Fekete Kíra és Rádi Balázs interjúja Strommer Domonkossal, a Strommer Pincészet és Borterasz alapítójával.
– Mi teszi különlegessé a Strommer Pincészetet?
– A vendégeknek nem muszáj kiöltöznie, itt egy rövidnadrágban és strandpapucsban is le lehet ülni borozgatni. Nem kell azon aggódni, hogy szépen pörgeti-e a bort a pohárban. Csak annyi feladata van a vendégnek, hogy jól érezze magát.
– Milyen kategóriába sorolná az itt készült borokat?
– Felső középrétegbe sorolnám. Az alsó kategóriás borok esetében más az ültetvények elrendezése, nagyobb területre van szükség, mivel fontosabb a mennyiség a minőségnél.
– Mikor kezdtek el vállalkozni? Informatikusként hogyan jött a borászat ötlete?
– Főállásban informatikusként dolgozom, a feleségem borászként végzett a kertészeti egyetemen. Édesapám – aki szintén informatikus – ötlete volt, hogy építsünk egy borászatot, de ez pár évig még váratott magára, kerestük a tökéletes alkalmat. Végül 2015-ben vágtunk bele a borászatba a feleségemmel és édesapámmal.
– Miért pont Pécselyt, és ezt a dűlőt választották a borászatnak?
– A családunknak van egy háza a Tihanyi-félszigeten, ezért mindenképpen a környéken szerettük volna elindítani a vállalkozásunkat. Egy ingatlaniroda segítségével találtunk rá a birtokunkra, két külön tulajdonos árulta egymás mellett a telkeit, mi pedig mindkettőt megvásároltuk. Az egyik terület teljesen elhanyagolt volt, másfél méter magasan gaz, bokor és akác nőtte be. Két hétbe telt, mire rendbe raktuk a területet annyira, hogy hozzá lehessen férni a szőlősorokhoz. Azóta folyamatosan telepítjük újra az ültetvényeket, amiket korábban vásároltunk. A pincét teljesen átépítettük, high-tech hűtőrendszert és víztisztító rendszert telepítettünk, kutat fúrattunk és minimálisan felújítottuk az épület külsejét is. Egy éven belül szeretnénk a pincét bővíteni. Ehhez keressük most a megfelelő helyszínt.
– Elég nehezen megközelíthető a dűlő. Hogyan tudnak eljutni önhöz a vendégek?
– Autóval és gyalog is megközelíthető, de sokan az eBike-ot – más néven elektromos meghajtású kerékpárt – választják. A környéken szoktak szervezni eBike túrákat, később szeretném, hogy a mi borászatunk is túraállomássá váljon, így segítjük egymást a többi helyi vállalkozóval – ők hoznak vendégeket, én pedig jó bort és kikapcsolódást kínálok a klienseiknek.
– Miért érdemes helyben bort kóstolni?
– A borászatunk a Balaton-felvidék egyik legszebb területén helyezkedik el, szeretném ezt az élményt megosztani az emberekkel. Sokan már nem csak a minőségi borokat, hanem hozzá kapcsolható élményt is keresnek. Előfordul, hogy az emberek azért vásárolják meg az üzletekben a borainkat, mert jártak nálunk korábban és nagyon jó élményekkel távoztak. Nekem is nagyon jó azt látni, hogy a vendégeknek tetszik amit csinálok és értékelik a munkámat.
– Ki a célközönség?
– Azoknak ajánljuk elsősorban a borászatunkat, akik ki szeretnének lépni a zajos és nyüzsgő mókuskerékből. Itt csend van és nyugalom, távol a forgalmas utaktól, a kilátás pedig mesébe illő. Nem szeretném, ha a környékre óriáshotel épülne vagy őrült nyüzsgés alakulna ki, szeretném ha a hely továbbra is csendes, nyugodt légkört biztosítana az ide látogatóknak.
– Kezdő borászként a minőség vagy a mennyiség jövedelmezőbb?
– Én az életem minden területén a minőségre törekszem. Fontos tudni, hogy egy borászat elindításával nem lehet gyorsan meggazdagodni. Hosszú évek után lehet azt mondani, hogy gazdaságilag is megéri ezzel foglalkozni. Így öt év után a mi borászatunk közel önfenntartó, de kell még pár év ahhoz, hogy a bevételből az egész családot fenn tudjuk tartani. A vállalkozásunk bevétele most még nem lenne elég ahhoz, hogy megéljünk, ezért szükségünk van a főállásomra is.
– Feláldozná később az IT-s állását a borászatért?
– Mindkét munkámat szeretem, informatikusként más típusú megoldandó problémákkal találkozom, minden nap egy újabb kihívás. A borászatban úgy érzem, hogy valami kézzelfoghatót alkotok. Az IT-s munkám alatt sok tapasztalatot szereztem, ezt a vállalkozásunkban próbálom kamatoztatni. A pincemunka hatékony szervezésében sokat segít az IT világból tanult folyamatokban való gondolkodás. Az IT fejleszti a problémamegoldó készséget, ez fontos a borászatban is. Palackozáskor előfordult, hogy eggyel kevesebb dolgozó jött el aznap, ezért teljesen át kellett formálnom a munkafolyamatokat. Sikerült úgy megszervezni, hogy észre se vettük annak a munkásnak a kiesését. Ma már az adminisztráció nagy részét is online kell intézni, ezeket a rendszereket könnyen használom az informatikai tapasztalatomnak köszönhetően.
– Sok informatikus választ természetközeli másodállást?
– Igen, egyre több ismerősöm követi ezt a példát. Jó egyensúlyt lehet kialakítani egy irodai és egy „terepi” munka együttesével. Mióta Pécselyre feljárok, én is hatékonyabban dolgozom otthon.
– Milyen az itteni borász közösség?
– Eleinte éreztem néha egy kis visszafogottságot, mivel nagyvárosi informatikus vagyok. Felmerülhetett bennük a kérdés, hogy mit keresek itt. Voltak fenntartásaik, de látták, hogy sokat dolgozom és tanulok – elvégeztem egy borász képzést is, habár be kell vallanom, hogy a környéken élő borászokkal beszélgetve legalább annyit, ha nem többet lehet tanulni. Szerencsére ma már elfogadnak és úgy érzem, hogy lassan sikerül beilleszkednem.
– Hogyan fejlődhetnének gyorsabban a hazai borászatok?
– Ausztriában összefognak a borászok, sokat tanulhatnánk tőlük. Itthon is vannak erre kezdeményezések, de mi, magyarok sokszor szeretünk mindent önnálóan megoldani. Franciaországhoz hasonló közös feldolgozó tereket kellene építeni, ezzel költséghatékonyabban tudnánk dolgozni és több pénz maradna a fejlesztésekre. Szerintem érthető, hogy le vagyunk maradva Franciaországhoz képest, hiszen ott 300 éve folyamatosan fejlődnek a családi borászatok. Itthon a kommunizmusban történt államosítás megtörte a családi gazdálkodások folytonosságát és a kilencvenes években tudtuk csak ezt újraindítani.
– Mit mutatnak a piackutatásaik? Egyre több vagy kevesebb bort fogyasztanak a magyarok? Mi állhat a hátterében?
– Szerencsére a statisztikák azt mutatják, hogy lassan, de folyamatosan emelkedik a minőségi bor iránti kereslet. Ez köszönhető egyrészt a kínálat bővülésének, másrészt a vásárlók is többet hajlandóak és tudnak fizetni egy palack borért.
– Mi alapján választotta ki a szőlőfajtákat?
– A terület éghajlati és a talaj adta lehetőségek a döntőek. Természetesen figyelembe kell vennünk értékesítési szempontokat is és ehhez még hozzá adódnak a személyes preferenciák. A franc az egyik kedvenc kékszőlő fajtám, ez is fontos szempont volt a kiválasztáskor. Eleinte csak édesapám hitt abban, hogy itt jó vörösbort lehet készíteni, de neki lett igaza. A területen jól érzi magát a franc, a déli kitettségű dűlőn elég napsugár éri, hogy megfelelően beérjen. A furmint és az olaszrizling egy hagyományos Balaton-felvidéki fajta.
– Milyen szőlőfajtákat telepített?
– A pincétől nem messze van egy Cabernet franc ültetvény, ez volt az első telepítésünk. Mellette furmint található 2000 négyzetméteren, ez körülbelül évi 1200 palack borhoz elegendő. Az ültetvény még elég fiatal, ezért ez a szám még kicsit emelkedni fog. Idén fél hektáron Rajnai rizlinget ültettünk. A birtokon olaszrizling is van, de ezt lehet, hogy kiváltjuk más szőlőfajtákkal. Egészen könnyen lehet jó minőségű olaszrizling szőlőt vásárolni helyi termelőktől,
ráadásul ez akár gazdaságosabb is lehet, mint magunknak termelni. És ezzel még a helyi szőlőtermelők megélhetését is támogatjuk. Jövőre tervezünk kékfrankost telepíteni, leginkább rozé alapanyagnak.
– Önök foglalkoznak a szőlőültetvényekkel, vagy kiadják másnak, hogy művelje?
– Megbízunk egy szőlészt, aki a metszéssel, permetezéssel és a zöld munkánkkal foglalkozik egészen a szüretig. Neki köszönhető a minőségi alapanyag. Rajta kívül van egy tanácsadónk, aki a négy hektáros ültetvény kialakítását és fenntartását segíti. Kéthavonta találkozunk és átbeszéljük, hogy milyen változások szükségesek. Én betakarításkor kapcsolódok be a munkálatokba, én döntöm el, hogy mikor szüreteljünk. Reggel hét órakor kezdünk el dolgozni, én már hatkor kint vagyok és ládákat pakolok a szőlőben, ezzel segítve a többiek munkáját. Az első két órában én is részt veszek a szüretelésben, ezalatt akár kilencszáz kilogramm szőlőt is le tudunk szedni. Ezt követően a présnél dolgozom tovább, a feldolgozást irányítom.
– Hagyományos módon préselik a szőlőt, vagy erre is van egy high-tech megoldásuk?
– Mi pneumatikus préssel dolgozunk, ez nagyban megkönnyíti a munkánkat. A vörösborhoz használunk hagyományos Kossuth prést, a fehérborhoz és a rozéhoz már nem.
– A felesége jelenleg is a borászatban dolgozik?
– Eleinte sok munkája volt benne, viszont a legidősebb gyerekünk két és fél éves, az ikrek pedig egyévesek, most nagyon sok feladat hárul a feleségemre.
A borászattal a gyerekek születése óta nagyobb részben én foglalkozom. Édesapám is sok feladatot vállal, a pincemunkától az adminisztrációig minden területen. A szüretben pedig a testvéreink, barátaink is sokat segítenek.
– Miért nem Pécselyen laknak?
– Jelenleg Budapesten élünk, szeretjük a városi nyüzsgést.
– Később tervezik, hogy a borászat közelébe költöznek?
– Igen, mivel nagyon sok időt felemészt az utazás, azt az időt a családommal is tölthetném. Sokan nem mobilisak és inkább órákat utaznak a munkahelyükre nap mint nap. Szerintem az a logikus megoldás, ha oda költözünk, ahol az időnk nagy részét töltjük. A lakóhely kiválasztásakor az is fontos szempont, hogy legyen egy jó iskola a környéken a gyerekeinknek. Veszprém szimpatikus számunkra, mivel ott sok jó tanintézmény van. Nem szeretném olyan iskolába járatni a gyerekeimet, ahol olyan beszűkült látókörű oktatók vannak, akik belefáradtak a tanításba, mivel elveszik a diákok kedvét a tanulástól. Szerencsére megtehetem, hogy hétköznaponként is Pécselyre utazom a borászathoz, mivel informatikusként rugalmas a munkaidőm. Általában otthonról dolgozom, de sokszor a borterasz egyik asztalánál ülve gépelek, pihenésképp pedig a tájban gyönyörködöm. Nem mindenki büszkélkedhet balatoni tájképpel egy online zajló tárgyalás közben!
– A nagyszülők segítsége mennyire fontos a gyereknevelés és így a vállalkozás szempontjából? Nélkülük is menne?
– Kizárt, hogy a nagyszülők nélkül menne. A három kicsi gyermekem miatt szükségünk van a budapesti nagyszülők segítségére, nélkülük nem tudnánk ennyi időt fordítani a vállalkozásunkra, hatalmas terhet vesznek le a vállunkról.
– Nehéz a nagycsaládos vállalkozók élete?
– Én is nagycsaládból származom, a feleségemnek pedig négy testvére van. Nem volt kérdés, hogy mi is több gyereket szeretnénk. Természetesen nem egyszerű, egyensúlyban kell lennie a családra és a munkára szánt időnek. Sok energiát felemészt egy borászat üzemeltetése, de mindig odafigyelek, hogy elegendő időt töltsek a gyerekeimmel is. Szerencsére a gyerekek még kicsik, nem járnak iskolába vagy óvodába, ezért most még megtehetjük, hogy Pécselyre költözünk a szüret idejére.
– Saját tapasztalatai alapján könnyű manapság családot alapítani?
– Szerencsére az államnak vannak családbarát intézkedései, támogatják a családalapítást. Számunkra ez nem igazán volt mérvadó, azért lett három gyerekünk, mert mindketten hozzá vagyunk szokva a nagy nyüzsgéshez és a mozgalmas családi élethez.
– Milyen előnyeit és hátrányait tapasztalja a nagycsaládos életnek?
Az ember alkalmazkodóképessé válik, sokkal könnyebben szocializálódik a későbbiekben. A mai napig nagyon jó kapcsolatom van a testvéreimmel, bár kevesebb időnk van találkozni, közülünk lassan már mindenki nagycsaládos. A feleségemnek is több testvére van, ezért nehéz összeegyeztetni a nagy családi összejöveteleket. Erre például megoldásként azt találtuk ki, hogy a karácsonyt az egyik évben az én szüleimnél, a másik évben pedig a feleségem családjánál ünnepeljük.
– Szeretné, hogy később a gyerekei is bekapcsolódjanak a borászatba?
– Boldog lennék ha ez így történne, de nem szeretném egyik gyerekemre sem ráerőltetni. Az én szüleim sem választottak nekem szakmát. Ha nem szeretnének ezzel foglalkozni, akkor a családunkban biztos lesz valaki, aki szívesen tovább viszi a vállalkozást. Természetesen hosszú távra tervezek, a jó francia és olasz borászatok is többszáz évesek.
– Fontos szempont önök számára, hogy családbarát legyen a birtok?
– Igen, gyakran szállnak meg nálunk kisgyermekes családok. A gyerekek jó nagy területen tudnak játszani, akár a szőlősorok között. A Balaton viszont tizenöt perces autóútra van innen, ez egyes családoknak gondot okoz, emiatt a mi vendégházunk valamivel olcsóbb, mint egy part menti szállás.
– Reális elképzelés, hogy egyszer meg fognak élni főállású borászként?
– A szőlőtermesztésből, borkészítésből és a különböző csatornákon keresztül történő értékesítésből önmagában nem biztos hogy meg lehet élni, érdemes több lábon állni. Közvetlen értékesítéssel is foglalkozunk, ez sokkal gazdaságosabb mint közvetítőn keresztül eladni a termékeinket.
Vendégházat is üzemeltetünk, nagyon sok visszatérő vendégünk van, általában teltház van nyáron. Véletlenül alakult így, a présház feletti lakórészt eredetileg magunknak alakítottuk ki. A három kisgyerek miatt ma már ez a hely kicsit szűk nekünk, azóta vendégházként üzemel. A feldolgozó helyiségünk feletti padlástér még felújításra vár, szeretnénk itt egy plusz szobával bővíteni a szállást, hogy akár egy család is elférjen itt.
– Kaptak bármilyen támogatást a borászat elindításához?
– Egy vállalkozás indításakor nehéz pályázni, mivel a legtöbb támogatáshoz megkövetelik, hogy gazdaságilag működőképes legyen a vállalkozás. Eleinte saját tőkéből kell gazdálkodni, pár eredményes év elteltével érdemes pályázni. Minden évben megjelenik egy szőlő-újratelepítést segítő támogatás, erre rendszeresen pályázunk és általában meg is kapjuk. Ezt a támogatást azért is könnyebb megszerezni, mert manapság Magyarországon egyre kevesebben akarnak szőlővel foglalkozni. A támogatás azért fontos, mert fejlesztésre, megújulásra ösztönzi a borászokat. A vissza nem térítendő támogatást viszont nem tartom jó ötletnek,
mivel ilyenkor a vállalkozónak nincs saját kockázata. Ez nem ösztönzi a fejlődésre és a jó minőségű termék előállítására.
– Milyen az idei szezon?
– Viszonylag későn indult el. Arra számítottam, hogy a tanévzárást követően már telt ház lesz, de ez csak július végén következett be. Általában augusztus végén már alig látni turistát a Balaton környékén, ezért az idei nyár elég rövid lesz. Vannak törekvések arra, hogy a fürdőzésen kívül más lehetőséget is kínáljanak a Balaton környéki városok az odalátogatóknak, mivel egy két hónapos szezon nem elég arra, hogy a turisztikai és vendéglátóhelyek fenntartsák magukat. A tavalyi szezon körülbelül harminc százalékkal volt eredményesebb az ideinél.
– Nagyvállalattá szeretne fejlődni vagy megmaradna családi gazdaságnak?
– Szeretném megtartani a családias hangulatot a borászatunkban. Én csak annyi földet szeretnék a magaménak tudni, amennyit egy nap alatt körül tudok járni és rendben tartani. Nekem az a fontos, hogy a családom megéljen a borászat bevételéből. Engem nem a pénz motivál, nem szeretnék óriás jachtot vagy Ferrarit.
Szeretnék folyamatosan fejlődni, ahogy eddig is tettem. Én minden nap azon dolgozom, hogy egyre jobb és jobb minőségű borokat tudjunk előállítani. Az életemben nagyon fontos szerepet játszik a minőség és erre törekszem a hétköznapokban is.
– Hogyan képzeli el a pincészetet tíz év múlva?
– El tudom képzelni, hogy tíz év múlva ez legyen a főállásom. Szeretném az itteni feldolgozóüzemet megszüntetni és máshol felépíteni, a jelenlegi helyünket csak vendéglátó helyiségként működtetném. Remélem, hogy tíz év múlva is szívesen idelátogatnak az emberek a gyönyörű táj, a jó hangulat és a finom bor miatt.
– Mit üzenne azoknak, akik borászattal szeretnének foglalkozni?
– Legyenek kitartóak és elszántak, a borászatot szerelemből kell csinálni. Mellé tudnék olyan mellékállást is találni, amivel többször annyit keresnék, mint a borászattal, de számomra ez nem csak munka, ez a hivatásom és a hobbim is. A kemény munka pedig hosszútávon biztosan kifizetődik majd.
Forrás: mandiner.hu
Fotó: Holvenyi Kristóf
