– Mit csinál a Kékszalag-győztes ilyenkor, télen?
– Hát dolgozik szegény, mint mindenki más. Egy profilgyártó cég vagyunk, családi vállalkozásban dolgozunk Balatonfűzfőn, ahol lakom. Extrudálunk, fröccsöntünk, alumínium profilokkal foglalkozunk, tervezünk. Hál’ Istennek az építőipar szerencsés helyzetben van, a covid ellenére is működik.
– Milyen az élet Balatonfűzfőn?
– Most már csendes. 4000 fős a lakosság. Van egy kis gyártelepi ipari park, ahol kisebb-nagyobb cégek működnek. Itt van a telephelyünk.
– Ilyenkor mit szokott sportolni?
– A hajót már november elején elszállítottuk, mert elkezdtünk néhány fejlesztést rajta. Én ettől függetlenül sportolok, amikor csak tudok. Jógázom, és ha fúj a szél akkor Kite-szörfözöm. Bár most már hideg a víz. Úgyhogy várjuk a következő szezont.
Vándor Róbert, az RSM2 kormányosa
Fotó: Novák Mária – hivatalos
– Ezek szerint tehát az RSM 2-n változtatás lesz. Mit szeretnének fejleszteni?
– Ez még nem publikus, de van egy-két ötletünk. Bár nagyon jó volt a hajó, de akad még csiszolnivaló és bizonyos pontokon lehet még növelni a teljesítményt. De ezek szakmai titkok. Aztán majd úgyis észreveszik a többiek.
– Hogyan fejlesztették fokozatosan az RSM2-t? Mi segítette önöket a győzelemhez?
– Ez egy hosszú folyamat volt. 2010-ben kezdtük el a nagyhajós katamaránozást, akkor lehetett először ilyen hajóval indulni a Kékszalagon. Egy félkész, magyar fejlesztésű hajóval vágtunk neki, amit később próbáltunk átépíteni a saját elgondolásaink szerint. De feladtuk, és vettünk egy nagyon modern repülő hajót, ami tudott a víz fölött is siklani. Ehhez viszont nagyobb szél kellett volna, mint ami általában a Kékszalagokon jellemző. Küzdöttünk vagy három évet, majd 2017-ben szerencsénkre az Amerika kupát megnyerő új-zélandi csapat címvédőként úgy döntött, hogy a következő kupát egytestű hajók vívják majd (ilyenkor a címvédők írják a szabályokat), ezért a meglévő hajók viszonylag elértéktelenedtek. Így elég jó áron jutottunk hozzá a Team Korea edzőhajójához, aminek nem volt már vitorlázata. Megvettük a hajótestet a tartozékaival. Az első időszakban még azt sem tudtuk, hogy az árbócot merre kell dönteni, hogyan lesznek a súlypontok, milyen vitorlázat kerüljön rá. Két év után most olyan vitorlaszettel indulhattunk, amit megálmodtunk. Ráadásul a felkészülésünk is jól sikerült, tehát 2020-ban elmondhatom, hogy minden összejött.
2020-ban az RSM csapata nyerte a Kékszalagot
Fotó: Novák Mária – hivatalos
– Mekkora most önökön a teher, hogy megnyerték a Kékszalagot?
– Édes ez a teher. De a legnagyobb teher inkább az volt, hogy 2010 óta nem sikerült megnyerni. Pedig nagyon szerettük volna, de nem volt reális esélyünk. Azt gondolom, hogy most volt először olyan szinten a technikánk, hogy sikerülhetett. Mostantól szeretnénk bebizonyítani, hogy többször is meg tudjuk nyerni.
– Csak a Balatonon gyakorolnak, vagy külföldi versenyekre is járnak?
– Ezt a hajót körülbelül két napig tart szétszedni és legalább három napba telik összerakni, ami hatalmas munka. Most már nem nagyon akarunk külföldre menni, bár a régebbi hajókkal jártunk a Garda-tavon, a Genfi-tavon és a Bodenseen. A svájci Genfi-tavon hivatalosan már nem is indulhatnánk, mert ott korlátozták a 35 láb fölötti hajókat, a miénk pedig 45 láb hosszú. Amúgy nem vagyunk profik, tehát mindenkinek állása van, a munka és a család mellett nem rendelkezünk végtelen idővel.
A kenesei bóját másodikként kerülték meg
Fotó: Krausz Andrea
– Hogyan idézné fel a Kékszalagot? Milyen emlékei vannak a versenyről?
– Nagyon kemény, hosszú verseny volt, 17 óra 52 perc 57 másodperc alatt értünk a célba. Én 10-15 percet tudtam a kormánytól elszakadni, hogy pihenjek. Nagyon nehéz ennyi ideig aktívnak maradni, figyelni és koncentrálni, akárcsak a csapat minden tagjának. Nem sikerült túl jól a rajt, mert annyi hínárt szedtünk fel, hogy nem tudtunk „kilőni”. Utána visszakeveredtünk az élbolyba. Az első pályajelet másodiknak vettük, a következőt pedig már elsőnek. Badacsonyig hatalmas előnyt építettünk, alig láttuk a mögöttünk lévőket. Aztán a Keszthelyi-öbölben elállt a szél, és kezdhettünk mindent elölről. Négy-öt hajóval fej-fej mellett együtt mentünk be a Keszthelyi öbölbe. Kifelé jövet egyre jobban távolodtunk tőlük, ott volt az üldözők között Litkey Farkas is, a legeredményesebb Kékszalag-versenyző. Badacsonynál megint elállt a szél. Alulról egyvonalba került Litkey Farkas, fölül Kaiser Kristófék, aztán a tavalyi győztesek Petrányi Zoliék jöttek ránk. Tihanynál másfél órát töltöttünk el, kínkeservesen próbáltunk centiről centire valahogy előrejutni a szélcsendben, de igazából átkiabálhattunk volna a többi hajóra, annyira közel kerültünk egymáshoz.
Többször is a torkunkban dobogott a szívünk, de erősek maradtunk és mentünk csak előre, minden kis szélfuvallatot kihasználva. Aztán a végén érzékeltük, hogy nincs körülöttünk senki, de nem mertük elhinni. Az járt az eszünkben, hogy mi van, ha az éjszakában valaki megelőzött bennünket, és nem vettük észre? A befutónál akkor nyugodtunk meg igazán, amikor ránkdudáltak és éljeneztek az emberek. Akkor esett le, hogy végre sikerült.
– Milyen hajóval kezdett el annak idején versenyezni?
– 11 évesen először optimisttal, aztán később a legkisebb kétszemélyes hajó következett, a kadett, majd a 420-as és a laser. 16 éves koromban elkezdtem szörfözni, majd jött a Kite-szörf. A kedvenc hajótípusom az, amivel most versenyzünk.
Összetartó a csapat, tíz éve kezdtek katamaránozni
Fotó: Novák Mária – hivatalos
– Úgy tudom, hogy ért a hajóépítéshez is.
– Valamilyen szinten igen. A főiskola után, 24 éves koromban építettem egy 32 lábas hajót saját magam úgy, hogy vettem egy összeragasztott, üres hajóhéjat.
A tőkesúlytól a motor beépítésén keresztül a bútorzatig, mindent én készítettem. Csak úgy, hobbiból.
Szemlélőként részt vettem az első katamaránunk építésében. Jártas vagyok a számítógépes tervezésben, hozzá tudok tenni a dolgokhoz. De van egy igazi hajóépítő is a csapatban: Bali István, aki éveken keresztül dolgozott Dubaiban egy karbonos hajóépítő cégnél. Kalocsai Zsolt csapatkapitánnyal általában megálmodjuk, kitaláljuk, hogy milyen irányba fejlesszük a hajót, én meg tudom rajzolni, modellt tudok róla készíteni. Ha komolyabb mérnöki feladat adódik, akkor az eCon-Engineering mérnöki irodával dolgozunk együtt. Idén új bumot fejlesztettük ki, ami hosszabb és erősebb lett, mint a régi volt. Ez a nagyvitorla alsó, merevítő része, amivel a vitorlát húzzuk be és engedjük ki. Ennek segítségével nagyobb vitorlát tudtunk szabatni a hajóra. Ebben az évben ez volt az egyik újításunk, valamint két új vitorla: a nagyvitorla és a Code 0, a legnagyobb első vitorlánk. Mindig gondolkodunk valami fejlesztési lehetőségen.
Azt azonban szeretném leszögezni, hogy ugyan én vagyok a hajó kormányosa, de nagy a munkamegosztás a csapaton belül. Kalocsai Zsolt a csapat tulajdonosa, ő a projekt felelőse. Az elején még én vittem ezt a részt is, de aztán hál’ Istennek Zsolt átvette tőlem ezt a feladatot. Hatan vagyunk a hajón, és mind a hat ember hozzátesz valamit vagy taktikában, meteorológiában, vagy a hajószerelésben. Sok esetben a legnagyobb dicsőség a kormányost illeti, de az eredményhez az egész csapat hozzájárult.
Vándor Róbert régóta Kite-szörfözik
Fotó: Balázs Viktor – hivatalos
– Mikor kezdik el a jövő évi felkészülést?
– Április-május környékén már vízre szállunk, de ha nagyon jó idő lesz, akkor már márciustól is elkezdhetjük. Balatonfüreden, a Hajógyári kikötőben tartjuk a hajót, mindig onnan indulunk, és szinte minden hétvégén edzünk, a Kékszalag előtti héten pedig egy teljes hetet szánunk a felkészülésre. Természetesen szeretnénk bebizonyítani, hogy újra meg tudjuk nyerni a versenyt.
A 2020-ban győztes RSM2 hajó legénysége: Vándor Róbert, Kalocsai Zsolt, Lange Péter, Bali István, Margitics Botond, Fekete András.
Nyitókép: Balázs Viktor – hivatalos
