Ha a nemesgulácsi elágazónál kanyarodtál már be Szigligetre, és úgy jutottál el a strandra, biztosan elhaladtál már a település legrégibb épülete mellett. A Réhelyi út szélén álló templomromot érdemes egy kirándulás során közelebbről is megnézni, könnyen megközelíthető, sík terepen álló épület, jöhetsz rollerrel, bicajjal és gyalog is.
Mi Árvai Gábor túravezetővel fedeztük fel a romot, a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület által szerveztet kiránduláson.
Avasi templomrom, Szigliget legrégibb épülete
Fotó: Mihály Szilvia
„Szigliget Réhely (= révhely) nevű részén láthatók az elpusztult Avas falu Árpád-kori templomának maradványai. A festői tornyot a körülötte lévő öreg temetővel – háttérben a Badacsony kopár bazalthegyével – a romantika korának utazó-rajzolója, Ludwig Rohbock örökítette meg 1857-ben. A száz évvel később feltárt, konzervált és azóta szépen karbantartott templomrom – körülötte a virágzó szőlőkultúrával – most sokkal élettelibb látványt nyújt” – írta 2001. augusztus 25-i számában a Magyar Nemzet.
Forrás: Magyar Nemzet/ Arcanum.hu
„Ezen a helyen már a római korban állt egy építmény, amiről az 1958. évi ásatás során napvilágra került falazatban látható halszálkaszerűen rakott kövek és peremes, festett téglatöredékek árulkodnak. Az ismeretlen rendeltetésű, rég elhagyott épület alapjait és anyagát befoglalták a honfoglalás utáni község XIII. századi templomába. A nyugati toronyhoz téglány formájú hajó kapcsolódott kicsiny, négyzet alakú, egyenes záródású szentéllyel; hozzájuk dél felől sekrestye és vélhetően csontház csatlakozott a középkorban,
a régi szigligetiek szerint sok embercsont és koponya került elő a környék építkezésein is,
a halottakat pedig a toronyban helyezték el a temetésig, eleinte féltek is itt lakni.” (Forrás: Arcanum.hu)
Ez nem az Árpád-kori temető
Fotó: Mihály Szilvia
– A torony mellett most látható temető nem az Árpád-kori temető – meséli Gábor. – Akkor úgy temették el az embereket, hogy a sírjuk visszatükrözte, hogy ők milyen épületben éltek, milyen társadalmi helyzetük volt. A szigligeti temetőben is aki kőházban lakott, annak a sírját kővel bélelték. Aki faházban, azt egy ládában temették el, ha valaki sátorban lakott, azt ponyvába burkolták be. A fejük mindig keletre nézett. A sírokat mindig a templomtól keletre vagy délre alakították ki, északra csak a boszorkányokat temették.
A műemlék legbecsesebb része a torony
„Kemény mészhabarcsba rakott szabálytalan bazaltkövekből falazták, alul négyszögletes, deréktájt hatszögletűre, majd felfelé szűkülve nyolcoldalúra változik, tetejét gúla formájú kősisak fedi.
Egyszerű, nagyon ügyes építészeti megoldást látunk a nyugati bejárat fölött, ahol a torony négyszögből hatszögbe megy át – írja kutató régésze, Kozák Károly az átmenet törésének csillapítására két félgúlát rakott a mester.
Ugyanő említi 1960-ban megjelent ismertetőjében, hogy a déli toronykapu ívében halvány freskónyom látható (egy 1889-ben kelt leírás szerint glóriás Krisztus-fejet ábrázoló falkép volt a torony aljában), és a felső emeleten megmaradtak a gúlasisak felrakásához használt deszkák nyomai, amelyek a kő súlyát tartották, amíg a habarcs megkötött. ” (Forrás: Arcanum.hu)
Forrás: Fortepán, Németh Tamás 1957.
Szőlő és templom
– Szigliget területéről a réz és a bronzkorból is elképesztő mennyiségű lelet került elő, ám ezek a második világháború végén odavesztek. A halomsírokból előkerült eszközöket, fegyvereket, ékszereket 1945-ben a németek a keszthelyi múzeumból vonatra pakolták, de a zalaegerszegi vasútállomáson egy bombatalálat mindent megsemmisített – utazunk az időben előre és hátra Árvai Gáborral.
– I.e 380-ban Gallia irányából érkeztek meg a kelták a Tapolcai-medencébe. Fejlett iparral és kereskedelemmel rendelkeztek, ők honosították meg ezen a területen a szőlőművelést, ami 2400 éve azóta is folyamatos.
1896-ban Fritz József ügyvéd szőlőmunkálatok közben Szigligeten egy teljes fegyverzetben eltemetett kelta harcosra bukkant.
I. e 12-ben Tiberius hadvezér vezetésével megérkeztek a rómaiak. Ők hozták a fügét, az őszibarackot is a vidékre, folytatták a szőlőművelést és jelentős közlekedési infrastruktúrát alakítottak ki. Az Aquincum-Eszék és Aquincum-Savaria közötti utak leágazásai húzódtak a Balaton-felvidéken.
Mivel a balatoni borok komoly vetélytársai lettek az itáliaiaknak, 92-ben Domiciánus császár kivágatta a balatoni szőlők felét és a területet gabonával vetették be.
Az Avasi templom környékén is rengeteg római régészeti leletet, pénzdarabot találtak.
Római kori leletek is voltak a templom környékén
Fotó Mihály Szilvia
– De miért fontos megemlíteni a szőlőt egy templom romjánál?
– Mert a Balaton-felvidéken a középkorban 106 falu volt 106 templommal, ahol miseborra volt szükség – nevet a túravezető. – Emellett a környéken 9 vár működött, a várkatonák és jobbágyok is bort ittak, a vizet mindenféle betegség forrásának tekintették. A törökök sem pusztították el a szőlőt, bár a bort vallási okok miatt nem itták meg, de az adót gyakran szőlőben szedték be, hiszen a mazsola nagyon fontos alapanyaguk volt. A templom egyetlen papját ismerjük 1333-34-ből, István papot egy adóösszeírás során említik.
Sajkakikötő a Réhelyen
– A XIII. században alakult ki az Ófalu a vár alatti területen, így ez a terület, ahol vagyunk a XV. századra elnéptelenedett, a régi templomot is elhagyták. Falait később kőbányának használták a török idők után a visszatelepülők. Ez a terület lett Szigliget sajkás kikötője, nem hiába nevezik Réhelynek.
Olvass el mindent a 30 méteres sajkákról, melyek a balatoni hadiflotta részei voltak a török időkben.
A szigligeti sajka
Fotó: Mihály Szilvia
Arannyal teli kőkecske
– Egy érdekes legenda is fűződik a templomhoz. A törökök itt egy kőkecskét emeltek a templom mellett, amiben akkor egy csontház is működött. Ettől nagyon féltek a falubeliek, tartottak a szellemjárástól, a kőkecskét is évtizedekig csak messziről nézegették. Egyszer aztán jött egy török katona, aki a
kardjával rávágott a kőkecskére, és annak a belsejéből töménytelen mennyiségű arany potyogott ki.
Nézd meg képeinket:
Ha Szigligeten jársz, nézd meg a várat, az Óvárat és járd körbe az apró települést, mutatjuk, merre indulj.
