Oszter Sándor özvegye a Balaton szerelmese

Minden évben, koratavasszal a balatonrendesi házába költözik, és csak késő ősszel tér vissza Diósjenőre. Ez idén sincs másképp, a húsvéti ünnepek azonban eltérnek most a megszokottól: a lánya és az unokája helyett barátok garmadával tölti a hosszúhétvégét.

A második nyár közeleg, amit Oszter Sándor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, a szeretett férje nélkül kell eltöltenie Failoni Donatella zongoraművésznek.

Az özvegy lelkében bár még mindig (és talán örökre) űr marad az élete nagy szerelme nélkül, mára mégis megtanult élni nélküle.

Nem volt más választása.

Donatella tizenegy éve vonult nyugdíjba, az Állami Operaház főtitkára volt, ma már a kertészkedés, a főzés, az olvasás és az írás tölti ki a mindennapjait. Ez utóbbi tevékenységben olykor nem annyira motivált, mint kellene.

– Jó ideje dolgozom az önéletrajzi könyvemen, és már sokat írtam, de még rengeteg történet van, amit papírra kellene vetni, csak mindig van valami más dolgom – szabadkozik nevetve a zongoraművész, akit a balatoni házában ért el a Bors.

A háttérben kutyaugatás, halk zene, a zajokból egyértelműen kiderül, kora reggel már beindult az élet Balatonrendesen.

Fotó: Bors

A balatoni ház körül mindig van munka

Amikor Donatellát arról kérdeztük, hogy mégis mi lehet fontosabb annál, minthogy papírra vesse a különleges élete sosem hallott történeteit, így válaszol:

– Virágokat kell ültetni, pakolászni a házban, vagy épp megfogni a pulit, aki hajnal óta cirkuszol, mert a szomszédos szőlőkben megindult a munka, emberek mozognak a tőkék között. Ez a kutya meg itt védi a házat. Itt mindig van valami munka, amit egyébként nagyon szeretek, a legjobb kikapcsolódás számomra itt lenni. Imádom a házat, a környéket, itt igazán jól van a lelkem – válaszolja csilingelő hangon.

„Belelépett süti” készül

Failoni Donatella már hetek óta beköltözött a házba, természetesen a húsvétot is ott tölti, idén viszont nem családi ünneplésre készül.

– Úgy alakult, hogy a lányom és az unokám nem tudnak jönni, így a barátaimmal beszéltem meg, hogy programozunk. Igazi átjáróház lesz itt! Sütünk-főzünk. Vagy egy nagyszerű barátnőm, akit már gyermekkorunk óta ismerek, akkor jöttünk össze, amikor meghaltak a szüleink. Szóval ezzel a barátnőmmel egyszer karácsonyi bejgliket sütöttünk és még valami mást is, amit, amikor kész lett, letettük a földre hűlni. Talán mondanom sem kell, hogy valaki belelépett. Azóta ennek a sütinek „belelépett süti” a neve, nem is emlékszem az eredetire, na szóval olyat is csinálok most húsvétra. Imádom a török konyhát, Bureket is készítek a vendégeknek, szóval lesz dolgom elég – mesél az özvegy.