Mintha Frank Sinatra lépett volna a füredi Annabella szálloda teraszára a rá jellemző fess eleganciával, jó kedéllyel és lendülettel, akkora a hasonlóság az amerikai legenda és a világsztárok között is elismert Gábriel között. Mielőtt bármit is kérdeznék, megelőz:
— Miért ne léphetne fel egy művész egy szálloda teraszán, ahol ugyanolyan a közönség, mint bárhol? Így együtt maradhat a zenekar, az előadás minősége ugyanaz, mint bárhol a világon, énekelhetünk, ami a lételemünk, a nagyérdemű pedig szórakozhat! Ha az élet úgy hozza, ami most a vírus miatt meg is történt, alkalmazkodni kell az új helyzethez. Vincent van Gogh ecsetek, festékek és vászon nélkül, önmagába bezárva is zseniális volt, de igazán a vásznakon mutatta meg kivételes tehetségét — utal a karanténra a művész.
Gábriel esküszik arra, hogy az embernek érdemes több lábon állnia, amire ő példát is mutat, de azonnal hozzáteszi, a család és a gyermekkor nagyon fontosak az életben. Lokálpatrióta balatonfüredinek vallja magát, hálás azért a sorsnak, hogy itt született.
Farkas Gábriel Balatonfüreden (Fotó: Balogh Ákos/Napló)
Máig szívesen és gyakran jön vissza ebbe a gyönyörű városba, ahol apai nagyapja a Halászkertet és a Tölgyfa csárdát vezette.
Szívesen emlékezik arra, amikor ezekre a helyekre mentek, a csárdában cigányzene szólt, és tradicionális magyar ételeket adtak. Szép emlék a vitorlásklub, a kertmozi, a nagy alvások a szabad strandon. Már akkor is elbűvölte Tihany, a Káli-medence, Balatonfüred maga volt a csoda, az északnyugati széllel érkező, mindig friss oxigénnel, amit szinte harapni lehetett, meg az erdőkkel, a szívkórházzal, a különleges értékekkel, a kristálytiszta forrásvízzel. Gábriel később, amikor már Budapesten élt, rájött, miért mennek az emberek Füredre nyaralni.
A művész felidézi, szülővárosában a Bem József Általános Iskola ének-zene tagozatán tanult, és énekelt kórusban, meseoperában is. Külön zeneiskolába járt, ahol a klarinét és cselló után kipróbálta a zongorát is, és ezen a hangszeren egyik mestere háború előtti sanzonokat tanított neki. Zirci gimnáziumi évei alatt, ahol nyelv és művészet tagozaton tanult, már nagy megyei színjátszó fesztiválokon is fellépett, és saját rendezésében Örkény István Egyperces novelláiból színre vitt egy részletet. Ilyen előzmények után az sem meglepő, hogy már 16 évesen felsőfokú rendezői vizsgát tett.
A zene továbbra is jelen volt életében, középiskolás korában zenekarokban, klubokban játszott és énekelt, de a képzőművészet is vonzotta, így a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán átvett friss diplomával a budapesti Moulin Rouge énekes konferansziéjaként aratott hatalmas sikert 2000-ben. Ez világszerte nagy port kavart, alakításáról az amerikai Broadway legnagyobbjai, mint Liza Minnelli, Harold Prince és Peter Howard is elismeréssel beszéltek.
Mindemellett a műemlék épület egyik falát kétszer hétméteres falfestménye díszítette, amit a ház felújításakor restaurátorok speciális technikával leválasztottak a falról. A művész még keresi a méltó helyet az alkotásnak. Gábriel ma már ritkábban fest, alkotásaiban a kabaré, a revü és a cirkusz világát idézte meg, a figuratív festészet és a klasszikus táblafestészet ötvözésével. Életét ma már főleg a zene határozza meg, nemzetközi sikerei a revüszínházakban és a színházi fesztiválokon folytatódtak, ahol a musical mellett, a klasszikus magyar orfeum és táncdalok angol változataival, és jazz muzsikával kápráztatta el a nagyérdeműt.
Farkas Gábriel Balatonfüreden (Fotó: Balogh Ákos/Napló)
Kivételes sokoldalúságát jelzi, hogy színművészként is lenyűgözte a közönséget.
A Kabaré című musicalben, a konferanszié szerepével Veszprémben is elsöprő sikert aratott. Szerteágazó művészi tehetsége szólólemezekre is kiterjedt, az Ajándék címűn például Psota Irén színészóriással együtt énekel duettet.
A kérdésre, hogy ilyen előzmények után miért döntött úgy, hogy visszajön szülővárosába, és Balatonfüreden bűvöli el a közönséget, azt válaszolja, a koronavírus mindent átrajzolt, és az új helyzethez alkalmazkodni kellett. Már tavasszal sorra mondták le a hazai és nemzetközi fellépéseiket, egészen a jövő nyárig. Gábriel szerint az online szórakoztatás inkább nehézkes volt, mint önfeledt. Ő ebben nem is vett részt, és miután vidéken jóval korábban megnyitották a vendéglők teraszait, mint a fővárosban, így Gábriel egy alkalommal, amikor édesapját jött meglátogatni, megkereste Vászolyi Juditot.
— Az Annabella és a Marina szállodák igazgatóját már ismerte, mert korábban részt vett az igazgató jótékonysági bálján. Másfelől jól ismeri a Marina Hotelt is, ahol néhány éve a budapesti Orfeummal idézte meg Máté Péter szellemét, aki a ’80-as években élt Füreden, és a szállodában játszott egész nyáron. Az igazgató nagy örömmel fogadta az ötletet, és a zenekar azóta is nagy sikert arat. Az Annabella terasza kitűnő helyszín, mert fedett, ugyanakkor nyitott is, nem véletlen, hogy a helyiek mellett a sétányról is sokan odamennek zenét hallgatni.
Balatonfüredre a magyar és az amerikai könnyűzene klasszikusait hozták, vegyes programmal lépnek fel: Frank Sinatra, Gershwin, Máté Péter, S. Nagy István, Fényes Szabolcs, Bágya András dalait, szerzeményeit adják elő. A művész szomorúan említi, hogy G. Dénes György (Zsüti) dalszövegíró fia, Gém Zoltán, a legendás vízilabdásból lett zenész, aki rendszeresen fellépett Füreden, sajnos nemrég meghalt. Egyik utolsó, a füredi mólóról és a szerelemről szóló szerzeményét Gabrielnek írta, aki a dal videoklipjén most dolgozik. A művész füredi estjein nagy repertoárból tudnak válogatni, ugyanis 18 éve játszanak együtt. A közönség reakcióira figyelve döntik el, mit adnak elő, és közben a művész a hallgatóságnak elmeséli az adott korszak zenei történetét is. A fellépéseket szolgálatnak tekinti, amelyben alapvető a minőség. Szerinte soha nem szabad egy előadónak előtérbe helyezni az egóját.
Farkas Gábriel Balatonfüreden (Fotó: Balogh Ákos/Napló)
Őriz szép és kedves személyes élményeket is a zeneszerzőkről, így például Szenes Iván egyszer azzal hívta fel, hogy a Mondd, miért szeretsz te mást? című dalt éppen úgy énekli, ahogy ő azt leírta. A művész számára mindig természetes volt, hogy ráérez az élet valódiságára, ami esetében genetikai adottság, ugyanis édesanyja pszichológus volt, akitől sokat tanult. Az előadás közben – ahogy fogalmaz – a mentálhigiénés szűrő mindig rákerül a dalok mondanivalóira. – Egy dallal sok mindent el lehet mondani, és közben emóciókat, fájdalmakat lehet könnyíteni vele, és segít abban is, hogy megértsük az életet. Sokszor van, hogy természetesnek tekintünk dolgokat, hogy süt a nap, jó idő van, remekül érezzük magunkat. Aztán boldogtalanok leszünk az esőtől, és amikor megízlelünk egy finom bort, nem gondolunk arra, a csapadék mennyire fontos a gazdáknak. Inkább hálásnak kell lenni azért, ami van, sorolja észrevételeit a művész.
Neki sokat segített a karantén alatt Frank Sinatra That’s Life, azaz Ilyen az élet című dala, és Weöres Sándor A teljesség felé című könyve. A dal és a mű másoknak is sokat jelenthet abban, hogy felül tudjanak emelkedni azon, ami rossz.
— Ha tudsz változtatni, tedd meg, ha nem, fogadd el a helyzetet! Ha aggódsz, szorongsz, semmi nem lesz jobb. Ha rájössz arra, nem vagy mindenható, és az egódat háttérbe tudod helyezni, és képes vagy felülemelkedni, lerázni magadról a port, és belátni, ilyen az élet, akkor harmóniában, boldogan élsz — vélekedik.
Attól, hogy májusban összeomlott minden, arra gondolt, lehet, hogy júliusban újrakezdheti, és így is történt. Igaz, kereste is a lehetőséget, és soha nem nézte le a vendéglátós zenét, hiszen abban is kemény munka van. Örül annak, hogy zenekarával együtt itt lehet, ragyogó hangulatban, elegáns környezetben. Ráadásul így édesapjáékat is sűrűbben láthatja. A művész szerint több előadó kicsit arisztokratikusan kezelte a vírus miatt kialakult helyzetet, pedig lehet menni kisebb teraszokra játszani, ahogy ők is tették. Gábriel úgy látja, a karantén után egész máshogy nézzük a szabadságot, az emberek jobban megbecsülik az értéket, többen rádöbbentek arra, lehet, rossz irányba ment eddig az emberiség a Földön, és létezik egy jobb út is!
— Boldog vagyok, mert azzal foglalkozom, amit szeretek. Célom az, hogy utamat, zsebemben a tanulságokkal, így folytassam tovább — tekint a jövőbe a művész.
Forrás: Veol.hu
