár) fedélzetén töltött tanulóidőszakkal, de a Budapesti Építők balatonalmádi telepén felnőve, amikor tehettem és az M-Yolle, O-Yolle, később Finn Dingi versenyzés mellett lehetőségem adódott, sokszor elvittek manschaftolni a Tramontana és a Tabu fedélzetén is különböző versenyekre.
Abban az időben ezek a hajók a nyílt vizen, bólyákon horgonyoztak, és nagy megtiszteltetés volt számunkra, ha Gál Bandi bácsi, vagy Vályi Péter bácsi valamelyikünkre rábízta a hajó kulcsait, hogy hétközben gondját viseljük: gyakorlatilag a hétvégi verseny előtt rendet tegyünk – a kacsák után.
Az évezred vége felé már Solinggal versenyeztem a nemzetközi mezőnyben, amikor a Balatonfüredi Yacht Klub akkori elnöke megkeresett, hogy igazoljak át a Klubjukba.
Középen kalapban Wossala György
Fotó: Gémesi Jóka
Itt találkoztam először a partra vetett Kékmadárral és hamarosan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy bűn lenne veszni hagyni ezt a nagymúltú, jobb sorsra érdemes hajót.
– Röviden megállapodtam a Klub aktuális vezetőségével, hogy teljeskörűen felújítom a hajót és vállalom, hogy a Klub színeiben versenyzek a nemzetközi Soling mellett a Kékmadárral is. A felújítás Garab Karcsi kapuvári műhelyében történt 2002-2004-ig, aki gyakorlatilag
hűen rekonstruálta a hajót, lemásolta a gerincet és a bordázatot és természetesen ugyancsak cédrusból újra palánkozta a héjat. A régi hajóból csak a tőkesúlyt nem cseréltük ki.
Később a Klubban elnökváltás történt, nézeteltérések miatt a Kékmadár újból egy éven át a partra vetve árválkodott. Ekkor vette át Gerendy Zoli a Klub irányítását, és vele hamarosan békésen meg tudtunk egyezni, így a következő évben már újra rajthoz állhattunk a hajóval.
Fotó: Gémesi Jóka
– Az eltelt 18 szezonban igyekeztünk a hajó rangjának megfelelő eredményeket elérni, jó néhány bajnokságot és számtalan versenyt sikerült a dicsőséglistájához hozzátenni, többnyire a fiaimmal és barátainkkal versenyezve családtagnak tekintjük a Kékmadarat.
– Jelenleg az Almádi Yacht Klubban lelt otthonra, szomszédunkban a Videotonban horgonyzó Jómadárral (ő épült 14.-ként, jelenlegi kormányosa és tulajdonosa Szilbereky Jóska) és az Emesével (új tulajdonosa a Hegymegi Család), valamint az Almádi TVSK kikötőben horgonyzó Nedbál Ervin által kormányzott Imperial-lal ők négyen alkotják az ALMÁDI 30-as cirkáló flottát.
Fotó: Gémesi Jóka
| A Kékmadár névadó eseményének története A hajó keresztelője a HYC clubházában ünnepség keretében jött létre. A nők estélyi ruhában jelentek meg, a férfiak fehér nadrág és kék kabát, yacht öltözetben. A pezsgős névadás után emelkedett hangulatban, Deér Ödönné és Henger Ottóné azzal karolt Káldyba (Káldy Ferenc vitorlázó – a szerk.), hogy bedobják yacht öltözetben a Balatonba. Meg is indultak vele a keskeny stégen, de ő nem vette komolyan tervüket. A stég közepén valóban azt látta, hogy meggondolták magukat a hölgyek, és kezüket kihúzták karjából és megfordulnak visszafelé. Ám a fordulásnál Deérné hirtelen mozdulattal meglökte Káldyt és ő ívben repült a víz fölé. Az utolsó pillanatban azonban elkapta Deérné karját, ki estélyi ruhában együtt repült vele a Balatonba, vizet, iszapot derékig érő vízben taposva. Így folyt igen jó hangulatban tovább a hajó-keresztelő. – Heinrich szerint ő ezen keresztelőnek köszönhette Kékmadár hajójával sok-sok kiváló eredményét. (Forrás: A balatonfüredi Hungária Yacht Club története) |
