Szikrázó napsütésre ébredtünk vasárnap reggel. Először nem hittünk a szemünknek, mert előző héten az előrejelzés annyira borúlátó volt, hogy mindenféle vízálló felszereléssel jöttünk a túrára, most meg nem győzünk vetkőzni, annyira jó időnk van. 10:00 órára vagyunk hivatalosak Fölföldi Péterhez a Villa Kabalába reggelire, ezért 8:30-kor már nyeregbe szálltunk és elindultunk Szigliget felé. 20 Km a távolság (Gyenesdiás – Szigliget, Villa Kabala) kis kerülővel. Repült az idő a bicikliken, gyorsan hagytuk magunk mögött a kilométereket, gyorsabban is mint tervezett, ezért megengedünk magunknak egy kis pihenőt Balatongyörökön a mólónál, ahol Keszthelytől egészen Csobáncig ellátni jó időben.

Megállt az idő, a Balaton vize halkan hullámzott, pár horgász és sétáló osztozott velünk a vasárnapi reggeli órában ezen a szent helyen. Nem tudtunk sietni, hallgattuk és néztük a csillogó vizet hosszú percekig szótlanul.

Összenéztünk Robival, hogy itt az idő, mert már nem fog beleférni a Sümegi vár a reggeli előtt. Odacsaptunk a lovaknak és gyorsan feltekerünk egészen a szigligeti vár oldalába, ahol készítünk pár szép felvételt és indulunk is tovább, mert már reklamált a gyomrunk nagyon. Villa Kabalához is egy meredek kaptató után kisebb légszomjjal érkeztünk (csak én – Robi szólt, hogy javítsam), amit aztán gyorsan csillapított egy Bozzante (saját bodza habzóbor). Jöhetett a Kéknyelű és Zeusz páros, közben előkerültek a finomságok, majd a hozzá tartozó történetek is.

Péter édesapukája készíti a húsárut és igazából szinte mindent, amit a tányéron láttunk, kivétel a fermentált szőlőt és fügét, ami remekül passzolt a hideg ízelítőhöz, azt Petiék készítik maguk az étteremben. A vendégház gyönyörű és idestova két éve egész évben nyitva áll és várja a nyugalomra szomjazó vendégeket. Meglepő, de nem először halljuk a BalatoniKör tagoknál, hogy a legerősebb hónap bevétel szempontjából a szeptember és az október. Ilyenkor lehet igazán foglalkozni a vendégekkel és időt szánni a kapcsolatteremtésre, ami erősen befolyásolja a vásárlókedvet.

Ezt Vincze Peti is csak megerősíteni tudta, aki feltekert hozzánk és ha csak egy kisebb távra is, de csatlakozott a túrához.

Folytattuk a beszélgetést a Kikötő Éteremben Szigligeten, ez már Vincze Peti családjához tartozik közel 20 éve. Egy kis vendéglátóhellyel kezdtek és most már közel 200 embert is le tudnak ültetni ebédre, vacsorára. A házias konyhában hisznek, itt senki nem fog éhezni, tisztességes adagok kerülnek a tányérra a megszokott vidékies ízeket kedvelők igénye szerint.

A töltött paprikát csak saját eltett paradicsomból készíti Peti édesanyukája, ami állítólag legendás. Mindent nem tudtunk megkóstolni, de a halászlevet és a túrós csuszát pörccel, valamint a szűzérmét borsmártással, tepsis burgonyával nagyon a szívünkbe zártuk és bátran ajánljuk.

Az ebéd után nehéz volt visszaszállni a nyeregbe, küzdöttünk az elemekkel, de alig nyolc kilométer után megérkeztünk Hegymagasra a Gilvesy pincéhez, ahol Gilvesy Robi fogadott minket egy feszes szerkezetű 2016-os Sauvignon Blanc-al. A szürettel már végeztek, az udvaron már csak a tisztára mosott gépeket tudtuk megnézni, a pincében pedig már erjednek szépen komótosan a borok. Várjuk nagyon a 2018-s évjáratot, de majd csak jövőre lesznek értékelhető borok szerintem, az újborokat leszámítva, melyek Márton napon szoktak sorakozni a libasültek mellé november közepére.

Következő állomásunk a Bonvino volt, ahol letámasztottuk a bicikliket és mentünk egy kört a Badacsonyi tekergővel.

Az elektromos kisbusz hatalmas élmény, és persze környezettudatos is. Ettünk egy fantasztikus ürmöskét és mellé egy kávét a Kisfaludy-ház Étteremben, hogy kellően felpörögjünk a következő állomásig.

Letekertünk a badacsonyi mólóhoz és gyönyörködtünk a Badacsony-hegy látványában. Miután már éreztük, hogy kezd elmenni a nap ereje, elindultunk a Borbarátok Étterem, Fata Pince felé, ami a Nagy család tulajdonában van és nincs egészen 3 km-re a mólótól. Egyből meg is kínáltak minket a gyöngyözőborral az újonnan nyitott pezsgőbárnál a bicikliút mentén a Római úton. Ezután a pincébe vettük az irányt, ahol elmesélték nekünk a Camino boruk eredetét. Mivel a család ősei Olaszországból valók és volt közük a kéményekhez, ezért Camino lett a házasítás neve, ami olaszul nemes egyszerűséggel kéményt jelent. Egy kéknyelűvel a poharunkban átsétáltunk a Borbarátok Étterembe és pulled pork, tokhal és csirkepparikás élménnyel lettünk gazdagabbak. Mellé rosét ittunk és a végén egy hamisítatlan helyi törkölypálinkával zártuk a napot.

Az volt eredendően a terv, hogy sokat tekerünk és rengeteg kalóriát elégetünk, kicsit leadunk pár kilót a túra végére, de sajnos nem sikerül egyszerűen annyit tekernünk, amennyit eddig ettünk. De természetesen egyetlen elköltött fogást és egyetlen pohár bort sem bántunk meg.

Hogy mi is az a Balatoni KÖRtúra? Olvasd el itt!

Forrás: kostolom.hu