Balatoni körös interjúsorozatunkat Szent György-hegyen folytatjuk. A Gilvesy Pincészetben ropog a tűz a kályhában, az ablakon túl alattunk a szőlősorok talán a Balatonig is elérnek, fenségesen emelkedik ki a tájból velünk szemben a Szigligeti vár, keletre pedig a Badacsony. Ruppert Márton szinte minden nap bejárja a világ egyik legszebb részét, a Nivegy-völgyből a Szent György-hegyre jár dolgozni.
Fotó: Gilvesy Pincészet
– Miért nem lettél építőmérnök?
– A Tagyon területi birtokunk családi örökség volt, én szinte ott nőttem fel. Győrben születtem, az apai nagyapám volt balatoncsicsói, a tőle kapott fél hektáron kezdtem a gazdálkodást. Úgy emlékszem, hogy nyaranta már 3 évesen ott dolgoztam a hegyen, és segítettem, amiben tudtam.
Építőmérnöknek készültem, de az érettségi utáni nyáron 2005-ben az unokatestvéremmel, az ő 10 hektár körüli birtokuknak (Szabó és fia) köszönhetően elkezdünk nyári fesztiválokon dolgozni, majd a szüretben is besegítettem. Mindketten építőmérnöknek készültünk, de mindketten átjelentkeztünk szőlész borász mérnök képzésre.
– Mikor kezdtetek el Tagyonban borászkodni?
– 2008-ban tettem fel a kérdést a páromnak, aki azóta feleségem, hogy mi lenne, ha ezzel a birtokkal komolyabban foglalkoznánk. Ekkor elkezdtük a telepítéseket, egész picike méretben, 2 ezer négyzetméteren; most a Tagyon hegyen 7 hektáron gazdálkodunk, tavaszra 9 hektár körüli lesz a terület. Az egyetemen jött a lehetőség, hogy Gilvesy Róbertnek dolgozzak. Ő Kanadából települt haza, egy hosszabb budapesti kitérő után, a Szent György-hegyre.
– Hogy talált rád, hogy találtatok egymásra?
– Ez egy igazán vicces történet. A borászati tanszéken egy rossz magyarsággal megírt e-mail volt kinyomtatva, ezt lefotóztam, de hetekig nem foglalkoztam vele. Olyan volt, mint egy Google fordítás. Egyszer eszembe jutott, és megnéztem, hol is lenne az a munkahely. Mivel közel volt a saját területünkhöz, (Tagyon a Szent György-hegytől félórányi autózásra van) írtam egy önéletrajzot. Másnap hívott, és 2012. augusztus 15-től együtt dolgozunk.
Fotó: Gilvesy Pincészet
– A két helyszín nagyobb kibontakozási lehetőséget ad neked?
– A két helyszín csak az elmúlt évben vált nyilvánvalóvá. Az első Martinus bor 2015-ös évjárat, azóta már vannak egyéb tételeink.
Kísérletezünk egynapon szüretelt szőlővel, mely mindkét birtokon van, ugyanaz a klón, ugyanakkori telepítés, ebből most páros bor készült díszdobozba.
Nagyon más a terroir, itt a vulkanikus talaj, Tagyonban pedig mészkő alapkőzeten képződött talaj ad teljesen más jellegű borokat. Ugyanannál a szőlőfajtánál is más a savösszetétel, más az érettségi állapot ugyanabban a pillanatban. Tagyonban az olaszrizling mellett a kékszőlők kapnak nagyobb hangsúlyt, itt pedig a rajnai rizling és a furmint a legfontosabb. Mindkét helyszínen a szőlő, a föld és a környezet egységével kialakított kapcsolatunkban a tájhoz méltó módon értelmezzük újra a borkészítés hagyományait.
– Van egyáltalán szabadidőd?
– A családi lakhelyünk Tagyon, innét járok át a Szent György-hegyre. A két területen közel 25 hektár szőlő van, március elejétől decemberig csak lopva tudunk a felségemmel néhány napra elmenni pihenni. De ez most a birtoképítés ideje, nem sajnálom, hogy kevesebbet tudunk kirándulni. Ez az időszak egy nagyon inspiratív dolog. Még a gyerekek is részt vesznek a munkákban, bár még kicsik, de élvezik a traktorozást, a munkákat. Az én gyerekkoromban ez a munka csak hétvégi hobbi volt, most ez egy komoly hivatás, a család egész élete erről szól.
Fotó: Ruppert Márton
– Milyen volt a gyerekkorod Balatoncsicsón?
– A szőlőn kívül a nagy strandolásokra emlékszem. Minden nap együtt voltunk az unokatestvérekkel, ez alapvető élmény ebből az időszakból. Sok bringás túra köszön vissza az emlékeimbe, és a szőlőben végzett feladatok is jó emlékként maradtak meg bennem. Érdekes, hogy a korcsolyázás felnőtt fejjel talált rám, de nagyon tetszik, már várjuk, hogy befagyjon a Balaton.
– Melyik a legszebb időszak a tónál?
– Egyértelműen az ősz. A színek miatt, a szüret miatt, az illatok, az ízek sokasága varázslatos, nagyon szép a táj. A téli Balaton ezzel szemben a csend, a pihenés időszaka. Januárban nekünk is több időnk van a családdal lenni, feltöltődni, terveket szőni.
Fotó: Ruppert Márton
– Mi az a feladat, ami birtokon kívüli munkák mellett a leginkább foglalkoztat?
– Nagyon komolyan dolgozunk a Rizling Generáción belül a Nivegy-völgyben a hegyközséggel közösen, hogy a műveletlen szőlőterületeket felszámoljuk. A szőlő a táj építőeleme, borzalmas, amikor 10-15 éve nem művelt, elhagyott területeket látunk. Ez növény-egészégügyi szempontból is problémás, vadak élnek benne, olyan, mint a dzsungel. Fontos, hogy ezek a területek olyan kézbe kerüljenek, akik megművelik azt.
– Hogy lettél Balaton kör tag?
– A Balatoni kör tagság Dobosi Győző révén jött, nagyon örültem a tagfelvételnek. Rengeteg kollégát ismertem már korábbról, a Rizling Generációban néhányukkal dolgoztunk is együtt, nagyon megtisztelő a körhöz tartozni. Fontosak a közös célok, az egész éves Balaton.
A Gilvesy pincében még a vendéglátás szempontjából építkezünk, nyárra tervezzük, hogy lesz egy nyitott teraszunk melegkonyhával. 5 éves a birtok, a borbolt egész évben nyitva van, jöhetnek a túrázók akár egy-egy palack borért is. A Bohém légyott és a Szent György-hegy hajnalig rendezvények nagyon jól sikerültek, ezeket folytatjuk, és borkóstolókra is várjuk a vendégeket.
Fotó: Gilvesy Pincészet
– Van taktika arra, hogy egy átlagos borfogyasztót rászoktassunk a dűlőszelektált tételekre?
– A legfontosabb a személyes kapcsolat. Még az éttermi borkóstoló sem adja vissza azt a varázst, amit egy pincében megtapasztalnak az emberek. Szerintem, aki egyszer egy adott pincészetnél megkóstolja a magasabb kategóriájú tételeket, akkor ahhoz olyan plusz élményt, érzett tud társítani, hogy az üzletekben, borboltokban is azt fogja keresni. Ha a helyszínen látják, hogy mit jelent az ökológiai gazdálkodás, ha valóban nyitott a pinceajtó, és helyben kóstolja végig a borsorunkat valaki, akkor ő nyitott marad a magas minőségre. Ezért is dolgozunk azon, hogy elkészüljön a Gilvesy-terasz.
Fotó: Gilvesy Pincészet
Itt ezzel a panorámával a háttérben nem csak ízélményt adunk. Alattunk fekszik a Balaton, Balatonederics, Szigliget és Badacsony hegyei vesznek körbe bennünket. Az a célunk, hogy ez az emlék az otthoni asztalnál is felderengjen borozás közben, hogy a borszaküzletek kínálatából célirányosan válasszák a Gilvesy vagy Martinus borokat.
– Melyik a te kedvenc borod?
– A mindennapokra olaszrizlinget választok, a kékszőlők közül a kékfrankos kezd kedvencem lenni. Ha az eddigi Gilvesy pályafutást nézem, akkor a 2015-ös Tarányi Rajnai Rizling a kedvencem, ami nemzetközi borversenyen is aranyérmes bor.
–Fontos a külföldi elismerés?
– Szinte csak külföldi versenyeken indítunk borokat. Mivel elég sok export piacra (Kanada, USA, Franciaország, Lengyelország, Új-Kaledónia és próbálkozunk a skandináv piaccal) szállítunk, fontos, hogy megmérettessünk ezeken a versenyeken. Magyarország megítélése a külföldi borpiacon még nagyon csekély. A különlegesebb, nálunk őshonos fajtákat keresik, a furmintot és kékfrankost a nemzetközi piacokon könnyebb eladni, mint a rajnai rizlinget.
– Mi a távlati célod?
– Folyamatosan növekszik a palackszámunk, 2017-ben 110 ezer palackunk volt, az előző évben csak 50 ezer. Ez egy nagy léptékű fejlődés, most kell elgondolkodni azon, hogy kapacitást bővítünk-e vagy a magasabb minőség irányába mozdulunk. A Gilvesy Pincészetet a hazai közönség a rajnai rizlinggel azonosítja, a célunk, hogy ebből a legjobbat készítsük az országban.
Nézze meg képeinket:
Készítette: Mihály Szilvia
