| Egy hét van szentestéig és még mindig zajlik a háború. Sokan nagyon keserűen látják az életet. De vajon hogyan tud hinni az ember háború idején, ilyen nehéz időkben? Ezt kérdeztük az érsek atyától, aki advent negyedik vasárnapján a hétköznapjankat előremozdító hit erejéről és az örökérvényű célokról beszélt, amelyek reményt adhatnak a válságos időkben is. |
– A reményvesztettség és hitehagyottság összetartozó magatartásforma. A háború miatt sokan megrendülnek a vallásos hitükben. Másokat pedig éppen a nehézségek vezetnek az Istenkeresés irányába. Hit nélkül nem lehet élni. A hitünket a mindennapi életünkből sem tudjuk kispórolni, mert akkor működésképtelenné válna a társadalmi élet. Ilyen helyzetekben
az örökérvényű célokat érdemes magunk elé állítani – és az advent ebben segít. Ilyen a szeretetnek, az élet értelmének és az emberi élet méltóságának a gondolata.
És ilyen az Istenképiség is: nem akárkik vagyunk. A szabadság megélésének gondolata is lényeges. Ehhez pedig a felelősség kérdései is hozzátartoznak. Ezekkel az alapkérdésekkel (Honnan? Hová? Miért?) szembesülnünk kell. Ezek táplálják a hitet és a reményt a mindennapi életünkben.
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
