A szóládi Dél-Balatoni Kortárs Művészeti Kiállítás tematikusan mutatja be a 2018-2021 között megrendezett Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhelyen résztvevő művészek munkáit. A tárlaton Batykó Róbert, Kondor Attila, Keresztesi Botond is kiállítanak, valamint egy Csernus Tibor-festmény is látható lesz. Kosinsky Richárd a Dél-Balatoni Alapítvány tiszteletbeli elnökségi tagja, a KOGART Művészeti Alapítvány művészeti igazgatója a kiállítás hátteréről, a rendezési szempontokról és a tárlat helyszínéről mesélt.
Öt év munkái
– Milyen szándékkal születik meg ez a kiállítás?
– Ötödik éve rendezik meg a Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhelyt. Már eltelt annyi idő, hogy érdemes bemutatni az elmúlt időszakok szereplőit, valamint az őket foglalkoztató gondolatokat, amelyek a táborok ideje alatt készült munkákban manifesztálódtak.
– Hogyan állt össze a kiállítás anyaga?
– Minden korábbi résztvevőtől szerettünk volna legalább egy munkát bemutatni. Ezeket egészítik ki a mentorok művei, valamint az iskolai pályázatra beérkezett díjazott alkotások. A pályakezdő alkotók esetében azokból a művekből válogattunk, amelyek az alkotóműhely ideje alatt készültek el. A művésztelepen való részvételt minden feltételét a Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhely alapítványa biztosítja, amiért a résztvevők 1-1 munkát az alapítványra hagynak. Az így összegyűlt anyagból válogathattunk.
Közös vizuális nyelv
– Hogyan lehet koherenciát teremteni az ilyen sokféle alkotói attitűd között?
– Érdekes volt a kiállítást megrendezni, mert bár az adott évnek mindig van egy meghatározott tematikája, amit a felkért képzőművész mentorral együtt határoznak meg, mégis nagyon eltérő hátterű alkotók vesznek részt ezen a művésztelepen. Az évek alatt nagyon heterogén anyag jött létre, elsőre bizonytalan voltam, hogyan fognak a művek egymáshoz illeszkedni. Érdekes volt megtapasztalni, milyen jól lehetett különböző műtárgycsoportokat kialakítani, különféle szekciókat létrehozni. A rendezés végére szép íve lett a kiállításnak, ami talán annak köszönhető, hogy bár az anyag heterogén, az alkotók vizuális nyelve mégis közös, hiszen egy térben és egy időben élnek.
Minden fal új szekció
– Milyen tematikák mentén épül fel a kiállítás?
– A kiállítás egy nagy és egy kisebb térből épül fel, falanként határoztunk meg különféle szekciókat. Az első egységben olyan figurális művek szerepelnek, amelyeken jól felismerhető festészeti toposz vagy narratíva ölt testet naturálisabb megfogalmazásban. A következő szekcióban még mindig narratív munkák láthatók, de már kissé elvontabb vizuális nyelvvel elmondva. A harmadik egységbe kerültek azok az absztrahált művek, amelyben még felismerhetők bizonyos figurális referenciapontok, a negyedikbe pedig a teljesen absztrakt munkák, amelyek a festészet sajátos kérdéseit boncolgatják.
A kis teremben pedig az absztrakt és architekturális világú művek, valamint groteszk nyelvezetű munkák kerültek fókuszba. E minőségre reflektálva olyan festmények is idekerültek, amelyek kiindulópontja személyes élmények, traumák, valamint társadalmi problémák. Ide került a KOGART Gyűjteményéből Csernus Tibor Katasztrófa a Bois de Boulogne-ban nagyméretű festménye is, ami a szűkös térnek köszönhetően egészen elemi módon hat a befogadóra. A groteszkség nyomasztó jellege érvényesül itt.
– Úgy tűnik, hogy a rendezés során nem szigorúan lehatárolt szekciókban gondolkodtál, az egyes tematikák mint a Zeitgeist különféle leágazásaiként hatnak, amelyek némiképp egymásba is folynak.
– Abszolút. Az egyes szekciók a tér adottságai révén is fluid módon egymásba folynak, van köztük egyfajta organikus átjárhatóság.
Mesterek és pályakezdők
– A kiállításon szerepelni fog Csernus Tibor festménye mellett egy Batykó Róbert- és egy Kondor Attila-mű is. Milyen viszonyban vannak egymással ezek a munkák és a pályakezdő alkotók festményei?
– Az alkotótábornak több szakmai partnere van, többek között az acb Galéria és a KOGART Művészeti Alapítvány, ezért lehetőség van e nagy nevek egy-egy munkáját is bemutatni. A korábbi évek mentorainak képei kvázi programadókként szerepelnek a térben, így láthatóvá válik azon alkotók vizuális nyelve is, akik meghatározták az adott év tematikáját. Ezek a művek origóként szolgálnak a kiállítótérben.
Úgy gondolom, hogy egy mű kvalitását nemcsak a technikai kivitelezettség vagy az adott vizuális nyelv határozza meg, hanem a benne manifesztálódó gondolatiság. Ez pedig épp olyan magas szintű egy pályakezdő alkotó, mint egy érett művész esetében.
A korábban meghirdetett iskolai pályázat három díjnyertes alkotójának munkáit is kiállítjuk. Ők életkorukból fakadóan technikailag még kevésbé képzettek, a szakmai tudásuk még nem ér fel az egyetemet végzett alkotóéval. Ez teljesen természetes. Viszont egészen lenyűgöző, hogy milyen komplex gondolatok manifesztálódnak ezekben a munkákban.
A koherenciát tehát a művek szellemi háttere, gondolatiságának mélysége teremti meg. Ezek mentén tudnak kapcsolódni egymáshoz a különböző alkotások.
Régi és kortárs
– A szóládi Faluházban rendezitek meg ezt a kiállítást. Hogyan működik ez a helyszín egy klasszikus white cube térhez képest?
– Ez egy művelődési központ, amit nem kiállításokra terveztek. Ebből a szempontból kihívás volt a rendezés, de a fenntarthatóság és a lokalitás szempontjából mégis nagyon fontos, hogy itt zajlik majd a tárlat. Mások az adottságok, mint egy white cube térnél, ahol steril, üres falak állnak a rendelkezésre. Ugyanakkor mégis remek lehetőség itt kiállítást csinálni, hiszen autentikusabban lehet kapcsolódni a helyi közösséghez. Az alkotóműhely nem akarja letagadni, hogy a művésztelep központja egy kis falu, Szólád, ebből a térségből építkezik és merít. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szervezet esetében fontos, hogy felvállalja, hogy egy helyi közösség organikus részeként működik. A kiállítás is a Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan szemlélet mentén született.
– Milyen viszonyban áll egymással egy régi, falusi környezet a friss, kortárs művekkel?
– Nagy híve vagyok a kortárs és a régmúlt idők vegyítésének. Nagyon izgalmas összekapcsolni a régit és az újat, mivel könnyebbé teszi mindkét felület olvashatóságát, továbbá megteremtődik a párbeszéd a két kor között.
– Milyen módon szólítja meg ez a kiállítás a helyi közösséget?
– A kortárs művészet első blikkre nehezebben megragadható vagy értelmezhető, emiatt a helyi közösség találkozása ezekkel a munkákkal érdekes helyzeteket teremthet. Ezek pozitív találkozások, hiszen ha a látogatók időt szánnak a befogadásra, akkor lesz viszonyulási, kapcsolódási pontjuk az adott műhöz és a kortárs művészethez magához. Ilyen szempontból a kiállításnak van egyfajta edukatív jellege is.
Az is előfordulhat persze, hogy az internet korában lerövidült szellemi távolságok miatt a helyi közösség számára sem lesz idegen vagy nehezen megközelíthető ez a kiállítás.
Tárlatvezetések
– Ha mégis szükség lenne rá, hogyan tudjátok segíteni a befogadást?
– Programokkal, tárlatvezetésekkel készülünk a kiállítás ideje alatt, valamint a megnyitón lesz egy előadásom is Mi a kortárs művészet? Ki a kortárs alkotó? címmel. Ha végigtekintünk az alkotásokon és időt szánunk a befogadásukra, akkor észrevehetjük, hogy ezek a munkák ugyanazokkal a gondolatokkal és problémákkal foglalkoznak, amelyek a mindennapjainkat is körbeveszik. Ezt felismerve talán könnyebb lesz velük azonosulni és lebomlanak a kortárs művészetet körüllengő sztereotípiák. Ha pedig létrejönnek párbeszédek a művek és a befogadók, valamint a látogatók és a művészek között, az konstruktív.
– Mi lesz a megnyitón?
– Július 9-én nyílik a kiállítás. Egy rövid bevezetővel és tárlatvezetéssel egybekötött eseménnyel készülünk. Szeretném, ha a megnyitó egy kötetlen, informális találkozó lenne, ahol bárki bármit szabadon kérdezhet.