A nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnázium tizenegyedikes tanulója családjától nem áll távol a népi hagyományőrzés, hiszen mamája és dédnagymamája is varrta ezt az asszonyok számára kötelezően viselendő ruhadarabot.

Téczely Krisztián, Hegedüsné Hajmási Katalin (szintén a Péczely-csoport tagja), a nagymama, Vastag Jánosné és Krisztián édesanyja, Téczely Róbertné Vastag Edit a fiú által készített és a déditől megörökölt csodaszép gyöngyös necceket mutatja Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

– A gyöngyös neccet a férjes asszonyok a menyecsketánctól (amikor a lányok fejét bekötötték) egészen a halálukig hordták a fejkendő alatt – tudtuk meg Téczely Krisztiántól. – Én 9 évvel ezelőtt figyeltem fel erre a szép viseletre a helyi Péczely Attila Népzenei Csoportban, ahol azóta citerázom – a csoport tagjai a kiskomáromi népviselet elkötelezett őrzői. Körükben tudatosult bennem, hogy neccekkel itthon is találkoztam, és elkezdtem kérdezősködni róluk a nagymamámtól, aki elmesélte, hogy az anyósa, vagyis a dédnagymamám, Vastag Jánosné, Nanica néni készítette őket. Felvetődött bennem, hogy én is megpróbálkozom a neccvarrással – hála istennek, mama (akit szintén Vastag Jánosnénak hívnak) segített. S, hogy mi tetszett meg annyira e ruhadarabon? Hát a gyöngyök csillogása…

Krisztián elárulta: a díszítéshez zabgyöngyöt, vágott gyöngyöt és apró gyöngyöt varr fel a neccekre, egy-egyre sok száz darabot Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

A gyöngyös necc nemcsak Zalakomár, egészen pontosan Kiskomárom (ugyanis Zalakomár Kiskomárom és Komárváros egyesítésével jött létre 1969-ben) hagyományos viselete, hanem a Kis-Balaton környéki településeké is. Érdekesség, hogy mindegyik közösségnek megvolt a saját, csak rá jellemző motívum- és színvilága.

Ezt a díszes neccet még az ügyes kezű dédnagymama, Vastag Jánosné készítette – és bizony viselte is Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

– A hagyományok szerint a lakodalom éjszakáján a menyecsketáncot már gyöngyös neccel a fején járta az újdonsült feleség. A necc a halálig hordandó viselet volt, de más necc került a kontyra a hétköznapokon és más az ünnepeken. Sőt, mást viseltek odahaza és mást, amikor kimozdultak az otthonukból, kimentek a faluba. A hétköznapi otthoni változat általában egyszínű, fekete volt. Az ünnepi necc gyöngyös díszítése egyrészt az alkalmat hangsúlyozta, másrészt a fejkendő, amelyet a necc fölött hordtak, jobban csúszott a gyöngyökön, mint a sima bársonyon, ugyanis magát a viseletet ebből varrták. A belseje nedvszívó szövetből készült, de nem ez került közvetlenül a kontyra, hanem a fejkötő, amely a zsírosodástól védte a neccet.

A dédmama, Vastag Jánosné fotókon és a Zalai Hírlapban, Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Krisztián elárulta: a díszítéshez zabgyöngyöt, vágott gyöngyöt és apró gyöngyöt varr fel a neccekre – egy-egy míves darab elkészítéséhez általában 7–10 nap kell.

– Itt, Zalakomárban 4-5 asszonyról tudok, akik még viselik a neccet nap mint nap, de mi a csoportban 15-en minden fellépésünkkel igyekszünk továbbvinni a hagyományt azzal, hogy az úrnapi viseletet öltjük magunkra.

Talán ma már szokatlan, hogy Krisztián férfiként ilyesmivel foglalkozik, de régen nem volt az, sőt. Az ügyesebb kezű férjek nemcsak a mezőn álltak helyt, hanem szőttek, varrtak, kötöttek is.

Forrás: zaol.hu