– Balatonmáriafürdő és a térség történetét kutatja. Balatoni illetőségű, mi köti e tájhoz?
– Marcaliban születtem, kéthelyi családból származom, Balatonmáriafürdőn nőttem fel, de a munkám miatt a saját családommal immár Marcaliban élek, így már ehhez a városhoz (is) tartozónak érzem magam. Fonyódra jártam gimnáziumba, így csak az érettségit követően szakadtam el időszakosan a Balatontól, amikor Pécsre jártam egyetemre. A „balatoniság” mindenkor fontos számomra, ezért igyekszem olyan közösségekben tevékenykedni, amelyek itt működnek és alkotnak, legyen az zenei egyesület, örökségvédelem, muzeológia.
– Balatonmáriafürdő napjainkban is hangulatos és kedves fürdőtelepülés. Melyek voltak Máriafürdő történetének főbb állomásai, milyen érdekes történeti mozzanatokat emelne ki?
– Tengerdi Győző tanár összegezte eddig legátfogóbban Balatonkeresztúr és Balatonmária történetét, így bizonyos alapkutatások már megtörténtek. Először az 1880-as évek filoxéravészét követően állami segítséggel parcellázták ki Balatonkeresztúr határában a homokos Balaton-partot. Az együttműködésben benne volt a terület tulajdonosa Festetics Tasziló, a szőlőtelepítést irányító Széchényi Imre kormánybiztos és a Balaton-felvidék (györöki, vonyarci) elszegényedett, szőlőből élő parasztcsaládjai is. Mindennek infrastrukturális hátteret adott a Déli Vasút és a Somogyszob-Balatonszentgyörgy között működő vicinális vasút. A második jelentős szakasz az első világháború idején fellendülő Balaton-kultusz, amikor a nyaralók megjelenése és a villák építése fokozódott. A bővülő népességgel, egyre több szolgáltatással 1926-ra vált a település önállóvá, Balatonmáriafürdő néven, majd 1945 után lett a tömeg nyaraltatás egyik tipikus helyszíne lett. A szőlőtermesztés helyét a XX. század második felére átvette az olcsó nyaralók világa, a tömegturizmus. Manapság is számos olyan nyaraló, villa áll még a XX. század elejéről, melyek az építtető család leszármazottainak a tulajdonában vannak.
– Sok írása szól Balatonmáriafürdőről, egy több-szerzős könyvben is dolgozott és nemrégiben megújult az ön által összeállított állandó helytörténeti kiállítás is. Miről szólnak tanulmányai, a könyv és az új tárlat?
– Többéves kutatómunka után 2009-ben a Marcali Múzeummal közösen, Vidák Tünde etnográfus társrendezésében, a balatonmáriai önkormányzat és az NKA támogatásával építettük meg a Balaton-Mária-Fürdő (1896-1945) című állandó kiállításunkat az egykori strand épületében, amely ma már a Községházának is otthont ad.
Balatonmáriafürdő – Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Ebben a kiállításban bemutatjuk, hogy miként alakult ki Balatonkeresztúr határában az a szőlőtelep, amelyből Széchényi Imre vezetésével Mária-telep lett. Sikerült olyan tárgyegyütteseket összegyűjteni, amelyek alapján a szőlőművelés, a borászat, a vendéglátás és a fürdőkultúra kialakulása is megismerhető, de megidéztünk egy vegyeskereskedést és egy fodrászüzlet is. Mindezt sok képpel egészítettük ki. Ez a kiállítás, az épület belső tereinek felújítását követően 2019-ben megújult. Az állandó kiállítás mellett nyaranta működik egy időszaki kiállítóhely is, ahol rendszeresen láthatók képzőművészeti tárlatok, de egyesület-történeti kiállítások is voltak már. Egy jelentős magyar művész, a marcali születésű Bernáth Aurél gyermekkori nyaralásainak helyszíne Balatonmária volt, édesapjának, dr. Bernáth Béla marcali ügyvédnek a Béla-vár nevű villája, amelyről számos forrást sikerült összegyűjteni, hiszen a művész később az önéletírásában szeretettel emlékezett vissza erre az időre. Ez a történet is megjelenik az állandó kiállításban, azóta pedig már a kikötői sétány viseli Bernáth Aurél nevét.
Forgách-villa Balatonfenyvesen, Fotó: Balatoni Múzeum
Egy másik érdekesség a mai Balatonfenyvesen, akkori Mária-telepen álló Forgách-villa története. Forgách V. Károly az első világháború idején irányította a sebesült katonák ápolását a Balaton körül felajánlott villákban és szállodákban. Sikeres adománygyűjtő koncertkörutat szervezett unokanagybátyjával, Forgách Béla zeneszerzővel. A mária-telepi villában pedig két hétig Egry József festőművész lábadozott. A Forgách család másik villája Badacsonyban állt, és néhány hektáros szőlő vette körül. Forgách V. Károly és felesége Révay Margit az ottani Szent Donát kápolnában nyugszik. A Forgách családot képviselő szlovákiai egyesülettel immár 10 éves munkakapcsolatban vagyunk, megosztjuk eredményeinket és az épített örökség felújításában is közösen tevékenykedünk.
2016-ban jelentettük meg szerzőtársakkal (Vidák Tünde, Sándor Csaba, Samuné Bogyó Hajnalka) az Üdvözlet Balatonmáriafürdőről! Képeslap-válogatás egy délnyugat-balatoni település múltjáról című könyvünket, amelyben Balatonmária 120 éves történetét illusztráló képeslapokat publikáltunk, egészen napjainkig bemutatva a település változásait. Ez a kötet a magyar mellett még három idegen nyelven (német, angol, lengyel) olvasható, és jól kiegészíti az állandó kiállításunkat.
– A Marcali Múzeum történész-muzeológusaként több Balaton-vidéki család történetét is feltárta. Mesélne ezekről a hiánypótló kutatásairól?
– Az elmúlt tíz évben sikerült a közös emlékezetbe visszaemelni előadásokkal, publikációkkal a marcali-gombai földbirtokos, gróf Forgách főúri famíliát, a szőcsénypusztai evangélikus Véssey köznemesi családot. Mellettük publikáltam a Marcali várostörténetben jelentős szerepet játszó Hikman Béla műlakatos mesterről, és családjának különleges képző- és iparművészeti örökségéről, illetve a Sztelek-Csomós négygenerációs építőmester család történetét is sikerült mélyebben megismerni. Mindkét iparos-vállalkozó família által kivitelezett épületek állnak még a dél-balatoni településeken. Marcali híres szülöttének, Marczali Henrik történetíró családjának emlékezete pedig eddig kevéssé ismert források felderítéséhez jutatott el, természetesen balatoni kötődésekkel. Az az izgalmas ezekben a családtörténetekben, hogy a megismerésük által nemcsak az egyes személyiségek életútjára derül fény, hanem a teljesítményük, tetteik által formálódik a településtörténet, valamint Somogy megye múltjában jobban megérthetővé válnak a sorsukat alakító folyamatok, eseménysorok.
– A Balaton és térségének történeti feltárása, múltjának kutatása az utóbbi időkben több lényeges eredményt is mutat. Hogyan látja az ön által kutatott témák jövőbeni folytatását, milyen jövőbeni terveket dédelget?
– A balatonedericsi Takács Gábor által életre hívott balatoni helytörténészek találkozója mutatja, hogy kell és érdemes rendszeresen megvitatni a legújabb település-, család- és életmódtörténeti eredményeket. A mai kor embere számára talán két balatoni téma vált divatossá: az egyik a személyes történetek világa, míg a másik a vizuális emlékezet felidézése fényképek, képeslapok és mozgóképek által. Mára szinte mindegyik balatoni településen megtörténtek részben vagy egészben azok az alapkutatások, amelyekből megerősíthetők a településekhez kötődő identitások és hagyományok, összeségében a „balatonivá” válás eszközei lehetnek. A jövőbeni terveimben szerepelnek olyan balatoni vonatkozással is rendelkező családtörténeti munkák, amelyek elsősorban a 19-20. századi magyar történelem kontextusában mutatják be a famíliákat. Az elmúlt másfél évtized kutatási eredményei, a magyar múlt megismert történetei mellett legnagyobb hozadéknak azt tartom, hogy sikerült olyan emberi kapcsolatokat kialakítani, melyek által létrehozhatjuk a közös emlékezetünk hálóját. Erre lehet felfűzni az egymást követő generációk tetteit, teljesítményeit, amelyből tanulhatunk. Ez jelenti azt az „otthonosságot” is, ami miatt jó itt élni a Balatonnál.
Nyitókép: Fortepan
