A Fanny magazin összegyűjtötte nekünk az ismert húsvéti hagyományok eredetét. Akad köztünk néhány egészen meglepő is…
Az ókortól kezdődően
A húsvéti locsolkodás hagyománya a pogány tavaszünnep, az ókori Róma Lupercalia fesztiváljának része volt. Ezen az ünnepen a férfiak vízzel öntözték a hölgyeket, hogy biztosítsák a termékenységet
Az első beavatottak
A keresztény hagyomány szerint a húsvéti locsolkodás eredete Jézus feltámadásának történetéhez kapcsolódik. A hírnökök vízzel locsolták az asszonyokat, akik elsőként találkoztak az üres sírral, majd hirdettek a feltámadást.
Udvarlási szokások
Mások szerint a hagyomány a fiatalok közötti udvarlási szokásból alakult ki. A fiúk locsolással fejezték ki a lányok iránti tiszteletüket, és a vízpermet segítségével védették meg őket a rossz szerencsétől és a betegségektől.
Végre eljött a tavasz ideje
A húsvéti locsolkodás a középkori Európában terjedt el először. Akkoriban a tavasz kezdetét jelentette, és az emberek a természet újjászületését ünnepelték vele. A falvakban és városokban az emberek vízzel öntözték egymást, hogy megünnepeljék a tavasz beköszöntét.
A boldog kapcsolatért
Egyes régiókban a locsolás az árvízzel hozható párhuzamba, persze csakis jó értelemben. A férfiak azért locsolták a hölgyeket, hogy kapcsolatuk a következő évben is folytatódjon, valamint a zúduló víz termékenységet hozzon.
Locsolás a misén
A keresztény miséken is jelen szokott lenni a locsolás. Az egyházban az általános szokás az volt, hogy a hívek fröcsköléssel köszöntötték egymást a húsvéti miséken, és ezzel kifejezték a feltámadás örömét és a megtisztulás szimbolikus jelentőségét.
Vissza is lehet adni
Bármilyen forrást is olvasunk, a lányokra vizet öntő férfiakat mindig a jószándék vezérli, azonban ezért nem minden nő annyira hálás. Valljuk be, van benne némi igazság, hogy nem feltétlenül esik jól a jéghideg víz a nyakunkba. Pontosan ezért találták ki a nők, hogy legyen egy úgynevezett „húsvéti visszalocsolás” is, amikor ők látogatják meg a legényeket, és öntik le őket jó alaposan jeges vízzel.
Mára megváltozott
Most már a férfiak kicsit kedvesebb módját választják a locsolásnak, ugyanis a jéghideg vödör víz helyett egy kis parfümöt szoktunk kapni. A kedves gesztust festett tojással vagy olykor némi zsebpénzzel szokás jutalmazni.
A termékenység szimbóluma
Ahogy a karácsonynak a fenyőfa, úgy a húsvétnak a tojás a szimbóluma. De miért? A kereszténység előtt a pogányok ilyenkor a tavasz újjászületését ünnepelték, amikor a növények és virágok újra életre kelnek a hideg után. A tojás ekkor a termékenységet testesítette meg, így alakult ki, hogy a hölgyek ezzel ajándékozták meg a férfiakat.
De miért éppen piros?
A piros tojást már jóval a húsvét előtt is használták. Az egyiptomi kultúrában a termékenység istennőjét köszöntötték piros tojással, valószínűleg innen ered a tojás szimbólum is. A keresztény legenda szerint, amikor Jézust megfeszítették, akkor egy nő tojásokkal a kezében állt a kereszt alatt. Krisztus lehulló vére befogta ezeket tojásokat, így lett az újjászületés és feltámadás jelképe a piros tojás.
Ez lehet az összefüggés
Igen összeférhetetlennek tűnik a kép, ha jobban belegondolunk: nyúl és tojás? Pedig valójában nem az! A nyúl, pont úgy, mint a tojás a termékenység jelképe volt régi korokban. Bár ez az állat valójában nem tud tojni, mégis sokszor emlegették őket együtt. Ennek oka a mezei nyulak lehetnek, akik nem üregben hozzák világra utódaikat, hanem fészkekben, amelyek meglehetősen hasonlítanak a madarakéhoz.
Fotó: illusztráció/Freepik
Tévedésből alakult ki?
Bár ez inkább mesének hangzik, de vannak, akik arra esküsznek, hogy a nyuszi húsvéti mivolta egy véletlen esetből ered. Németországban a földművesek gyöngytyúkot adtak földesuruknak ajándékba húsvétkor. Az állatot németül „Haselhuhn”-nak hívják, amit a szlengben csak „Hasel”-ként használnak. A kavarodás ott kezdődött, hogy a nyúl pedig a német nyelvben „Hase”. Ez alapján valószínűleg egy félrehallásból keletkezett a húsvéti nyuszi.
A húsvéti bárány
A bárány a legősibb és a legelterjedtebb húsvéti jelkép, Jézust jelenti. Kapcsolatba hozható azzal a vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
