Természetvédelmi szempontból elsősorban nem a foglalt, kiépített források jelenthetnek jelentős értéket, hanem a sokszor szivárgók formájában (nem csövön keresztül) felszínre lépő vizek. A geoparkot alapító és fenntartó Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik alapfeladata a védett források felmérése.
Mikor beszélünk forrásról?
A forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet. Még akkor is, ha időszakosan elapad.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény hatályba lépése óta ex lege – azaz
a törvény erejénél fogva – védett természeti területnek minősül valamennyi forrás.
A bennük megjelenő víz jellege alapján főbb típusaik a talajvíz-, a réteg- és a karsztforrások.
Tőzikék, hóvirágok jelzik a források jelenlétét
– Borbély Barnabás és Ancsin Gergely munkatársaink a felmérések során nem csupán a vízhozamot mérik meg, hanem pl. nagy pontossággal bemérik a fakadási pontokat, különböző vízkémiai paramétereket vizsgálnak, és – természetmegőrzési munkatársaink, természetvédelmi őreink közreműködésével – a forrásfakadáshoz köthető élőhelyekről is adatokat vesznek fel, illetve meghatározzák a forrás védelméhez szükséges terület kiterjedését – írja közösségi oldalán a Bakony-Balaton Geopark.
A védett tőzikék, hóvirágok jelenléte is jól jelzi, hogy milyen értékes élőhelyeket éltetnek forrásaink.
Az 1960-as években végzett országos felmérés alapján a VITUKI (eredeti nevén Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, amely már nem létezik) által összeállított forrásnyilvántartás közel 4300 forrást tartalmaz.
Ám az utóbbi évtizedek csapadékhiányos időjárása és a bányászati vízkiemelések miatt ezek közül számos elapadt, vagy időszakos működésűvé vált. Ezért is fontos a védett források tényleges számának és aktuális állapotának felmérése.
Nyitókép: Facebook/Bakony-Balaton Geopark