Szaniszló Hajnalka | 2020.08.27. 08:00
Pataky Attila sikamlós balatoni sztorija - interjú, soha nem látott EDDA fotókkal!
"Volt egy artista lány, akivel egymásba habarodtunk. Nem egyéjszakás kaland volt kettőnk között..." - hogy hogyan folytatódott a sztori? Kiderül az interjúból.

– Játszottatok volna a Plázson, épp a napokban… Már megvan a 2021-es dátum. Emlékszel hasonló vis maior helyzetre a pályafutásotokból? Hogyan élted meg a karanténhelyzetet?
– Olyan előfordult, hogy egy megyéből tiltottak ki bennünket… Tatán játszottunk 1981-ben és a következő egy-két évben nem léphettünk fel a megyében, de ilyen, mint most van a járvány kapcsán, ilyen nem volt.

Edda. Fotó: Pataky Attila archív

– Hogyan próbálod túlélni ezt a koncertmentes időszakot, amit a pandémia okozott?
– Megpróbálok nem a múlton füstölögni, hanem inkább a jelenben lenni és abból a lehető legjobbat kihozni. A karantén alatt legalább másfél hónapot aludtam! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fáradt vagyok. Az elmúlt tíz évben háromezres fordulatszámon mentem… az volt az életem és most értettem meg, hogy mennyire pörögtem, és hogy milyen sok idő kellett, hogy kipihenjem magam. Erre is jó volt ez az időszak. A feleségemmel, Orsival még közelebb kerültünk egymáshoz, és írtam 15 új dalt is. Lecsendesedtem, és többet figyeltem befelé, saját magamra.

– Tudod esetleg, hogy mennyi koncertet adtatok a Balatonnál a zenekarral a pályafutásotok alatt?
– Nem is tudom pontosan, 46 év alatt több, mint 200 koncert lehetett.

– Milyenek voltak a régi Balatoni turnék? Voltak, akik belógtak a koncertekre, lányok, akik be akartak menni a backstage-be?
– Áááá, ilyen soha! (nevet). Persze, hogy voltak ilyenek! Éltük a rock ‘n’ rollt ezerrel. Az egyik könyvünk címe is ez volt: “Bor, szex, rock ‘n’ roll”. Mi nem a nyugati szex-drog-rock ‘n’ roll-t, hanem a bor-szex-rock ‘n’ rollt éltük. Ilyen ez a szakma, a színpad tálcán kínálja a lehetőségeket, mi pedig éltünk velük.

Edda. Fotó: Pataky Attila archív

 

– Hol aludtatok a turnék alatt? Voltak afterpartik? Mesélj kérlek, egy izgalmas koncertes-turnés sztorit a régi időkből.
– Tele voltunk élményekkel. 1981-ben például ORI turnéra indultunk. Az egyik állomáson hirtelen ott termett a backstage-ben egy tucat elképesztően csinos manöken lány, akik ruhabemutatóra érkeztek a rendezvényre. Gondolhatod, hogy mennyire örültünk nekik zenekari szinten! (nevet) Meg is ismerkedtem egy csodálatos lánnyal, hatalmasat beszélgettünk, este a fellépések után pedig – mivel Siófokon volt egy bázisunk, és onnan mentünk a különböző balatoni állomásokra fellépni – elmentünk diszkóba. Közel volt a Delta (régen a Delta Night Club – ma már nem működik – a szerk.). Imádtam táncolni! A lány iránti érdeklődésemnek pedig meglett a jutalma, és most mindenki gondolja tovább a sztorit…

Edda. Fotó: Pataky Attila archív

 

– Mennyiben más most a Balaton, mint régen?
– Reméljük, hogy más lett, hogy változott, még csak az kellene, hogy olyan legyen minden, mint 1981-ben. Az vicces lenne, nem igaz? A Balaton ott van, ahol volt, ez biztos! (nevet). Én most is olyan szeretettel és szerelemmel megyek a Balatonhoz, mint régen. Mindig is Balaton-imádó voltam, és most is az vagyok. Néhány napja voltam lenn egy barátomnál Balatonalmádiban, előtte pedig Révfülöpön forgattunk a zenekarral.
A Balaton pedig annyiban változik, amennyiben az emberek és a körülmények változnak. Voltak olyan évek, amikor nagyon kevesen voltak a tónál, szinte kongott az ürességtől, most pedig csordultig van emberekkel, de így van ez rendben. A tó körüli élet állandó változásban van.

Edda. Fotó: Pataky Attila archív

 

– Milyen gyerekkori emlékeid vannak?
– Gyerekkorunkban nagy dolog volt, ha valaki eljuthatott a Balatonhoz. Amikor táboroztunk, óriási élmény volt a Balatont megsimogatni, belelépni úgy, hogy sokáig nem kellett kijönni a vízből. Barátkoztunk, ismerkedtünk, természetesen voltak lányok is, és ezért én össze is kapcsolom a Balatonnal a lányok iránti érdeklődésem kezdetét. A lányok szépsége, a napfelkelte, az esték varázsa és persze az, hogy ha egyszer valaki beledughatja az ujját a Balaton vizébe, azt soha nem felejti el. Mindig visszavágyik.

– Voltak nagy csajozások, szerelmek?
– Volt egy artista lány, akivel egymásba habarodtunk. Nem egyéjszakás kaland volt kettőnk között, hanem tényleg belebonyolódtunk egymásba. Az nehéz volt. Elképesztő élmény volt, amikor a Balatonnál voltunk, csak ő és én, és már a ruháinkat is magunk mögött hagytuk. Hihetetlen, hogy mennyire hajlékony volt az a lány!

Edda. Fotó: Pataky Attila archív

 

– Milyen illatok, ízek, impressziók, mi jutnak eszedbe a Balatonról?
– Főleg a naplementék. Bár én mindig kerestem a napfelkeltét is a tónál, de a sült hal illata és egy jó pohár rizling is itt lebeg a szemem előtt.

– Tudható rólad, hogy hiszel az idegen lények, civilizációk létezésében. Pár éve a Balaton felett is láttatok a földönkívülieket az égen.
– Legalább 6-8 alkalommal volt már ilyen az életemben. Azt gondolom, hogy ma már nagyon “anyagba dermedtnek” kell lenni ahhoz, hogy valaki az ilyen gondolatok miatt bolondnak nézzen, s feltegye a kérdést: “Te hiszel az ufókban?” Ez badarság. Én a teremtésben és a teremtő Istenben hiszek, a többit tudom. A többit tudni kell, nem hinni. Az univerzum nyüzsög az élettől. Volt pár alkalom, amikor különböző objektumokat láttam, észleltem és nem is voltam egyedül, más is átélte velem.

A Balaton-parton ültem a naplementében egy lánnyal, és akkor is érzékeltem valamit, belső hidegrázás formájában. Láttam az égbolton egy a furcsa objektumot is. Akkor még bolondnak néztek emiatt, most már fordult a világ: bolond, aki azt gondolja, hogy egyedül vagyunk az univerzumban.

– Ha valamelyik dalotokat társítani kellene a Balatonhoz, melyik lenne az? Akár érzés vagy emlékek szempontjából is.
– A Balatonnál írtam az egyik dalunkat, egy olyan időszakban, amikor épp egy nagy csalódáson voltam túl. A Sziklaszív című nóta az. Ott is gyógyultam meg, a Balaton parton. A szakítás, a szerelmi elszakadás érzésével utaztam le és az ott töltött 2-3 hét adta meg a lehetőséget a gyógyulásra. Az alsóörsi Harley fesztiválon léptem fel és Harley-s barátaim, amikor megtudták, hogy mi a helyzet. Dobay Attila barátom aranyértékű szavait idézném ide: “Attila, tanulj meg végre elengedett kézzel élni.” Azóta is aszerint próbálok meg élni, amit akkor a Balatonnál mondott nekem.

 

Nyitókép: Pataky Attila archív

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva