Mezővárosi jogok illették, megyegyűléseket tartottak itt, s híresek voltak az állatvásárai. Olyan történelmi emlékek maradtak fenn, amelyekre Zalaszántó ma büszke, még akkor is, ha ezek nem kis gondot okoznak a településnek.
Dézsi Attila polgármesterrel keressük fel a falu műemlékeit azt tudakolva, hogy van-e ezeknek számszerűsíthető turisztikai vonzásuk?
– Úgy számolunk, hogy évente legalább tízezren fordulnak meg a faluban látogatási szándékkal. De pontos adatunk nincs erről, mert nem árulunk sehol sem belépőket, s egyéb módon sem tudjuk számolni a Zalaszántóra, illetve a környékünkre turisztikai céllal érkezőket. A Balaton és Hévíz közelében élünk, de Kehida sincs messze, s az itt üdülők sokszor kirándulnak a mi vidékünkre is.
Nézzük, mi is látható Zalaszántón? A település központjában található például a Szent Kozma és Domján román, illetve gótikus stílusjegyeket hordozó templom, amiről már egy 1236-os oklevélben említést tesznek. A leírások szerint a templom védőszentjei bizánci eredetre utalnak, hiszen arab származású gyógyító ikerpárról van szó, akik kínhalált haltak a hitükért. A templom látszólag jó állapotban van, viszont megtudjuk, hogy sürgősen megerősítésre szorul, mert az út közvetlenül az épület támfala mellett vezet el, s a rázkódás károkat okoz az építményben. Dézsi Attila elmondja, jól halad a felújítási pályázat, az elvégzendő munkák tervrajzai is elkészültek már.
Szintén a falu főutcáján, nem messze a templomtól található az ország legkisebb kápolnája. Ennek építési, felszentelési ideje 1441-ben volt, s a feltevések szerint a török időkben romossá vált templomot helyettesítette a megmaradt néhány család számára. Ez a kápolna valóban egy csöppség, alig néhányan férnek el a belsejében. Sajnos, állapota nem a legjobb, belül jól láthatók a repedések és a vakolathiányok.
A falunak van még egy másik kápolnája is, mégpedig a szőlőhegyen.
– Gyönyörű a környezet, innét Rezi irányában belátni az egész völgyet. Esküvőket is tartanak itt a fiatalok – mondja Dézsi Attila. Az ismertető szerint 1860-ban, egy hegyi gyűlésen vetődött fel, hogy kápolnát kellene építeni a szőlőhegyre. El is határozták, hogy évente mustot gyűjtenek és annak eladásából, no meg a bevétel folytonos kamatoztatásából összejöhet az a pénz, amiből fel lehet építeni a kistemplomot. Ehhez azonban 54 év kellett, hiszen éppen ez első világháború kezdetére, 1914 őszére készült el a kápolna.
Betérünk a temetőbe is, mert érdemes megnézni a régi sírok kőkeresztjeit, s azt az emlékművet, amit a második világháború áldozati tiszteletére akkor emeltek, amikor ezt még nem volt szabad. A hitbéli helyek száma ezzel még nem ér véget Zalaszántón, viszont a bővülésük már a közelmúlt történetéhez kötődik.
A Zalaszántó fölött magasodó Kovácsi-hegy, Világosvár részén épült fel Kelet-Európa legnagyobb sztúpája. Bop Jon dél-koreai buddhista szerzetes, aki 1990-ben elhatározta, hogy egy rendszerváltó országban Buddha-szentélyt épít, a helyét itt találta meg. A 30 méter magas, 24 méter széles, 1993-ban, a 14. dalai láma személyes részvételével felavatott sztúpához autóval is fel lehet menni. A szentély mellé a tulajdonosai azóta egy gyönyörű meditációs központot is építettek az erdő szélén. A sztúpához felvezető erdei út, amely mellett tanösvény is található, folytonosan javításra szorul, ami jobbára az önkormányzatra hárul.
Az önkormányzatnak azonban nem csak ezzel az erdei úttal, hanem a Tátikára vezetővel is lennének gondjai, de ehhez végképp nincs anyagi ereje. Gyalog indulunk el a várromhoz. Óriás bükkfák között kanyarog a fellegvár romjaihoz vezető, útnak nem mindig nevezhető járat. A novemberi Nap aranyló sugarai szinte templomi hangulatot varázsolnak a fák közé. Pedig micsoda vérzivataros története van ennek a helynek. Tátika várának urai és ellenségeik folytonos háborúskodásban éltek, aminek leginkább a környék jobbágyai szenvedték a kínjait. A vég elég korán, már 1589-ben elérte a várat, ekkor ugyanis a törökök elfoglalták, kirabolták és felgyújtották. Az elszegényedett Gersei Pethő család már nem volt képes újjáépíteni a várat, ezért a sorsa évszázadok óta az enyészeté. A jelen várbarátai próbálják megerősíteni a falakat, és a régészeti feltárások is megtörténtek.
A megmaradt romok között meglepetésre, hiszen azt hittük, rajtunk kívül a csak a madár jár erre, látogatókkal találkozunk. Egy fiatal pár pihen a köveken. Hatvanból jöttek, Hévízen üdülnek.
– Már egy órája itt vagyunk, s csak nézünk, hogy micsoda helyre kerültünk. Olyan csend van, még az is zavart bennünket, hogy zörgött az avar a lépteink miatt. Hogyan is bírták ezt ide felépíteni a régi magyarok? – kérdezik, amire persze nem várnak választ.
– Sajnos, most nincs kiírva várak felújítására pályázat, pedig komoly munkát végeztek eddig is az önkéntes várépítők. Jó volna folytatni az elkezdetteket. A Tátikára erős terepjáró nélkül nem lehet felvinni szerszámokat, gépeket. Ilyen eszközünk nincs. Benne vagyunk a kéktúra útvonalban, sokan jönnének, ha javulnának a fogadási feltételek. Nekünk arra kell törekednünk, hogy adni is tudjunk valamit a vendégeknek.
A helyi termékek kínálatát szeretnénk megteremteni. Nagy értékünk az alma, az itteni vállalkozás fajtakutatásban például együtt működik a Pannon Egyetemmel is. Ezért is rendeztük meg az idén az almafesztivált, aminek legalább ezer látogatója volt. A tervünk, régi magyar almafajtákból kertet létrehozni. De helyi termék lehet a gyümölcslé mellett a szörp, a levendula készítmények, vagy a kosárfonás árui. Akik idejönnek, azoknak az ezekből való vásárlás feltételeit szeretnénk megteremteni. És azért tenni, hogy maradjanak is itt egy-két napot a vendégek. Akkor a turizmus hasznát is élveznénk, mert így most csak átmennek rajtunk az erre járók. Tátika, Rezi, Púpos-hegy a helyi termékeink, a műemlékeink együtt értékesek. A hazai vendégekre szeretnénk építeni, azokra az emberekre, akik a kiadó szobákat már meg tudják fizetni. Szobakiadással pedig már többen foglalkoznak, s kemping is van a falu határában – mondja Dézsi Attila polgármester, miután jól elfáradva elköszönünk a Tátika alján.
Forrás: Győrffy István zaol.hu
