Omladozik a gyerekek üdülője
A balatonedericsi Fekete-kastély sokkal rosszabb állapotban van, mint gondoltuk. Három éve még bátran másztunk fel a padlásra, és olvasgattuk az ott szanaszét heverő Pajtás újságokat, most azonban nagyon kellett figyelni, mert a mennyezet sok helyen leszakadt.
Látott már szebb időket is az épület
Fotó: Mészáros Annarózsa
De ne siessünk a padlásra, először körbejártuk a kertet, ami a tél végi gyér növényzetben megmutatta a nyáron megközelíthetetlen melléképületeket is.
Ezek voltak a korabeli táborok kiszolgáló épületei, ahogy a Veszprémi Napló 1965 januári számában olvastuk, a hely fekete történetének ellenére számtalan gyerek számára biztosította a boldog gyerekkort.
„Főiskolai üdülő lett, aztán a menekült görög gyerekek élvezték itt a Balaton minden szépségét. Majd a SZOT tulajdona, most pedig a Budapesti Vas- és Fémipari Szakszervezet gyermeküdülője. Színt váltott, s a hatvanöt szobából százszemélyes, kényelmes, modern szakszervezeti nyaraló lett. A szomszédos „kis fekete kastélyában termelőszövetkezeti tagoknak, az alsó fekete kastélyban a Balatonaligai Állami Gazdaság üzemegysége talált helyet.
Magabiztosan, szinte vidáman ül helyén a nagy kastély. Mintha érezné, hogy kell, szükség van rá, két hétre otthonul választja száz meg száz gyerek, akik nyaranta itt sülnek barnára, itt lubickolnak a nagy tó vizében, akik itt vakációznak. Ha probléma van vele, az is csak egy: kár, hogy télen üres, kihalt, kár, hogy ilyenkor magára hagyják.” (Forrás: Arcanum)
Gandhi is sírva fakadna
Nem tagadom, ijesztőnek tűnik az udvar, vandálok nyomai, pusztulás mindenhol. Halkan mormolom csak magamban, hogy miért jött ide maszkban az, aki végül itt a fűben hagyta azt? Az energiaitalos, sörös dobozokból, cigicsikkekből, gyorséttermi csomagolásokból odabent sincs hiány, a telefújt falakon nyomdafestéket nem tűrő szavakból ismerhetjük meg az idejáró társaság egy részét.
Indulhat a túra…
Fotó: Mészáros Annarózsa
A főbejárat felett a kőből faragott címerpajzs még tartja magát, bár lehet, hogy az izmos, angyalszárnyú Adoniszek inkább már elrepülnének az épületről.
Nézd meg, milyen szépen elkészítette gyufából Szűcs Pál a kastély makettjét.
A balatonedericsi Fekete-kastély 14 ezer gyufából
Fotó: Mihály Szilvia
Az elpusztított lépcsőházban nyomokban még látjuk a mozaikkal díszített feljárót, de a törmelék, a por és a kosz már belepte a hajdan volt díszes motívumokat. Helyette mai életbölcsességeket silabizálunk ki a falakon.
„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban” – véste valaki a falba Gandhi idézetét, de a bölcs nem hinném, hogy ilyen változásra gondolt…..
Letűnt idők nyomában
Fotó: Mészáros Annarózsa
A szél átfúj a termeken, szobákon, vannak koromsötét részek, ahová be sem merészkedünk, néhol vakítóan besüt a nap, máshol a csendes félhomályban a porfelhőkkel játszik a fény. Lehullott vakolat, téglák, gerendák, nádfödém mindenütt, a falakból már rég kilopták a rézkábeleket és a vízvezeték csöveket is, egy-egy csonk lóg csak helyenként a levegőben.
Vandál pusztítás nyomai mindenütt
Fotó: Mészáros Annarózsa
Megdöbbentő, hogy az első emeleti szalon falain talán a múlt századot idéző festés, majd a hetvenes évek falmintái tűnnek elő a színes graffitik alól, mondhatni összeolvad a múlt és a jövő. De azt gondolom, a kastélyt felépítő Nedeczky báró most ettől a látványtól előbb lenne öngyilkos, mint az öregkori köszvénye miatt.
„1881. február 26-án unokahúgával kötött házassága annak gyógyíthatatlan tüdősorvadása miatt csak két évig tartott, de ez idő alatt indult meg az új kastély építése. Az eklektikus hajlék a nevét állítólag a feketére festett nyílászáróiról kapta, végső képét viszont csak Jenő képviselővé választása után, 1892 körül nyerhette el. Ekkor került rá emelet a bábos korlátos hosszan futó erkéllyel, és épült fel a bal oldalán a háromszintes torony is.
De ekkor egységesülhetett a külső megjelenés is a timpanonos ablakokkal, a konzolos főpárkánnyal és a sarokmanírozással.
Nedeczky Jenő végül 1914-ig lakott itt, amikor is gyógyíthatatlan reumatikus betegsége miatt, a 74. születésnapjára virradóan öngyilkos lett.” ( Forrás: Magyar Hírlap, 2017; Arcanum)
Ide már az ördög sem jönne szívesen
A szalonból a pompás teraszra lépünk, ami romjaiban is lenyűgöző. Varázslatos lehetett a hangultata egykor a kastélynak, a fák mögött megcsillan a Balaton, csak ne kellene visszamenni, és az omladozó plafonokon lépkedve feljebb mászni…
Nem mindenhol lehet felmenni az emeletre
Fotó: Mészáros Annarózsa
Közben egy folyosói firkából megtudjuk, hogy Az ördög 9-szer igazat mond, hogy egyszer hazudhasson. A rombolást látva ide már az ördög sem szívesen jár. A padláson beszakadt födém, levert tetőcserepek, el sem merészkedünk a széléig, hogy fentről is rápillantsunk a Balatonra. Az élet soha nem lehet olyan irreális, mint az elme, olvasok egy újabb gondolatot.
Panorámatető…
Fotó: Mészáros Annarózsa
A kastély nem turista látványosság, csak saját felelősségre látogatható, de azt javasoljuk, inkább nézd meg képeinket, és Balatonederics naposabb oldalát fedezd fel egy kétnapos séta során.
