A Kaposfest Kamarazenei Fesztivál hatására költözött a somogyi megyeszékhelyre a Filep házaspár júniusban.
– Évek óta rendeztem nemzetközi fotós táborokat Tamásiban, időnként Kaposvárra is bejöttünk fotózni a tanítványokkal – mesélte Filep Lajos, aki mielőtt szerelembe esett a pillanatfelvételek művészetével, zenészként bejárta a nagyvilágot. Azt azonban sosem felejtette el, honnan származik. – A Kossuth téren az egyik étterem teraszáról szerettük figyelni az embereket, az esküvőket. Találgattuk, hogy a fotósok miért onnan fotózzák a násznépet, ahonnan teszik. Egy alkalommal szépen felöltözött zenészek özönlöttek a hangszereikkel minden felől. Ennek a pillanatnak olyan bája volt, hogy úgy döntöttünk: itt szeretnénk letelepedni. Tizennyolc éven át Szegeden éltünk egy szuterénban, csak az emberek lábát láttuk. Édesapám katonazenész volt, ami meghatározta a zenei pályafutásomat is.
Ahol csak dolgozott, mindenütt meg voltak elégedve a precizitásával, így került „kiküldetésbe” Németország keleti felébe, az NDK-ba, gépésznek tanult.
– Az már majdhogynem nyugatnak számított akkoriban – nevetett. – Mindenkinek volt olyan antennája, amivel az NSZK televíziócsatornákat lehetett fogni. Ott láttam a Country Club című műsort, amely megerősített abban, hogy country zenekart alapítsak. Szegeden született meg a Riverside zenekar, amelyben három egyetemi tanárral játszott együtt. Az összes egyetemi fesztivált megnyerték, és nevükkel fémjelzett country fesztivált is szerveztek. Ám tudta, hogy a zenélés nem jelent biztos anyagi hátteret, így folyamatosan dolgozott és tanult. Időközben az NSZK-ba küldték, projektvezetőként.
Németország csupán egy állomás volt az életében. Dolgozott Irakban az Iránnal folytatott háború ideje alatt, az utóbbi tizennyolc évben pedig egy chipekhez kis reaktorokat gyártó cégnél Németországban. Bejárta az amerikai kontinenst is, így gyermekkori álma is teljesült. Munkájával párhuzamosan szenvedélyeinek is hódolt. A zene kapcsán világhíres country zenészekkel lépett fel közösen, ám mellette egyre nagyobb szerepet kapott a fotózás is.
– Mindig is fotóztam. Tizennégy évesen már asszisztensként dolgoztam egy barátomnál. Folyamatosan figyeltem, mit tudok ellesni tőle, hiszen a titkokat nem árulják el csak úgy. Egy alkalommal helyettesítenem kellett egy esküvőn. Másfajta képek születtek, mint ahogy tőle megszokták, ám üdvözölték a saját képi látásmódomat – emlékezett vissza a fotóművész, aki híres sztárokat fotózott Németországban nagy lapok felkérésére. Ma már háromszoros fotós Oscar-díj arany fokozatával büszkélkedhet. A harmadik elismerést felesége fantáziájának köszönheti: miután véget ért az első házasságom, nem bohémként éltem a szinglik világát. Tanultam és a megszerzett tudásomat igyekeztem továbbadni: a fényeket látni kell, ezt nem lehet csak úgy megtanulni…
Alkotók és gitárok
Feleségével egy internetes oldalon ismerkedett meg. Találkozásuk a Tamásiban rendezett fotóstáborhoz kapcsolódik.
– Szálltam le a vonatról egy nagy bőrönddel, ami beakadt az ajtó nyílásába. Lajos meg csak állt és nézte, mit szerencsétlenkedem – mondta el Filep Erzsébet, aki néhány hónap után egybekelt a fotóssal. Hosszú idő után ő volt az egyetlen, aki elfogadta, hogy a művész gyakran dolgozik aktmodellekkel.
– Minél több időt szerettem volna vele tölteni, elkísértem a fotózásokra. Néha megigazítottam egy-egy modell kezét, hogy szebben mutasson, közben igyekeztem ellesni tőle mindent. Egy idő után már közösen fotóztunk – mesélte Erzsébet, akinek szintén különleges a képi látásmódja. Dekoratív fejdíszeket és ékszereket készít a modelleknek, amelyek különlegessé teszik a fényképek témáját. A férje által készített gitárokat szintén egyedivé varázsolja pirográffal, amellyel képeket éget a hangszerek fájába. Filep Erzsébet nemcsak a kellékeket készíti saját kezűleg a fotókhoz, hanem a viseleteket is.
Forrás: sonline.hu
