– Tavaly beszélgettem Ildikóval a Levendáriumról, szeretetteljes élmény, nagyszerű beszélgetés volt. Ha lehet ezt kérdezni, milyen most így, nélküle?
– Milyen pótolni a pótolhatatlant? Azt nem lehet. 1999-ben együtt kezdtük el. Akkor még csak úgy magunknak ültettünk levendulát, barátokkal jöttünk leszedni, majd elvittük Pannonhalmára lepároltatni, de nem értékesítettük. Ha belegondolunk, 2002-ben, amikor az első töveket leraktuk, még Tihanyban sem volt más, csak a Bittera Gyula féle romantikus őslevendulás. Pannonhalmán volt komolyabb levendula-termesztés, sehol máshol.
Ildikónak nagy szerepe volt abban, hogy az országban így elterjedtek a levendula gazdaságok, aromaterápiás és természetgyógyászati irodalma lett, s ma ilyen népszerű, sokoldalúságáról híressé vált gyógynövényként ismerhetjük.
A dörgicsei Levendula Major
Fotó: Szücs Ildikó
Sokáig próbálkoztunk kizárólag a termesztéssel a feldogozás nélkül. Aztán 2012-ben megalapítottuk a Levendárium brandet és vállalkozást, melyben onnantól én voltam a gazdasági, jogi és házastársi háttér, Ildikó pedig a szakmai rész. Levédettük védjegyeinket, komplex arculatot alakítottunk ki. Kozmetikai és élelmiszer üzemet építettünk, partneri kapcsolatrendszert állítottunk fel. Webshopot és saját bioboltot hoztunk létre.
Valahogy mindig ugyanazt akartuk, minden felmerülő kérdést meg tudtunk egymással beszélni. A nehéz időkön is mindig továbblendített minket a levendula ereje. Tavaly óta ez a korábbi – ahogy mi hívtuk magunkat – „Levenduál” helyzet azonban megváltozott, mert nekem kellett átvenni az ő feladatrészét is. Nyilván sokkal nehezebb így, hiszen Ildikó széleskörű szakmai tudását nem lehet pótolni.
Dörgicsén a Levendáriumot nem szabad kihagyni
Fotó: Szücs Ildikó
– Bele lehet szeretni ebbe az egészbe ügyvédként, ami azért egy nagyon racionális pálya ?
– Hát persze. Ildikó is elhagyta a orvosi pályát, budai fogorvosból lett biogazdálkodó. Én fő munkámként nagy gazdasági pereket és ügyeket vittem. Közel 35 év hosszú idő ezen a területen. A jogi munka, mint fő tevékenységem mellett – lelki segítségként – mindig is festettem, meg ott volt a mi Dörgicsénk, ahová az ügyvédi munkában megkeresetteket befektettük. De most felállt egy abszolút hármasság és a korábbi hangsúlyok is áthangolódni látszanak. A Levendárium álmának fenntartása mellett azonban – főleg tanácsadóként – továbbra is megvan az ügyvédi praxisom. Sőt igyekszem festeni is, az életemben a művészetek éltető szerepére ügyelni. Remélem, hátralévő életemben kicsit a gyógynövények csodás világába is beletanulok
– Akkor lehet azt mondani, hogy ön lett Ildikó utódja?
– Igen, azt hiszem, egyelőre, amíg a gyermekeink – életkorukból és jelenlegi életfeladataikból fakadóan – nem tudnak még a Levendárium napi irányításában részt venni, én lettem a cég vezetésében az utódja.
Nagyon jók a kollegák, a munkatársak, nagyon sokat köszönhetek nekik, sokat segítettek, segítenek. A mostani csapat lelkén viseli a vállakozás sorsát. Ők is sokat tanultak az elmúlt időszakban és büszke vagyok rájuk.
Nem régen elmentünk együtt egy „kirándulásra” prof. Kaáli Gézához, akinek egy jelentős auto-motor oldtimer múzeuma van itt a faluban közvetlenül a szomszédunkban. Ránk nézett és azt mondta, ahogy beszélünk, mozgunk együtt, mintha nem is munkatársak lennénk, hanem családtagok. És tényleg, mindenkinek szinte a Levendárium a második otthona, amit nagyon megbecsül és szeret. Egyébként én tavaly áprilisban azt gondoltam, hogy adok magamnak egy évet. Aztán végiggondolom, és meglátom mi az, amin változtatnék Ildikó elmenetele miatt. Most már letelt az egy év, de egyelőre nem változtattam – negatív értelemben – semmin. (Mosolyog.) Gyakorlatilag mindent viszünk tovább.
Dr. Jurasits Zsolt szíve-lelke benne van minden levendulatőben
Fotó: Szücs Ildikó
Ildikó lélekben itt van velünk. Vigyáz ránk. Nagyon közel van eltemetve, a szobám ablakából látom a szív alakú sírját. A temetőtől délre és északra pedig a levendula mezőink. Mindig meg szoktam beszélni gondolatban vele, hogy ő mit és hogyan csinálna.
– Honnan jött annak idején, hogy levendulát termesszenek maguknak?
– Ildikó fogorvosnak is amolyan bio-fogorvos volt, igyekezett kerülni a vegyszereket, a természetes szereket részesítette mindig előnyben. Érdekelték a gyógynövények, innen jött a levendula szeretete is. Egyszer láttunk egy angol kerti magazinban egy idős pedagógus házaspárt, ahogyan kézenfogva álltak a levendula földjük szélén. Azért, hogy hasznosan töltsék el idős korukat, Jersey szigetén egy levendula ültetvényt telepítettek. Mi is így képzeltük el.
A bio-gazdálkodás, majd a Steiner-féle biodinamikus gazdálkodás világa aztán egészen más távlatokat nyitott meg és abszolút szerelem lett. A levendulák mellé bekerültek a rózsák is, fűszernövények, zsálya, muskotályzsálya, olasz szalmagyopár, rozmaring, kakukkfű, bazsalikom. Egészen széles spektrumon dolgozunk. Ezekből virágvizeket szoktunk csinálni, mert az olaj nagyobb területet igényelne. 10 hektáron vagyunk, abból 7 hektáron van levendula, a többin más növények, illetve pihenő terület.
A levendula mellett rózsák, gyógy- és fűszernövények is találhatók a kertben
Fotó: Szücs Ildikó
– A virágvizeket mire lehet használni?
– Tulajdonképpen ugyanazokat az információt hordozzák, mint az illóolajok, csak a virágvizeket könnyebb használni. A 100%-os tisztaságú illóolajok elég sűrűek, azokhoz érteni kell, hogy hány cseppet mibe, hogyan lehet tenni, milyen gyakran, külsőleg-e vagy belsőleg, párologtatóba-e vagy bőrre, mono olajként, illetve szinergiában. A túladagolásuk, még ha bio olajról van szó, akkor is veszélyes lehet.
De ha a testünkre kenünk egy olajat, annak az alkotó elemei is pár perc múlva már a véráramban kimutathatóak. A virágvizeket viszont korlátlanul lehet használni. Iható, ehető, főzhetünk velük, bőrre kenhetőek, illatosítóknak jó, avagy fürdővízbe, hajápoló szernek, öblítőszernek, vasalóvíznek, szóval a virágvizek univerzális desztillátumok.
Érdekes, hogy a középkor óta elsősorban virágvizeket használtak, nem illóolajakat. Ez csak a XX.-XXI. században kezdődött, hogy nyerjük ki az összes hatóanyagot és olajat készítsünk belőle. Előtte „főzőcskéztek” a gyógynövényekkel és így használták fel azokat.
Illóolajok és más termékeke szélse skálája vásárolható meg itt
Fotó: Szücs Ildikó
– Az összes termékünk szerencsére nagyon jól ki vannak találva, Ildikó engedélyeztetett receptjei és metodikái alapján ezek mennek tovább. A bemutatókertünk kialakítását és építését is változatlanul folytattam. Amióta elment, azóta emeltünk egy hűst biztosító előtetőt a dörgicsei biobolt teraszához, kényelmes közlekedést segítő korlátokat, kapukat tettünk le a vendégeink irányításához.
Somlósi Lajos barátommal építettünk egy gyógyító turbuszt (ZOM), amely ősi magyar és organikus építészeti elemek továbbgondolása. Egy égi-földi átjárónak tartják. A Föld tápláló erővonalait erősíti e forma. Megszemlélve könnyű a hasonlóságot felfedezni a turbusz és a Szent Korona között. Szőlővel és vadszőlővel futtatom be. Elültettünk egy kőriskört, vagyis kőrisfákból álló kört. Ez szintén egy elvonulási pont.
Építettem egy mélyágyásos házat, ahol szaporítani tudjuk a növényeinket. Nagyon fontos, hogy ne kelljen vásárolni töveket, tehát amikor telepítünk vagy pótolunk az ültetvényeken, akkor a saját, már bevált genetikai állományunkkal azonos genetikájú növényeket tudjunk használni. Az elmúlt egy esztendőben befejeztük a napelem telepítéseinket is, végre termelünk áramot. Lezártam a korábban tervezett gép beszerzéseinket is. De hát most a legfontosabb a sok szedő-kezet igénylő levendulaszüretünk és az olajlepárlások, hiszen egészen jövő ilyenkorig ennek eredményéből gazdálkodunk.
A levendulamezők megunhatatlan látványt nyújtanak
Fotó: Szücs Ildikó
– Lehet, azt mondani, hogy a szomorúság mellett van ebben valami szép is, hogy Ildikó olyat alkotott és hagyott örökségül, ami működőképes és tovább tud élni?
– A működőképességért folyamatosan meg kell dolgozni a mai világban. Sokkal bonyolulabb ilyen mikrovállalkozónak lenni kreatív, nagy álmokkal és azokat az anyagba mindig lehozni a „Föld nevű játszótérre”, mint az előzetesen elgondolta az ember. Ildikó és közös szellemiségünk megtartásához most nekem kell a Levendáriummmal tovább lépnem. Nyilván idővel talán arculatilag is fog változni, az én személyiségemhez fog kötődni vagy ahhoz, aki majd továbbviszi. De azt gondolom, hogy ez nem baj.
Ildikó azt a páratlan csodát hozta, amit ő akart és tudott. Én talán most az aromaterápia mellett a művészeti vonalat erősítem. Láttam, hogy az embereknek ez is nagy örömet okoz, hogy a kortárs szoborparkunkban sétálnak Szabó László Zoltán, Bernhard Manner, Nemes Ferenc, Frederico Dieci, Szabó Hunor, vagy Beretvás Csanád munkáit nézegetve. Vagy a nyílt napokon festőiskolát csinálunk Veszely Ferenc barátommal itt a műtermemben, ahol a kurzuson részt vevők rózsát, virágot festhetnek.
Érdekes, mert jönnek egészen pici gyerekek, de volt már 92 éves nénink is, vagy apukák, aki a fiának büszkén mutatta, mit rajzolt. Látszik, hogy ez is rengeteg örömet ad ez az embereknek, mert kiszabadulnak a komfortzónájukból, eljönnek a városból ide, vidékre, itt bátrabbak, felszabadultabbak, mondván úgyse látja senki őket.
– Akkor ez már abszolút egy olyan újdonság, ami önhöz kötődik.
– Valahol szép ez, vagy legalábbis érthető és elfogadható. Én is azt csak tudom belevinni a dolgokba, ami én vagyok. Mint mindenki. Az nagyon jó, hogy a partnereink megmaradtak, viszonteladók, beszállítók. Annak idején hurrikánként futott végig Ildikó eltávozásáról a hír az aromaterápiás világon, és jólesett amikor valaki azt mondta, nagyon sajnálja, ami történt, és reméli, hogy folytatom. Ez egy nehéz pálya, könnyen fel lehet adni, és jó érzés volt, hogy valaki örülne, ha ez megmaradna. Azt is látom, hogy
sok a visszatérő vásárlónk, akinek bevált az egyik termék, az idővel áttér és például már csak ezeket a kozmetikumokat használja. És ez a legpontosabb és legjobb visszajelzés. Vagy amikor eljött egy anyuka a lányával, itt ültek a kertben három órán keresztül és teljesen kisimulva mentek el, megköszönték, hogy milyen jó itt lenni.
Itt megpihen a lélek is
Fotó: Szücs Ildikó
Persze mindig vannak olyanok, akik drágának tartják azt, hogy bejöjjenek a meseszép bemutatókertbe és körülnézzenek, és nem értik miért kell ezért egyáltalán fizetni. Sokat gondolkodtunk Ildikóval, hogyan csináljuk. Neki az volt az alapelve, hogy mindenki számára elérhető legyen a Levendárium-minőség. Legyen az egy épített, ápolt magánkert vagy a Levendárium termékek.
De fenn kell tartani mindent. Vannak dolgozóink, akik a családjai a tőlünk kapott fizetésből élnek, és működtetni kell az egészet. Aki át tudja venni a mi rezgésünket, az boldogan kifizeti a beléptijegyet is, és hálás a termékeink magas minőségéért is.
– Van még olyan újdonság, ami tervben van?
– Nekem így egy bő év távlatából a Levendárium a gyász elviselhetőségének eszköze lett. Mivel a feleségem is rajongott ezért a projektért, mindenáron befejezettnek és sikeresnek akarom tudni, ezzel is emléket állítani Neki. Egyelőre a Levendárium ad sokszor értelmet annak, hogy reggelente felkeljek.
Fotó: Szücs Ildikó
Az él csak, amit éltetsz. Az a szándékom, hogy mindaz, ami leköltözve Budapestről leköt és körülvesz, továbbra is az életről, és az elmúlás helyett – ahogyan Ildikó is szeretné – az éleigenlő, alkotó örök fiatalságról szóljon. A megépült turbusznál és kőriskörnél szeretnék meditációs alkalmakat tartani. Egyfajta elcsendesülős, feltöltődős délutánokat, irányított elmélkedéseket, meditációkat, vetítést, imaórákat, ahová kis csoportokban jöhetnek az emberek és a lelkükkel foglalkozhatnak.
Mostani hangulatos nyári programjaink – Eperjes Károly „a mi templomunkban”, irodalmi est Cselenyák Imrével, Hamvas Béla est Nagy Csabáékkal, Cseh Tamás előadás Joós Tamásékkal –, így a Rózsa Nap és a Levendula Napok előadásai és koncertjei mellett – Kövi Szabolcs, Szilágyi Sándor, Hamvai Gábor – tervezem, hogy a kulturális eseményeinket egész évre kiterjesszem, hisz oly sok itt élő jó embernek okozhatok örömöt mindezzel. Na és persze folytatódik a termékfejlesztés is. Irány: a Virágvizek Organikus Világa (VOV)!
