A Balaton partján 12 km hosszan elnyúló Balatonkenese már a honfoglalás előtt is lakott település volt, Szent István a XI. század elején a veszprémvölgyi apácáknak adományozta. 1532-ben országgyűlésnek is helyt adott, de fénykorát a reformkorban élte. Ekkor építették a vasutat, beindult a gőzhajózás, a politikai és irodalmi elit a Balatonnál kezdett üdülni.
Kenesén járva kihagyhatatlan a panoráma a Soós-hegy tetejéről. Itt áll Soós Lajos kenesei költő emlékoszlopa, és tavasszal itt nyílik a fehér virágú, szigorúan védett tátorján.
A kalandosabb túrát kedvelők a 9 mesterséges barlangot, a tatárlikakat is megnézhetik. A néphit szerint a lakosság ide bújt el a tatárok, később a törökök elől.
Érdemes megnézni a tájházat, a szépen karbantartott épület 2011-ben elnyerte az „Év Tájháza” címet. Közel hozzá található a Kossuth-szobrot az országban másodikként állították 1899-ben.
Kenesén aktív a vitorlásélet, kikötőjében évente hajókiállítást rendeznek. Lajosborzsei drónfotója a Marina Portról:
Nyáron rengeteg program várja a turistákat: Pünkösdkor tartják a Tátorján Fesztivált, nyáron a Kapunyitó Fesztivál, augusztus végén pedig az országos Lecsófesztivált.
kép és szöveg: Sági Ági
