A világon a vitorlás versenyek kezdetei 1661-re nyúlnak vissza. Ekkor a holland állam egy vitorlás hajót adott II. Károly angol királynak, aki kedvet kapott a hajózáshoz és unokaöcsét, a yorki herceget versenyre hívta ki. Az első vitorlás klubot I. Péter cár alapította 1718-ban, aki rögtön 141 jachtot ajándékozott a klub tagjainak. A XIX. században megjelenő gőzhajó a század végére kiszorította a közlekedésből és az áruszállításból a vitorlásokat, és a vitorlázást a sport irányába terelte.
Magyarországon a Festeticsek 1753-ban olyan sószállító hajót építtettek, amivel 12 szekérnyi sót tudtak egyszerre Keszthelyre szállítani. 1797-ben Festetics György építtette a szintén sószállító, de már luxus jachtként is használt Phönix nevű vitorlását, amin királyi, főúri vendégeit is hajóztatta a Balatonon. A Phönix hatalmas hajó volt, 16 evezős, 31,5 méter hosszú, 50 fős legénység működtette.
1866-ban egy bulvárhír indította be a balatoni vitorlázást. A Sürgöny című kormánylapban megjelent, hogy Erzsébet királyné a nyár egy részét Balatonfüreden fogja tölteni. Ez a hír megmozgatta a kor főurait: Ranolder püspök Csopakon kastélyt építtetett, Siófokon felújították a vasútállomást, a Balaton környéki főurak pedig hajókat hozattak a Balatonra, hogy ha jön Erzsébet, biztosíthassák a szabadidő eltöltéséhez a hátteret.
Ilyen előzményekkel alakult meg a Balaton-Füredi Yacht Egylet, melyet hivatalosan is Erzsébet királyné pártfogolt. A klub 17 alapítója nagyrészt főúri családok sarja volt: Aczél Péter, Batthyányi Ödön gróf, Birly István, Festetics Pál gróf, Frankovich Lajos, Kardos Kálmán, Károlyi Gyula gróf, Mihalovics János, Rosti Pál, Semsey Lajos, Széchenyi Béla gróf, Széchenyi Ödön gróf, Teasdale Vilmos, Todesco Lajos, Waldestein János gróf, Wenkheim – Czindery Béla báró, Wodiáner Albert báró.
A vitorlázás szempontjából közülük a legfontosabb Batthyány Ödön gróf volt, akit az elő nemzetközi szintű sportolóként emlegetnek, mert már az 1860-as évek elején jelentős eredményei voltak a vitorlássportban. Egy angol klub tagjaként Szárnyaló felhő nevű 75 tonnás vitorlásával sorra verte a nála esélyesebb angol jachtokat. Segítői a klubalapításban a Széchenyi testvérek voltak: Béla a geológus és Kelet- Ázsia kutató, és Ödön a tűzpasa, a fővárosi tűzoltóság létrehozója.
A vitorlásélet fellendülése rövidtávúnak bizonyult, Erzsébet nem jött a Balatonra és egy év alatt sorra eltűntek a hajók is a vízről. Batthyány Ödön a parancsnok is visszaviteti hajóját Angliába és ott folytatja a versenyzést, de egy hazai klubbal a háta mögött már saját zászló alatt magyar színekben versenyezhetett. 1969-ig Batthyány Ödön 14 angliai versenyen indult el és 13-szor nyerni tudott.
A vitorlás sportban a következő fontos név Némethy Ernőé. A füredi születésű győri főügyész, nyaranta visszajárt a Balatonhoz és felfigyelt Széchenyi Béla partra tett hajójára. Írt a főúrnak, és elkérte a hajót. Cserébe 200 forintot ajánlott jótékony célra. A 200 forint akkoriban sok pénznek számított, de messze volt a hajó értékétől. Széchenyi gróf elfogadta az ajánlatot, a pénzt a nagycenki elemi iskola kapta, a Hableány jacht pedig ismét vízre került. Némethy Ernő barátaival, Endrődi Sándorral és Mihálkovics Tivadarral gyakran vitorlázott a tavon. Ők szervezték az első balatoni vitorlásversenyt is 1882 augusztusában. Ezen három nagytestű vitorlás indult: a Királynő, a Hercegnő és a Mariska, utóbbi Richard Young angol hajóépítő vitorlása volt.
Richard Young három évvel korábban 1778-ban a budapesti angol főkonzul Audley Gosling hívására érkezett Magyarországra. Az Európai gazdasági válság időszakában jó lehetőségnek tűnhetett az üres Balatonon a hajóépítés. 1879-től angol és magyar hajóácsokkal ő indította el a balatoni vitorlás készítést. 1884-ben alakult meg a Stefánia Yacht Egylet, amit Rudolf trónörökös feleségéről neveztek el. Stefánia főhercegnő kétszer is járt Füreden, Krúdy Gyula is megörökítette novellájában.
Az 1880-as években már 70 különböző méretű vitorlás volt a tavon, 1912-ben az Egylet Magyar Yacht Club néven, majd rá egy évre a Magyar Királyi Yacht Club néven működött tovább.
A második világháború a vitorlázás történetében is jelentős pusztítást végzett: a hajóállomány és az infrastruktúra is jelentős károkat szenvedett, a kommunizmus pedig felszámolta a vitorlázás addigi társadalmi közegét. 1948-ban a Balatoni Hajózási Munkás Sport Egyesületben folyt tovább a munka.
1951-ben az egyesület neve Balatonfüredi Vasas SC lett. Egyre bővülő taglétszámmal, versenyek szervezésével, lassan újjáéledt a balatoni vitorlás sport is. 1985-ben megalakult a Ganz Hajó Balatonfüredi Sport Egyesület.
1964-ben elkészült a régi “belső hajógyár” helyén a 3 szintes új klubház, és így az akkor már MHD Vasas nevet viselő egyesület a Hauszman Alajos tervezte klubházból oda átköltözött.
1990. április 22-én egyesület közgyűlése új alapszabályt és új nevet szavazott meg, megalakult a Balatonfüredi Sport Club (BSC), amelynek hat szakosztálya volt.
1996-ban a Sporttörvény a sportingatlanok egy meghatározott részét a kezelők tulajdonába adta. Ennek a törvénynek köszönhetően a BSC pályázatot nyújtott be és így lett tulajdonosa többek között a mai vitorlás telepnek. Hosszú előkészítő tárgyalások után, a vízi túrázókkal együtt, a vitorlázók kiváltak a BSC-ből és megalapították a Balatonfüredi Yacht Club közhasznú szervezetet.
Ilyen, amikor sok vitorlás van a tavon:
A cikk Miklós Tamás történész előadása nyomán készült.
Képek és szöveg: Sági Ági
