Tojásból lett a csoda….
– Totó csodával határos módon megmenekült, amikor a madárinfluenza járvány miatt az összes madaramat el kellett pusztítani, akár új nevet is kaphatna, hívhatnám Luckynak is, annyira szerencsés – meséli Rigó Gábor, a keszthelyi Madárpark vezetője.
– Szeptemberben azt gondoltam, Totónak itt az ideje visszamenni a Balatonra, még jó idő volt, be tudott volna illeszkedni a hattyúcsapatba. Bár nagyon kötődtem hozzá, azt gondoltam, neki szabadon kell élnie. Totó azonban nem gondolta ezt – nevet Gábor, akinek az őszi madárinfluenza járvány miatt Totón kívül nem maradt egy madara sem.
Olvasd el, hogyan népesül be újra a Madárpark Keszthelyen.
Fél a Balatontól
– Totó imád kocsikázni, így addig nem volt gond, míg be kellett szállni a kocsimba, de a Balatonnál valósággal megrettent. Többször próbálkoztam otthagyni, de nemcsak a hattyúktól, hanem még a sirályoktól is félt. Bújt a lábamhoz, nem akart eltávolodni tőlem, ráadásul a vízen levő hattyúk is felfújták magukat. Beláttam, hogy ebből nem lesz befogadás, féltettem Totót, aki szinte iszkolt vissza a kocsihoz. Imád autózni, megemeli a szárnyát, azzal jelez, hogy emeljem fel, a csomagtartóba teszem, vezetés közben pedig előrenyújtja a nyakát, és szinte velem együtt figyeli az utat.
Érdekes, hogy a parkban is csak azokat a madarakat tudta elfogadni, akikkel egy boxban volt, ha kijött a nagy tóra, ott mindig történt valami galiba. Vagy ő akart nekimenni egy másik madárnak, vagy vele cirkuszolt valaki. A balatoni esetek után egyre jobban ragaszkodott hozzám, sokszor vittem haza esténként a parkból, volt, hogy hetekig otthon volt nálunk, aztán pár napra visszavittem, leginkább azért, hogy jobban megtisztítsa a tollait, mert az udvaron otthon nincs nagy tó, egy nagyobb lavórban tudott csak fürdeni.
Totó jó házőrző
Sokkal jobban szeretett otthon lenni a border collie kölykökkel, mint a madárparkban a többi madárral. Napközben legelgetett a kertben, valóságos házőrzővé lépett elő, a postást sem engedte be, pillanatok alatt a kapunál termett az udvar végéből, felfújta magát és harcoskodott. Fel tud jönni a lépcsőn a nappaliba, úgy járt-kelt a tappancsaival a parkettán, mintha nem is hattyú lenne. Még az is fura, hogy nem ürített a lakásba, az üvegajtónál jelezte, ha ki akart menni. Ez volt az ő szerencséje, mert amikor a járvány felütötte a fejét, hetek óta nem volt a parkban.
Nem lesz balatoni hattyú
Pár napja visszavittem a Madárparkba, az új fekete hattyúkkal most jól összebarátkozott, elfogadta a mandarin récéket és a karolin récéket is. Most sokkal jobb neki a fólia alatt a kis tavában, mint a hideg udvaron. De ha elmúlnak a fagyok, újra hazahozom néhány hétre.
– Tervezed, hogy tavasszal újra megpróbálod a Balatonba engedni?
– Nem. Be kellett látnom, Totó nem alkalmas erre, veszélybe sodornám ezzel. Vagy agyonverné a többi hattyú, vagy bánatában, magányában elindulna valamerre, és addig repülne, míg bír. Ha becsapódna egy házhoz, széttépheti akár egy kutya is. Olyan erősen kötődik hozzám, hogy nem hagyhatom magára. Nemcsak a territóriumát védi, hanem engem is.
Korábban beszéltünk arról Gáborral, hogy Totó nem hattyúnak, hanem embernek képzeli magát.
Nyitókép: Mészáros Annarózsa / archív