A Balaton-parti nagyközség, Gyenesdiás a turisták által kedvelt üdülőfalu Keszthelytől két kilométerre található. Gyönyörű természeti környezetben fekszik: északról a Keszthelyi-hegység, délről a Balaton határolja. Területén a honfoglalás után három település létezett.
A legkorábbi említésű Falud 1333-tól lakott hely volt, amelyet a törökök 1548-ban felégettek, majd a XVI. század végén elpusztásodott. Falud későbbi szőlőhegyét a XII. század végétől kezdték Gyenesnek nevezni, a név valószínűleg a Dénes vagy Dienes névből származhatott. Diást 1341-ben a Lőrinte család birtokaként említik.
Nevét valószínűleg az ott honos dióról kapta, amely a hátsó kertek jellemző fája volt.
A település a XVIII. század végétől a Festetics család birtoka lett. Gyenes és Diás hegyközségek 1840-ben egyesültek és önálló településsé váltak.
Kattints ide, és olvasd el kétnapos gyenesi programajánlónkat!
Anno több száz malom működött a vidéken
A Balaton-felvidéken a középkorban több száz malom működött. Manapság csak töredékük látható, sajnos többségük romos állapotban.
Nem úgy Gyenesdiáson, ahol a közel félezer éves Talabér–Osvald–Bujtor-féle vízimalom született újjá s vált a település egyik gyöngyszemévé.
A diási malomról az első írásos emlékek 1551-ből, a következő feljegyzések már a XVIII. század végéről származnak. Abban az időben Talabér János üzemeltette a malmot, aki az 1820-as években Nepomuki Szent János tiszteletére szobrot emeltetett a János-forrásnál, a malomtól néhány száz méterre. Fia, Talabér János pap-költő nemcsak vallásos verseket írt, azt is felidézte, hogyan gyerekeskedett a malom környékén.
A XIX. század vége felé a Bujtor család vette meg az épületet, és több évtizedig üzemeltette a malmot. Később az Osvald család birtokába került, kiknek leszármazottai a molnárház gazdasági épületét ma nyaralóként használják. A malmot Osvald Gyula molnár alakította át robbanómotoros meghajtásúra. Az államosításkor elvették tőle, később a kommunisták a belső őrlőszerkezeteket fölgyújtották, a még jó állapotban lévő dara- és szitagépeket összetörték. Az épület az 1960-as évekig üresen állt, majd egy ideig helytörténeti kiállításnak adott otthont. Később munkáslakássá alakították, amivel jelentős károkat okoztak az épületben.
Ilyen volt a gyenesdiási vízimalom
Fotó: Keszey Ágnes
A rendszerváltáskor az ingatlan magántulajdonba került. 2014-ben a tulajdonosok – két idős hölgy – úgy döntöttek, a nagyközségnek ajándékozzák, átadják az önkormányzatnak. Gál Lajos polgármester és munkatársai hosszan gondolkodtak rajta, hogyan hasznosítsák az egykori malmot és a környezetét.
Újra működik a gyenesi malom
Az épületben végül pékmúzeumot, herbáriumot, az udvaron pedig fűszerkertet és tanösvényt alakítottak ki. A jó hírű vízimalom, ahová messziről is jártak őröltetni a gazdák, a település egyik zsákutcájában található. A malom előtt fából készült szobor, az Öreg molnár köszönti a látogatókat. Mögötte, ahogy a Festeticsek korában is, gyógy- és fűszernövényeket termelnek. Magas ágyást, „gyógyító óriást” alakítottak ki, amelynek a fejét, a törzsét és a lábait azokkal a növényekkel ültették tele, amelyek az adott testrészre hatnak.
Gál Lajos polgármester részletezi, hogy az épületben a molnár- és pékmesterséget mutatják be
Fotó: Havran Zoltán
A mai napig működő, öt méter széles malomkereket a János-forrás vize forgatja. Mielőtt belépünk a pékmúzeumba, az ajtó mellett a falon régi képeken a Talabér családot láthatjuk.
A malom épületében a molnár- és pékmesterséget mutatják be: a búza útját követhetjük végig a liszttől a kenyérig.
A környékbeliek kisebb-nagyobb szerszámokkal, eszközökkel és felajánlásokkal járultak hozzá a kiállításhoz, így falatnyi helyen sok érdekesség látható. A 17 tonna súlyú, 12 kenyeres kemencében szeretetsütéseket tartanak majd a helyieknek és a turistáknak.
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Az épület másik felében található a Festetics Fűszerkert és Herbárium, amelyben – Vaszkó Ernő gyűjteményéből – egy gyönyörűen felújított kályhát is elhelyeztek. A környéken járók nemcsak frissen sült kenyeret, hanem gyógyteákat és házi szörpöket is kóstolhatnak. Kellemes helyet alakítottak ki, ahol különböző programokkal várják az érdeklődőket.
Gyenesdiáson található még néhány gyöngyszem a vízimalmon kívül is. A községháza mellett álló Pásztorház egyik felében az avar kori történeti kiállítás látható, a másikban klubok, szakkörök működnek. A régészeti ásatások során Algyenesben bukkantak rá a környék valószínűleg legnagyobb avar vezérének sírjára. A lelet különlegessége, hogy a 660 körül elhunyt katonai vezető sírja érintetlen maradt.
A másik látnivaló a felújított Darnay-pince, régi nevén Dornyai boronapince. A török kori mestergerendán olvasható évszám tanúsítja, hogy a kis diási pince 1644-ben épült. Az épületet Darnay Dornyai Béla honismereti kutató, múzeumalapító az I. világháború után fedezte fel és mentette meg az enyészettől. A Darnay Bormúzeumban a látogatók a környék borászati múltjával és a névadó munkásságával ismerkedhetnek meg.
A térség legöregebb boronapincéje, a Darnay-pince Gyenesdiáson/ Fotó Keszey Ágnes – Zalai Hírlap
Az utóbbi években Gyenesdiás a turisták egyik kedvenc balatoni üdülőhelye lett, családbarát strandjaik a Balaton legjobbjai közé tartoznak. Gyenesdiás ritka hely: ott élni és nyaralni is jó.
Olvasd el részletes településbemutatónkat!
Forrás: magyarnemzet.hu
