A MA-ZSO-LA csapattal Balatonedericsen beszélgetve már-már engem is elkapott az az érzés, hogy futni kell, mert futni jó. Lelkesedéssel, szenvedéllyel mesélnek, sztoriznak egy-egy versenyről vagy edzésről, szinte befejezik egymás mondatait. A család összetartó ereje és a világ legszebb futópályája teheti ezt, de a kezdeti mazsolák naiv lelkesedése mára a KKM és az ország egyik legnépszerűbb és legeredményesebb amatőr csapatává tette őket.
Tagjaik között gyerekek és nagypapák ugyanúgy vannak, mint ultramaratont is lefutó dobogós versenyzők.
Fotó: MA-ZSO-LA
– Engem innét már vitt el mentő – kezdi a Keszthelyi Kilométerekről szóló történetét Füle Zsolt. – A KKM nekem dacból volt az elején, mára már szerelem.
– Egyéniben indultunk a második KKM-en Zsolttal – idézi fel a különös futás sztoriját Illés Mátyás, a MA-ZSO-LA csapat egyik alapítótagja.
– 2009-ben futottunk először félmaratont Matyival, csak Matyi beért, én meg nem, mert engem a versenyről elvitt a mentő, ezután dacból kezdtem el tudatosan futni – meséli teljesen higgadtan Zsolt.
– Azt gondoltuk, hogy mi focistaként mindenféle edzés nélkül lazán lefutjuk a félmaratont. Teljesen amatőr szinten hosszúnadrágban, pamutpólóban, szinte papucsban futottunk – nevetnek.
Eszter, Zsolt felesége még a 19 km-nél együtt látta testvérét és férjét, és várta őket a befutónál. Matyi be is érkezett, és meg is nyugtatta, hogy jön Zsolt is, csak kicsit lemaradt.
– A Balaton-parton várakoztunk, amikor jött egy ismerős, hogy Zsolt a vitorláskikötőnél rosszul lett. Egyszerre értünk a kórházba, hulla fehér volt, csak nézett révetegen.
– Én a verseny előtti egy hónapban fogytam 10 kilót, és azt hittem, lazán legyűröm a távot, de az gyűrt le engem. A kórházban meglátogatott a szervező, Bedő Bea, azt hittem érmet hozott, de csak egy elveszett táska gazdáját keresték. Akkor határoztam el, hogy a következő KKM-en érmet fogok szerezni. Engem ez a rosszullét, ájulás motivált, hogy megtanuljak futni.
Fotó: MA-ZSO-LA
– A rosszullét többnyire a cél után éri utol az embert, nekem is többször lemerült a szervezetem egy-egy maraton után – mondja Matyi – de már tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Segít a sör is az ásványi anyag- és folyadék utánpótlásban, a KKM-en is alkoholmentes sört osztanak a verseny végén. Van, akinek KUBU ital a jó, van aki főtt sárgarépát eszik, mindenki másképp pótolja az elveszett energiát. A versenyen van, akinek a víz jó, van,van, akinek a banán vagy a csoki, van, aki kólát iszik, attól függően, mit vesz be a gyomra.
– Hogy lett tudatos a futásotok?
– Heti egy-két edzés után 2010-ben is részt vettünk a KKM-en, akkor már többen futottunk a családból, a középmezőny vége felé értünk be. A KKM mindig olyan verseny volt, ahol összegyűltünk, ez az egyik legkedvesebb terepünk.
–Miért MA-ZSO-LA a nevetek?
– A csapatunk 2015-ben alakult. Akkor találtuk ki, hogy hárman körbefutjuk a Balatont a BSZM-en, ez Siófoktól Siófokig tartó pálya. Próbáltunk mindenféle csapatnevet kitalálni, amikor a keresztneveinkből a feleségem, Erika összerakta a MA-ZSO-LA szót – nevet Matyi. – Matyi, Zsolt, Laci kötőjellel írjuk, jól is hangzik, hiszen akkor teljesen kezdőként illet is ránk. A 100 csapatból huszonvalahányadikok lettünk, és már a névre is felfigyeltek a versenyzők és a szurkolók is.
Ebben az évben a Keszthelyi Kilométereken már maratont futottunk egyénileg, de már MA-ZSO- LA néven neveztünk. A következő évben már a 4 fős váltóban indultunk, és azóta sikerült is minden évben dobogóra állnunk a csapattal. Idén már nagyon sok jó csapat áll össze, akik hozzánk képest félprofik, nagyon jó versenyhangulatra számítunk.
Fotó: KKM
– Hogy készültök most?
– A MA-ZSO-LA egy család és baráti kör. Mindenkinek mazsola szíve van, sokat segítünk egymásnak, ismerjük egymás képességeit, erősségeit. Vannak a rövidebb távon futók, mint Karcsi papa, aki 70 évesen félmaratont fut, vagy a párom, aki örömfutó, ők másképp készülnek, mint mi. Én edzővel készülök kontrollált edzésterv alapján, hiszen mögöttem ott van az a bizonyos ájulás. Mivel a munkám során napi 20 km-t is legyalogolok, mert pincérként dolgozok, nem edzhetem túl magam. Szőllősi István segít a felkészülésben, ő segíti többek között Németh Gábor, valamint Sebestyén Zsolt (szintén MA-ZSO-LA csapattag) felkészülését is – mondja Zsolt.
– Mindenkinek fel van építve az éves edzésterve. Öt-hat főversenyt kinézünk egy évben, ebben benne van biztosan a tavaszi BSZM, a Keszthelyi Kilométerek. Van olyan mazsola, aki egy-egy versenyen tartalékol, hogy a főversenye legyen jobb, de én mindig, minden versenyen kiadom magamból a maximumot – mondja Matyi. – Az év minden napján, az ország minden pontján gyakran fellelhetőek a MA-ZSO-LA csapat tagjai.
– Hol edzetek?
– Nagyon szerencsés helyzetünk van, mert itt lakunk a világ legszebb részén, és itt is edzünk napi szinten. Viszonylag ritka az a futó, aki azon dilemmázik, hogy ma a Szigligeti várat és a Szent György-hegyet nézze futás közben vagy a györöki Szépkilátó felé menjen, esetleg dombosabb terepen Becehegyen fusson. Van, hogy megjelenünk Badacsonyban, van, hogy Keszthelyen, közel van minden. A bicikliút és a környező kiránduló útvonalak is nagyon jó edzőterepek, akár síkfutásról, akár terepről van szó. Az öböl félmaraton nekünk hazai terep, minden részét ismerjük.
Fotó: balatonederics.hu
Amikor kimondottan tempó futás edzést tartunk, akkor nincs jelentősége, hogy milyen a háttér, olyankor nem figyelgetjük, hogy felszálltak-e a kócsagok vagy hogy szépen virágzik a mandula Becehegyen.
Matyi szerint a szigligeti egyenes szakasz unalmas, de Zsolt ott szeret tempót futni.
– Vannak emlékezetes edzések?
– Télen volt olyan, hogy szinte vízszintesen esett a hó, és mi gyorsabban futottunk a bicikliúton, mint ahogy az autók haladtak a 71-esen. Biztosan arra gondoltak, hogy nem vagyunk normálisak, de nekünk tartani kell az edzéstervet. Mi edzés közben az autósokról gondoltuk azt, hogy ezek hülyék, ilyen időben kocsiba ülni és csúszkálni az úton.
A györöki golfpálya mellett van egy emelkedős szakasz, ahol a biciklisek alig bírnak feltekerni, ott sokszor megelőzzük őket – nevet Matyi. 90 %-ban itt gyorsabbak vagyunk a bringásoknál, ilyenkor össze szoktak a bicajosok nevetni, hogy nézd a futó gyorsabb nálunk. Persze a lejtőn aztán beelőznek.
Előfordult, hogy beállt mögém egy bringás, fogalmam sem volt, miért nem előz meg. MA-ZSO-LA sosem néz hátra, csak előre, de egyszer csak odakiabált, hogy tudtad, hogy 15 km/h val futsz? – mondja Zsolt.
– Hogy fertőztétek meg a családot is a futással?
– Jött ez magától. Amikor futóversenyre mentünk, a feleségek, gyerekek, szülők jöttek velünk, hiszen vigyázni kellett a csomagokra, jó volt, hogy szurkolnak, valaki fényképezett, valaki frissített, megfogta őket a hangulat.
– Nekem az első futásom Pesten volt – meséli Eszter, Zsolt felesége, aki az ominózus KKM ájulás után évekig a pálya közelébe sem ment, annyira aggódott a férjéért, nehogy valami baj érje megint. – Én utáltam futni, középiskolásban inkább begyűjtöttem két egyest tesi órán, ha futni kellett. Most meg hiányzik, ha egy betegség, megfázás miatt ki kell hagynom az edzéseket. Megváltozott a hozzáállásom. Ahány MA-ZSO-LA, annyi történetet lehetne itt mesélni.
Fotó: KKM
Szerveztünk már olyan futásokat, ahova ritkán vagy egyáltalán nem futó barátokat is elvittünk. A legemlékezetesebb a Szépkilátóhoz futás volt, ahol 6 km futás után velős kenyereztünk, fröccsöztünk, majd szépen visszasétáltunk Edericsre.
– Mi a célotok?
– Egyre jobban kitoljuk a saját határainkat, de a kor ennek majd gátat fog vetni – mondja Matyi.
– A kor? – kérdezek vissza, hiszen Karcsi bácsi, a legidősebb Mazsola 70 évesen is jobb eredményeket fut, mint ahogy én biciklizek.
Ismerd meg a legidősebb MA-ZSO-LÁ-t!
– A fejlődés meg fog törni, ezeket a fejlődési szakaszokat akarjuk kitolni. Gyorsulás, távolság, terhelhetőség, amiben most még fejlődünk. A versenyeken mindig ki kell tűzni egy célt, vagy a hosszt, vagy az időt, vagy csak a futás örömét. Országos versenyeken is előkelő helyen szerepelnek a mazsolák, persze a környékbeli versenyeken könnyebben kerülünk dobogóra. Az eredményeket nem is ebben lehet lemérni, hanem a saját fejlődésünkön. Nincs befolyásod arra, hogy a másik hogyan fut, csak a sajátodra – mondta Zsolt.
Fotó: MA-ZSO-LA
– Hogy változott meg a család élete, hogy már mindenki fut?
– Minden a futásokhoz van kötve, a nyaralások, pihenések is. A külföldi nyaralások és a belföldi pihenések is a futásról szólnak, ilyenkor családostul, barátostul ott vagyunk valahol 2-3 napig. A legjobb dolog egy versenyben, hogy együtt vagyunk. Az a vibrálás, amit a Mazsola csapat ad, sugároz, elmondhatatlan. Több, mint húszan vagyunk, de ez nem egy szakosztály vagy hivatalos egyesület, hanem a mai napig családi, baráti szálak kötnek össze bennünket.
Fotó: MA-ZSO-LA
Vannak köztünk örömfutók, akik nem az időeredményért, hanem a mozgás öröméért futnak. Vannak a terepfutók, vannak a versenyző típusok, vannak, akik rövidebb távon, vannak, akik hosszú távon jobbak. Van, aki folyamatosan saját magával versenyez, a saját idejét próbálja legyőzni.
A mi csapatunkban van lassú, gyors, pocakos, fiatal, öreg futó, de verseny közben nem futunk el szó nélkül egymás mellett. Még ha nem is kapok levegőt, akkor is odakiabálok, hogy hajrá, MA-ZSO-LA. Ez hatalmas energiafröccsöt tud adni.
Minden Mazsola gyermek fut, 4-6-9-10-11 évesek, és indulnak a gyerek számokban, van, hogy pityergnek is, ha nem kerülnek dobogóra.
Péter Attila és MAZSI speakerek egyik kedvencei vagyunk, minden versenyen drukkolnak nekünk. Látják a fejlődésünket, és azt a szeretetet, amit mi adunk és kapunk a többi versenyzőtől, szurkolótól. Rendszeresen készítünk molinókat a futóversenyekre, ezzel a mi csapatunkat és a többi futót is motiváljuk, ez nagy lendületet adhat a többieknek is.
Fotó: MA-ZSO-LA
Zsolt a csapat motivációs trénere, nevetnek. Ő azt mondja, a kis motivációs videóival saját magát is lelkesíti, nem csak a többieket. Ha nem visz a láb, majd visz a fej, ha nem visz a fej, visz a szív, ha szív sem visz, majd visz a csapat.
– Mi több tíz éve, a családtagokkal 30-40 éve ismerjük egymást, ismerjük egymás rezdülését, így jobban tudjuk átadni a lelkesedést is. A szeretet abban is megnyilvánul, hogy ha úgy adódik, mi be is szólunk egymásnak. Ha nem sikerül egy verseny, akkor cinkeljük egymást, de ezen mi nevetünk – mondja Matyi.
– Miről ismerjük meg a versenyeken a MA-ZSO-LÁ-kat?
– Van pólónk, kabátunk, de már Mazsola bögrénk és autós matricánk is. A legnagyobb megtiszteltetés az volt, amikor Németh Gábor mondta, hogy ő szeretne egy MA-ZSO-LA pólót kapni.
Fotó: MA-ZSO-LA
– A KKM-en hány MA-ZSO-LA indul?
– Mindenki elindul. Sokszor hallani, itt vannak a MA-ZSO-LÁK, ez most is így lesz. Indulunk csapatban, váltóban, egyéniben, szinte minden versenyszámban ott leszünk. A szombati gyerekfutamon minden MA-ZSO-LA gyerek fog futni, már nagyon várják.
– Mit ad nektek a KKM?
– A keszthelyi Kilométereknek a legfontosabb plusz töltete, hogy ez hazai pálya. Nagyon sok ismerős fut és még több ismerős, barát szurkol nekünk. A MA-ZSO-LA csapat is szurkol mindenkinek, itt nem ellenfelek, hanem versenytársak vannak. Nekik is jó érzés, ha mi szurkolunk is nekik. Mi minden célbaérőt megünneplünk, hullámzunk, tapsolunk a többi futónak is, nem csak a MA-ZSO-LÁK-nak.
Fotó: KKM
– Mikor van idő megismerkedni a többi futóval?
– Rajt előtt, és célba érés után. Már arcról ismerjük a többieket. A versenyek után még egy-másfél órát ott vagyunk a helyszínen, beszélgetünk a többiekkel. A KKM-en szombaton mennek a gyerekek, este van egy versenyzőknek szóló tésztaparti, másnap a felnőtt versenyek. Mi végig kint vagyunk, szurkolunk egymásnak. A verseny végén odamegyünk a másikhoz, gratulálunk neki, és a legtöbbször mazsolát is adunk a többieknek.
Büszkék vagyunk arra, hogy mi MA-ZSO-LÁK lehetünk, hogy a MA-ZSO-LA családhoz tartozunk.
Nézzétek meg a MA-ZSO-LÁ-k legjobb pillanatait:
Ha kedvet kaptál a futáshoz, itt nevezhetsz a Keszthelyi Kilométerek versenyre!
Készítette: Mihály Szilvia
