Nemrég a tájegységi fővadász és az Újkúti Vadásztársaság elnöke párbeszédet kezdeményezett az érintett Balaton-parti települések vezetőivel, aminek eredményeként belterületi vadterelések történtek. A vad terelés példás összefogással: az önkormányzat, a rendőrség, a polgárőrség, az érintett vadásztársaság és a lakosság bevonásával valósult meg.

— A település belterületén a korábbi zártkerti részeken, az elhanyagolt, bozótos, búvóhelynek alkalmas területekről csatárláncban, kutyás hajtók segítségével a közeli erdőkbe tereltük vissza a vadat. Az összehangolt akcióval az volt az egyik célunk, hogy megértessük, közös felelősségünk és feladatunk, hogy a vad az erdőben megtalálja a megfelelő életfeltételeket — mondta a Veolnak Surányi Péter, a Balaton-felvidéki tájegység fővadásza.

A vad szabadon mozog, oda megy, ahol megtalálja az életfeltételeit, amelyek közül a legfontosabb a táplálék és a búvóhely. Nem lehet minden erdőt bekeríteni, és ez nem is lehet cél. Hiába terelik vissza a vadat az erdőbe, ha nem szüntetik meg a településeken a bozótost, ahol búvóhelyet lel, akkor előbb-utóbb visszatalál, vagy beköltözik oda egy társa.

— Az erdőben a vadért a vadászatra jogosult felel. Nem egyértelmű azonban, hogy mi a helyzet a vad lakott területeken történő károkozásával. Ezek nemcsak belterületeket, hanem lakott külterületeket, szőlőhegyeket is érintenek. Egyrészt nem lehet megmondani, a vad honnan, melyik vadászterületről érkezett, de vizsgálni kell azt is, hogy megtalálta-e a belterületen az élőhelyi feltételeit, van-e búvóhelye, nappali tartózkodási helye, tápláléka. Védekeztünk-e ellene kerítéssel vagy más módon — tette hozzá László Péter, az Újkúti Vadásztársaság elnöke.

László Péter és Surányi Péter kiemelte: példás összefogással valósultak meg a vadterelések (Fotó: Sági Ági/Napló)

Az erdő a vadállományával együtt természeti környezet. A vadállományra vonatkozó kilövési keretszámokat a terület vadeltartó képességének megfelelően a vadászati hatóság határozza meg. A vaddisznó esetén a hatóság elejtési minimumszámokat határoz meg, melyeket túlléphet a vadászatra jogosult. A vadászok tapasztalata az, hogy hiába tesznek meg mindent az állomány csökkentéséért jelentősen túlteljesítve az elvárásokat, így sem tudnak eleget kilőni.

— Az elmúlt másfél évtizedben olyan élőhelyi változások történtek, amelyek lehetővé tették, hogy a vad az erdőn kívül is jó élőhelyet találjon. Olyan bozótosok alakultak ki felhagyott szőlőkből, gyümölcsösökből, ahol a vad nappali búvóhelyet, táplálékot és vizet talál. A vaddisznó nagyon alkalmazkodóképes, gyorsan felismeri, hogy az adott helyen nem zavarják, hozzászokik az emberek jelenlétéhez. Ezekben az esetekben már nem erdőből kivált vadról kell beszélni, hanem belterületeken élő vadról. Nagy részük már a település környéki bozótosban vagy éppen a belterületi részén született és nőtt fel. Megtapasztalta, hogy emberek, autók és kutyák vannak körülötte — hangsúlyozta Surányi Péter.

Fotó: pixabay

A vadállatokat nem lehet egy helyben tartani. Mivel szabadon közlekednek, felbukkanásukra bárhol számítani kell.

— Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a belterületek, a korábbi zártkerti részek nem vadászterületek, ezeken nem lehet vadászni, nem lehet lőni, csak külön megkért eseti engedéllyel. Nem szeretnénk ilyen engedélyeket kérni, mert veszélyes és mert sok emberben ellenérzéseket keltene. Sokan azt várják, ha valahol felbukkan egy vad, akkor azonnal menjünk és lőjük agyon, a lakosság másik fele pedig szeretné megakadályozni ezt. Előfordul, hogy kihívnak bennünket egy feltúrt udvarhoz, aztán kiderül, hogy a második szomszéd a kert végében etetőhelyet alakított ki, mert az unokáinak szeretné megmutatni a csodálatos vadvilágot. Jönnek elképesztő panaszok is, például, hogy a vadkacsa a strand gyepére piszkít, vagy hogy túl sok a varjú a fákon. Néha az az érzésünk, hogy a társadalom is átalakult, és vannak, akik már annyira elszakadtak a természettől, hogy az állatvilág jelenlétét a környezetükben egyáltalán nem tolerálják — mesélte László Péter.

A párbeszéd az érintettek között elindult, és vannak önkormányzatok, például Alsóörs és Csopak, ahol a településvezetők felismerték, hogy mindenki tud tenni a vadkérdés megoldásáért. Van, ahol fordított adókivetéssel motiválják a tulajdonosokat az ingatlanjuk rendben tartására, azaz annak nem kell fizetni, akinél rendben van a terület.

Fotó: pixabay

— Ha mindenki teszi a dolgát, akkor néhány év múlva ennek láthatjuk majd az eredményét. A vadászatra jogosult a kvótáknak megfelelő szinten tartja a vadállományt. Az önkormányzatoknak el kell érniük, hogy a nappali búvóhelynek alkalmas területeket a tulajdonosaik kitakarítsák. A lakosság feladata, hogy se közvetve, se közvetlenül ne etesse a vadat. Össze kellene szedni a lehullott gyümölcsöt, a mandulát, ha pedig komposztáló készül, az zárt legyen. Táplálékforrás az öntözött gyep is, mert abban felszaporodnak a puhatestűek, és el kell gondolkodni az ingatlan bekerítésén. Ha valaki a kerítés mellett dönt, akkor olyat építsen, amely nemcsak határolja, hanem védi is az ingatlant. Mi azokkal sosem találkozunk, akiknek jó kerítésük van, kárt a disznó ott okoz, ahová bejut. Sok helyen az üdülőterületeken még mindig zsákban van a szemét, ezt minden állat: a macska, a kutya, a róka és a disznó is megkezdi. Ez nemcsak a területek szemetességét növeli, de fertőzésveszélyes is lehet. Fontos tudni azt is, hogy bár a lakosság nagyon fél a vaddisznótól, de a statisztikáink szerint még soha nem volt sérüléssel végződő vaddisznótámadás. Előfordul, hogy az ember felé fut a vaddisznó, de ennek az a célja, hogy elijesszen minket. Ezt megélni félelmetes lehet, de a vaddisznó inkább elmenekül, ha teheti. Gondoljunk arra, hogy mennyi vaddisznótámadásról és mennyi kutyaharapásos esetről hallunk — tette hozzá László Péter.

Fotó: pixabay

Vad szempontjából problémás helyek a nádasok is. Évek alatt talán sikerül előrelépni az elhanyagolt területek felszámolásában, de foglalkozni kellene a nádasokkal is, melyekben mára rengeteg vaddisznó és szarvas talált élőhelyet.

— Régen is vágták a nádat, most is kellene. Az önkormányzatok próbálkoznak ugyan, de az kevés. Különösen fontos lenne a falvak közelében található nádi búvóhelyek felszámolása az afrikai sertéspestis tükrében. Ha a betegség nálunk is felüti a fejét és pusztulnak majd a vaddisznók, ennek hatása lehet a turizmusra is — figyelmeztetett Surányi Péter.

A vadászok bíznak a lakosság együttműködésében. Remélik, hogy a közös erőfeszítések hatására egyre kevesebb panaszos esetet kell majd vizsgálniuk.

Forrás: Veol.hu

Képek: Pixabay