A balatonlellei művelődési ház egykor a Szalay család rezidenciája volt. Parkjában igen különleges állatokkal lehetett találkozni. A leghíresebb Szalay, az 1846-1902 között élt országgyűlési képviselő, Szalai Imre szívesen járt külföldre vadászni. Medvét tartott és egy Marco nevű orángutánt. Előbbi imádott vonatokat nézegetni, ám a lelleiek nem nézték jó szemmel a mackót, féltek tőle az állomáson, amit jeleztek is a hatóságoknak. Utóbbi pedig bár házikedvencként tartották, Szalay Imre halálát idézte elő harapásával, amely vérmérgezést okozott.
– Szalai Imre szeretett egzotikus országokban járni. Egyiptom, Tunézia, Ceylon közkedvelt úticélként szerepeltek a bakancslistáján. A gízai piramisoknál is járt, és be is ment a piramisba, de úgy emlékezett rá, mint egy rossz élményre: hideg, nyirkos levegő fogadta ott és csupán egy nyitott szarkofágot látott, csalódás volt neki – mesélte Kovács Péter könyvtáros helytörténész, aki öt évvel ezelőtt négyszáz oldalas kötetben írta meg a Szalay család történetét, amelynek kapcsán egy kiállítást is rendeztek a művelődési ház déli szárnyában.
Szalay napok Balatonlellén
Fotó: Németh Levente/sonline
Idén a kiállítás anyaga kibővült, hiszen a Szalay család egyik leszármazottja gondosan őrizte pincéjében a hagyatékot. Boros István nevelt fiú volt a gyermektelen Szalayak családjában, gondosan őrizte a hagyatékot, amelyet igen különleges tárgyak, fényképek és iratok képeznek – mondta Kovács Péter, aki korabeli ruhában vezette a megújult tárlatot, amelynek ebédlője az akkori kort trófeákkal és egy érdekes étkészlettel idézi fel.
– Ez a halas tál azért érdekes, mert bár ugyanúgy néz ki, mint a készlet minden egyes darabja, ez egy pótlás, a Hüttl család szignója van rajta, akik porcelán étkészletekhez gyártott egyes darabokat, a töröttek pótlására – mutatta Kovács Péter, aki egy teknőspáncélra is felhívta a figyelmet. Szalay Imre ugyanis nagyon szeretett volna vadászutazásai alatt teknőst lőni, ám azok elmerültek a lápban, nem tudta kiszedni őket. Leleményes volt, így Ceylonról hozott a hotelból egy levesteknős páncélt, amit a konyháról kért el, és a hazaúton egy külön kabint foglalt neki a hajón, mert erősen bűzlött az éppen száradó félben lévő páncél.
– Kis túlzással mondhatjuk, hogy mint Salzburgnak Mozart, vagy Gyulának Erkel, nekünk, lelleieknek ugyanazt jelenti Szalay Imre alakja. Szeretnénk hagyományt teremteni a rendezvényből. A 2014-ben végzett nagyszabású szabadtéri színpad felújítása mellett a művelődési ház is megújult. Funkciójának köszönheti, hogy megőrizte kitűnő állagát – mondta Hartmann Zoltán, a művelődéi ház igazgatója, aki korabeli viseletben, úgynevezett „Bocskaiban”, kalapban, és sétapálcával érkezett az 1800-as évek végét idéző felvonulásra.
– Ha tehetném, mindig ilyen ruhát viselnék, nagyon jól érzem magam benne – mondta Takács Amarilla, aki abroncsos ruhában ücsörgött egy padon.
– A korra jellemző volt az „S” alak, a popsinak hangsúlyosnak kell lennie. Amint felveszünk egy ilyen ruhát, még a testtartásunk is megváltozik, tudni kell viselni – mondta Lengyeltótiné Lajos Beáta, aki azt is elárulta: egyáltalán nem bánja, hogy megnézik a kalapos-csipkés öltözetében.
Mókát és kacagást kínált a Szalay napok forgataga
A helyiekhez a budapesti Mare Temporis hagyományőrzői is társultak. Standjaikon érdekességekkel szórakoztatták az érdeklődőket. Korabeli fegyvereket, és ételeket mutattak be játékos formában, valamint egy századfordulós bűvész is szórakoztatta a nagyérdeműt. A helyi vendéglátó egységek is csatlakoztak a két napos rendezvényhez. Egyéb finomságok mellett Szalay lángost és -fagyit kínáltak a Szalay védjeggyel ellátott helyeken. A szervezők a védjegyet szeretnék kiterjeszteni, hogy minél többen és minél hosszabb ideig hozzák be újra a köztudatba a Szalay családot.
Kattints az időutazás képeiért!
Forrás: sonline.hu
Fotó: Németh Levente/sonline.hu
Tovább olvasnál? Nézd meg ezeket is!
Békebeli felvonulással indult a nyári szezon Hévízen
Így nyaraltak a századelőn a Balatonnál – FOTÓGALÉRIÁVAL!
Ha akkor sikerülnek a tervek, most másmilyen Balatonunk van – vagy nincs is
