Immár ötödik éve tartja a hagyományt a székesfehérvári Mikó Norbert és szombathelyi barátja, Filakovszky Gyula. Ragaszkodnak, hozzá, hogy minden év márciusában Ábrahámhegyen indítsák el bojlis szezonjukat. Ebben a hónapban ugyanis még nincs viharjelzés (április 1-jén indul), és így saját felelősségükre akármilyen hullámzásban is csónakba ülhetnek, ha megszólal a kapásjelző. Március utolsó hetében volt is mindenféle időjárás, csak jó nem.
– Miért éppen márciusban horgásznak? Úgy tudom, hogy a pontyok is a melegebb vízben mozognak inkább.
– Ez így van. Egy kedves barátunk ábrahámhegyi ingatlanát kapjuk meg minden évben ilyenkor, ez egy fix időpont, nem szoktunk rajta változtatni. Nem gondoltuk, hogy ennyire szélsőségesek lesznek a körülmények. Sokat voltam már a Balatonon biciklizni, kirándulni, sok hetet töltöttünk el horgászattal, de ezt az arcát még nem láttam a tónak. Hóesés, nagy szél és hatalmas hullámok, áramlatok nehezítették a horgászatot. Előfordult olyan nap, amikor nem tudtuk biztonsággal a stéghez rögzíteni a csónakot. Embert próbáló időjárás volt, de bevállaltuk.
– Elég nagy belső késztetés kell ahhoz, hogy valaki ilyenkor pecázzon…
– Igen. Elhivatottság kell hozzá. Ha az ember kitűzi maga elé a célt, akkor minden áldozatot meg kell hozni a halfogásért. Ez nem egyszerű, ha fagyoskodni kell, vagy ha éjszaka szélben, hatalmas hullámok között kell csónakba szállni. Ez egy olyan vízparti ház Ábrahámhegyen, ahol egy hosszú stég vezet a vízhez a 100-200 méteres nádas mentén. A stégen állítottuk fel a sátrunkat, ott is aludtunk, mivel 7 napra szóló behúzós jegyet vettünk. Egyébként a sátorban volt fűtés, a telken lévő házban pedig természetesen tisztálkodhatunk, főzhetünk.
– Melyik napon érkezett meg ez a hatalmas ponty?
– Az utolsó napon már nem fagyott, szélcsend és tükörvíz köszöntött ránk. Éjszaka 1 órakor szólalt meg a kapásjelző, csónakba szálltam, és bementem a bójáig, ahol egész héten etettem. A fárasztás közben már éreztem, hogy darabosabb hal lesz, de csak a parton, a mérlegeléskor szembesültem a méretével és a súlyával. Azonnal SMS-t küldtem a boiliebalaton.hu oldalon megadott számra, mivel a 20 kiló feletti fogásokat be kell jelenteni a Balatoni Halgazdálkodási Zrt.-nek. A reggeli fotózásig letároltam a pontyot, készítettünk róla néhány fotót, videót és természetesen visszaengedtem a tóba, mindvégig kíméletesen és maximálisan odafigyelve a hal épségére.
Nagyon örültem, mert ez az eddigi legnagyobb halam. Korábban a fehérvárcsurgói víztározóban fogtam egy 23,2 kilósat. Úgy érzem, hogy hat nap küzdelem után megajándékozott a Balaton egy ilyen gyönyörű hallal. Örök élményként őrzöm a fárasztás pillanatait, fantasztikus volt. Gyerekkorom óta horgászom, 12 éve hódolok a behúzós pontyhorgászatnak. A nagy kiterjedésű víztározókat, bányatavakat és természetes vizeket kedvelem, mint a Balaton, ahol komoly kihívást jelent egy nagy hal megfogása. Sok munkát kell belefektetni, mire az ember kitapasztalja a megfelelő csalit és a megfelelő időszakot, sok-sok részletből tevődik össze a siker kulcsa .
– Ha egy picit jobban bevacsorázik ez a tőponty, akkor akár a balatoni rekord is születhetett volna, ami 30,125 kg…
– Ha a vízhőmérséklet eléri a számukra optimális értéket, akkor elindul a halaknál a normál anyagcsere, elkezdenek aktívan táplálkozni. Most persze hideg volt még a víz, kb. 5 fok, de egy ilyen méretű halnál egy-két kiló plusz súly rövid idő alatt feljöhet.
– Tudjuk, hogy pikkelymintázatuk, oldalprofiljuk, hátmagasságuk és uszonyaik formája alapján a pontyokat be lehet azonosítani. Két egyformát nem találunk, persze szakavatott szem kell hozzá. Mik a visszajelzések, kifogták már korábban is ezt a halat?
– Visszanéztük mi is a balatoni rekordlistás fogásokat, és sok ismerősünk is megnézte a képeket, de úgy tapasztalatuk, hogy ez egy „benőtt hal”, vagyis még nem nem sikerült ekkora súlyban kifogni. Számomra ez megnövelte a fogás értékét és nagyon örülök, hogy lakják még a Balatont ilyen hatalmas ismeretlen példányok.
Krausz Andrea
Nyitókép: Filakovszky Gyula