A legendás balatoni vöröskő titkainak nyomába eredtünk és megkérdeztünk egy szakembert, aki maga is a Balaton-felvidék szerelmese és gyakorta lakója is. A részletekbe Békés Ádám építész-tervező, a Value4Real alapítója avatott be.
A balatoni vöröskőnek nevezett építőkő, csak egy a sok Balatonkörnyéki kő közül amelyet évszázadok óta használnak. Ilyen a tihanyi kő, a keszthelyi kő vagy kicsit távolabb az uzsai kő is. A permi vörös homokkő (permi földtörténeti időszak, kb. 300 – 250 millió éve) kemény, jól faragható. Színe jellegzetes, a Balaton-felvidék és a part-menti táj épületeinek szerkezete és éke, északon és délen is.
– Eleinte földművelés során útban lévő köveket egyszerűen kihordták a földek szélére és így falakat, kerítéseket, támfalakat építettek belőlük. Ma is megfigyelhető sok helyen, ahogy a települések kertjeinek végében kisebb kősáncok, kőkupacok kísérik végig a telekhatárokat – fogalmazott a szakember.
A vöröskő tájegységtől függően teljesen másképp néz ki
Sötét mélyvöröstől a sárgás-barnásig különböző színekben láthatjuk, Balatonalmáditól a Káli-medencéig. Vannak homogén és tömöttebb, valamint porózus kövek is. A települések határában régen bányagödrök voltak, innen nyerték ki a különböző minőségű vörös kőanyagot. A rétegzett, lapos köveket és a nagyobb kőbabákat különböző módon, más rakásmóddal építették be.
Eleinte nem tudták megoldani a szállítást – helyben használták fel a vöröskövet
A hosszabb szállítás elképzelhetetlen volt, így a helyben jellemző követ láthatjuk most is a régi házakon, pincékben és kerítésekben. Később, a szállítási lehetőségek bővülésével és a kő nyersanyag felértékelődésével a vöröskő eljutott a déli partra is.
A balatoni mólók kedvelt és tartós alapanyaga
– A vöröskő a szabályozott mederbe terelt Balaton partvédő műveinek, mólóinak alapanyaga. Ez a felhasználása nem véletlen. Kemény és fagyálló kő, ami hosszú évek után is csak kis mértékben reped vagy mállik – avatott be a részletekbe Békés Ádám.
A legszebb vöröskő a Balatonnál
– Kiemelkedőnek tartom a felsőörsi prépostsági templomot.
Döbbenetesen alapos munka, szépen faragott kövekből épített falakkal. De építészetileg remek alkotásnak tartom a déli parton a vasút legutóbbi felújítása során a perontetők alatt – többek között Zamárdiban látható vöröskő-felhasználást is. Remek példa a néhai gyógynövény-manufaktúra kortárs épületének kőfala is, amely Zánkán található.
Nem bányásszák, de akadnak legális források a vöröskő beszerzésére
A vöröskő forrásai egyre szűkültek az elmúlt évtizedekben. Üzletszerűen már nem bányásszák, de még mindig akadnak legális lelőhelyek. A vöröskő ugyanakkor kiapadhatatlan alapanyag-forrás, hiszen az épület-állomány folyamatosan megújulul – így lesz a vöröskő az örök körforgás része.
– Legjobb és legfenntarthatóbb, ha a vörös építőkövet bontásból szerezzük be, hiszen a bontásból származó kőanyag megmenthető és újra felhasználható. Így a megmentett kövek nem csupán matériaként, hanem szellemi érték formájában is tovább élhetnek. Ezzel az eljárással formázott, faragott kövek nyerhetők ki, amelyek tisztítás után szépen építhetők.
A kőfalat építő mester szeme észreveszi a kupacban a sarokkövet és azokat a vöröskő-darabokat, amelyeket egyszer már megdolgozott az emberi kéz. Azt mondják, az ilyen köveknek arca van
– fogalmazott az építész.
Támogatandó és igazi környezettudatos cselekedet, ha új építményt vöröskőből csak akkor emelünk, ha ebben a formában hozzájutunk a bontott vöröskőhöz. Amennyiben ez nem lehetséges, mondjunk le róla és válasszunk más építészeti módszert, ezzel is megkímélve a vöröskő geológiai örökségét. |
Bányajáradék megfizetésével használható fel az építkezésekből származó vöröskő
A nagyobb építkezések földmunkái során előkerülő rétegekből kinyert kő felhasználása a következők szerint lehetséges: abban az esetben, ha a követ nem használják fel az építés helyszínén, szabályos módon, bányajáradék megfizetésével a kő értékesíthető és máshol felhasználható. (Ha bányajáradékot nem fizetnek érte, akkor magas díjak megfizetése után, csak hivatalos hulladéklerakóba kerülhet!)
– Az így kinyert kövek általában nagy tömbök, a felhasználásra közvetlenül nehezen alkalmasak, de létezik a Balaton körül olyan vállalkozás, amelyik az így kitermelt követ feldolgozza és hasítva, rakatolva árulja. Sajnálatos, hogy az ilyen kőanyag jórészt olyan ingatlanokról kerül elő, amelyek beépítése megkérdőjelezhető – folytatta a szakember.
Milyen esetben használhatjuk fel a vöröskövet és mikor tilos begyűjteni?
Kőlelőhelynek nevezzük azokat a kül- és belterületeket, ahol a föld, vagy kertművelés során kerülnek elő, rétegesen leváló kövek. Helyben ez a kő legálisan felhasználható. Mivel a még beépítetlen, vöröskövet is rejtő telkek száma véges, ez a forrás azonban nem végtelen.
– Tilos a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területéről begyűjteni a vöröskövet. Régebben virágzott ez a beszerzési módszer, de egy ideje szigorúan büntetik. Kívánatos a meglévő épületek kőszerkezeteinek megtartása, ápolása, sérülés esetén a kiegészítése. Ezzel az régió épített környezetének egy nagyon különleges értékét óvjuk meg. Nem könnyű jó szakembert találni, de találkoztam olyan fiatal kőművessel, aki életében először dolgozott a vöröskővel és rutintalansága ellenére nagy lelkesedéssel, alapos munkával gyönyörű falat épített – fogalmazott az építész-tervező.
Abban az esetben, ha nem elsődleges szerkezeteket (tartófalakat vagy támfalakat) építünk, hanem másodlagos szerkezetként, burkolatként használjuk a követ, sokkal nagyobb értéke van a falszerűen rakott kőnek, mint a csempeszerűen ragasztottnak. Ez utóbbit kerülendőnek tartom. A vöröskő esetében idegen a tájtól a nagyon apró kövekből rakott fal.
Ha vöröskövet használunk az építkezésnél, érdemes megnézni a környéken a vöröskő színét és a kőelemek méretét, majd lehetőség szerint közelíteni azt az új szerkezet megjelenésével.
Az apróbb kövek és a faragás során keletkező törmelék felhasználására is van szép példa: építhetünk többek között kőágyást, amely jobban illeszkedik a környezetbe mint a ma divatos fehér, vagy fekete folyami kavics (amelyet drágán, zsákokban vásárolnak és többszáz kilométerről szállíttatják a kertjükbe).
:
Forrás: Cseri Miklós, S. Lackovits Emőke – szerkesztők (1997.): A Balaton-felvidék népi építészete
Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken
Kiadó: Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, Szentendre, Veszprém
Nyitókép: A Keszler-villa is vörös homokkőből épült
Fotó: Szücs Ildikó