A szakember a Balatoni Kör alapító tagjaként a régiós Balaton bor kialakításában is szerepet vállalt és szeretné jobban kiemelni, megmutatni a déli Balaton-part szépségeit. A dél-balatoni Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet vezetője elnyerte a Somogy borásza címet, késői szüretelésű Traminije Gran Menzione elismerésben részesült a Vinitaly borversenyen Veronában, 2009-es évjáratú Sirocco nevű borát Bordeaux-ban ezüstéremmel díjazták. A Bujdosó család birtokát a fajtagazdagság jellemzi, fehér és kék szőlővel is foglalkoznak. A nyár derekán elindult már a szüret és úgy tűnik kiváló lesz a minőség, mondja Bujdosó Ferenc.
Festői Somogy megyei szőlőterület
– Szép, száraz volt az augusztus sok napsütéssel és eddig a növényvédelem sem volt nagy kihívás. A szőlővirágzáskor látszott, hogy korai lesz a szüret, a júniusi hűvös napok után gyorsan visszarendeződött minden és jól alakult az érés. Apu 50 éve dolgozik a szakmában, de hasonlót még ő sem tapasztalt. Az Irsai például egy hónappal előre jött. Azért az eső ilyenkor nagy ellenség tud lenni. Apunak van egy mondása. „Száraz ősz, jó évjárat, esős ősz, gyenge évjárat.”
A balatonlellei borász gyakran emlegeti édesapját, idősebb Bujdosó Ferencet, akire úgy tűnik nagyon felnéz és elismeri szakmai tudását. Nem véletlenül. Mint megtudtuk, családi vállalkozásuk irányítását még mindig ő végzi.
– A mai napig ő a döntéshozó a növényvédelmi, fitotechnikai kérdésekben. Anyuval évfolyamtársak voltak az egyetemen, de anyut osztályidegen származása miatt még elsőre nem vették fel és dolgoznia kellett. Így került először a 60-as években a Balatonboglári Állami Gazdasághoz, ahol megtetszett neki az akkori pezsgő szakmai élet, amit Lakatos András vezetett. Apu szőlészként, anyu borászként végzett és a BB-nél kezdtek el dolgozni. A 70-es évektől volt saját dűlőterületünk, ahol szőlészkedtünk, de 1992-ben függetlenítettük magunkat az állami gazdaságtól és elindítottuk a családi gazdaságot, amihez ketten a feleségemmel is csatlakoztunk ugyancsak diplomás szakemberek lévén. Azóta Zsiga öcsém is itt dolgozik, sőt az ő lánya is. Minden pozícióban szigorúan családtagok irányítanak. Azt gondolom, hogy szőlész-borásznak tanuló Ferkó fiam három év múlva már tud csatlakozni, ő most Toscanában fogja vizsgaborát elkészíteni.
Növényvédelmi kérdésekben idősebb Bujdosó Ferenc dönt
A borvidék egyik legnagyobb üzemméretű gazdasága az övék, összesen 90 hektáron gazdálkodnak. A növekedés azonban nem az egyik pillanatról a másikra történt.
– Apu egykori szőlőágazat-vezetőként pontosan tudja, hogy melyik dűlő mire képes. Egy jó termőterület mellett nem tud úgy elmenni, hogy ne akarná megvenni. Az induláskor 6 hektárral rendelkeztünk, aztán azokkal a kárpótlási jegyekkel tudtunk vásárolni, amelyeket nagyapám a négy éves kijevi hadifogságáért kapott. 2002-ben újabb hektárok következtek az ifjú gazda programban. Nagy családi gazdaságnak számítunk, ami felelősséggel is jár. Óriási kihívást jelent, hogy sok ember megélhetéséről kell gondoskodni. Néha úgy érzem, jobb lenne egyhektáros kézműves borásznak lenni és egy háti permetezővel fordulni be a sorokba, ugyanakkor jó érzés, hogy a Bujdosó Szőlőbirtok szimbolizálja a borvidék sokszínűségét.
Vitorlás bor a hajón
A szakember számára úgy tűnik, hogy fontos az érzelmi háttér, ami a dél-balatoni térséghez, Somogyhoz köti. 45 kilométeres körben elhelyezkedő szőlőterületük festői környezetben fekszik.
– A legkeletibb része Viszen van, a Csirip-tetőn, ahol 26 hektáron a legjobb fehérboros területünk található. Lélegzetelállítóan szép panorámájú hely. Rálátni a Tihanyi-félszigetre, Badacsonyra, Keszthelyre. Fent megnyugszik az ember és elégedett, hogy ez a világ legszebb helye. Nyugatról a holládi Bari-hegy határol bennünket, ami – mondhatom – érzelmi szálon került a birtokunkba. Gyönyörű, műemlék-védett, nádtetős présház van rajta. Ezt a részt nyűg megművelni, de a környezet mindenért kárpótol.
Vitorlás boroknak is nevezik a Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet termékeit. A bornevek és címkék a hajózáshoz, a balatoni vitorlásokhoz kapcsolódnak, de Bujdosó Ferenc azt is elárulta, hogy legújabb hobbija is a természethez kötődik.
–Újabban gombaszakértő lettem, az észak-somogyi erdőket járva most például az őzláb gombát gyűjtünk. Elég jó gombaszezon volt eddig is. Szombaton és vasárnap nem dolgozom, amikor a szél fúj és jó idő van, akkor kimegyünk vitorlázni, gyönyörködünk a naplementében. Öcsémmel és egy 9 fős társasággal évi 8-10 versenyen is részt veszünk a Pannónia 70-es cirkálóval
Együtt vitorláznak és versenyeznek a testvérek: Ferenc és Zsiga
A borász szakember már az induláskor csatlakozott a Balatoni Körhöz, mert fontosnak tartotta azokat a célokat, amelyeket az egyesület megfogalmazott.
– Azokkal vállalunk tagságot, akik a Balatonért szeretnének tenni és nem csak ugródeszkának használják az egyesületet. Célunk a minőségi gasztronómia megvalósítása. Havonta egyszer összejövünk egy üzleti reggelin, megismerjük egymás helyeit, hogy jó szívvel tudjuk ajánlani a vendégeknek. Az alakuláskor azt éreztem, hogy mostohagyerek a Balaton déli partja. Minden az északi régióról szól és mi a háttérbe szorulunk. A Balatonboglári Hegyközségi Tanács elnökségét is azért vállaltam el, hogy a déli part is képbe kerüljön. Aktívan részt vettem a régiós termék, a Balaton Bor feltételrendszerének és arculatának kialakításában, viszont a felfutásával egyelőre nem vagyok elégedett. Jobb lenne, ha több borász is részt venne benne és nem csak 50 ezer palackkal jönnénk ki.
Jóval több palack Balaton Bort kellene piacra dobni
– Zsiga öcsém egyszer azt mondta: olyan szép helyen élünk, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Elég az autóból kiszállni és körülnézni a balatonlellei Kishegyen. A látvány magáért beszél, már csak jó programok kellenek. Idén tavasszal például nagy siker volt az első Kishegyi Kortyok és Falatok elnevezésű gasztrorendezvényünk, amin több ezer látogatót számláltunk, remélem a következő is hasonlóan sok embert vonz a térségbe.
Szöveg: Krausz Andrea, fotó: Wineglass Communication
