A kötetecskét lapozgatva feltárul a világhírű fürdőváros múltja és jelene, felsejlik jövője…
– A helyi értéktár bizottság 2015-ben kezdte meg működését, a szakemberek azóta 56 helyi értéket vettek lajstromba – fogalmazott a bemutatón Papp Gábor polgármester.
– A jegyzék kulturális, épített és szellemi örökségünk, természeti értékeink színes tárháza, csupa olyan dolog, ami kedves és fontos a számunkra, s jó emlékeket őriz – nem csak nekünk, hévízieknek, az ide látogatóknak is. Célunk, hogy ebből a listából, ahogy a hévízi gyógyvíz és gyógyászat, idővel minél több minden hungarikummá, s ezáltal országosan ismertté váljon.
Idén a Hotel Aquamarin és a Bibó-gimnázium épületét, a víztornyot, a Zrínyi utcai játszóteret, a Pócza-villát, az Öreg Harang borozót s a hévízi út menti kereszteket nyilvánították helyi értékké. Utóbbiakból tíz van, többségük, derül ki a kiadványból, az első világháborúban elesett katonákra emlékezik, de a temető ravatalozója mellett álló legrégebbit például Isten dicsőségére állíttatták 1850-ben a hévízszentandrásiak.
A Pócza család 1912-ben építette meg a felosztásra váró közlegelő nyugati felén a 15 szobás villát. 1994-ben családorvosi rendelőt alakítottak ki benne
Fotó: Varga Lívia
A ma a város tulajdonában lévő Hotel Aquamarin épületét 1928-ban az országos hírű építész, id. Kotsis Iván tervei alapján építették meg a postai dolgozók anyagi hozzájárulásával. A Postás Tiszti Üdülő avatóünnepségét 1931-ben tartották, a második világháborúban német, majd szovjet katonai kórházként funkcionált.
1953-tól itt működött az ország első szakszervezeti szanatóriuma, s itt alkalmazták először a dr. Moll Károly fürdőorvos által feltalált, a derékfájás, porcsérv, isiász gyógyítójaként az egész világon elterjedt (s 2015-ben helyi értékké nyilvánított) súlyfürdőt, amely mindenütt ismertté tette a fürdőváros nevét.
A dr. Moll Károly által 1953-ban feltalált, mozgásszervi betegségeket gyógyító súlyfürdő, amely világszerte ismertté tette Hévízt
Fotó: Varga Lívia
A Bibó-gimnázium 1912-ben emelt épülete Postás Altiszti Üdülőként kezdte pályafutását, de volt általános iskola is, a gimnázium 1993 óta működik a falak között. A 25,5 méteres víztorony 1937–38-ban épült, a 70-es évek végétől funkcióját vesztve áll a település legmagasabb pontján.
A könyvecske tanúsága szerint az Adorján József által 1976-ban alapított, reneszánsz és régi magyar zenét játszó Musica Antiqua együttest, amely egy általános iskolai blockflöte csoportból alakult, az elsők közt nyilvánították helyi értékké, csakúgy, mint a tavaly 50 éves díszítőművészeti szakkört, az országos téli festőversenyt és az 1993-ban alapított Hévíz folyóiratot.
A szintén lajstromba vett hévízi mozizás immáron több mint száz éve szórakoztat a fürdővárosban, indulását a fürdőtelepre 1911-ben bevezetett áram tette lehetővé.
Molnár Jenő (1921–2001) és Marton László (1925–2008) szobrászművészek hévízi hagyatéka is helyi érték, előbbi készítette például a tófürdő bejárata előtt látható, A tó tündére című bronzszobrot, utóbbi pedig egyebek mellett Széchenyi István bronzba öntött mását.
Az értéktár részét képezi ifj. Reischl Vencel (1840–1923) munkássága is, aki felismerve Hévíz jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket, 1905-ben 35 évre bérbe vette a gyógyfürdőt, s hozzáfogott fejlesztéséhez. Neki köszönhetően a város kitört az ismeretlenségből. „Nekünk, városvezetőknek nincs más dolgunk, mint tovább menni a Reischl Vencel által kijelölt úton”, fogalmazott Papp Gábor.
Fotó: Tourinform Hévíz
Az értékes régmúltat idézi a Flavius-legenda, amely a kis Flavius Theodosius, a későbbi római császár Hévízi-tó okozta csodás gyógyulását meséli el, s az Egregyen feltárt római kori villa, továbbá az e korból származó oltárkövek is azt bizonyítják, hogy a gyógytavat már a rómaiak is ismerték és használták, vagyis Hévíz 2000 éves fürdőkultúrát tudhat magáénak.
A Korok és borok tematikus sétaút (lajstromba véve 2016-ban) időben és térben számos értéken át vezet: kiindulópontja a már említett római kori romkert, végpontja az Árpád-kori templom, s az út az egregyi borozósoron át visz.
Ha Hévízen járunk, az egregyi városrészbe is érdemes ellátogatni
Fotó: Mihály Szilvia
Az értéktárba számos hotel is bekerült, például az első gyógyszálloda, az 1907-ben megnyílt, később Grand Hotelnek nevezett épület, amely megalapozta a város országhatárokon túlmutató ismertségét, s értékké nyilvánították 1933-ban beépített, art deco stílusban készült liftjét is.
Lajstromba vették a közkedvelt termelői piacot, az elfolyó termálvíz hőenergiáját hasznosító, s így fűtött Park utcai lépcsősort, a gyógyvizet, a gyomor-, epe- és vesebetegeknek ajánlott gyógyvizes ivókúrát, a fürdő bejáratát őrző két oroszlántestű és sasfejű kerubot, amely a várost szimbolizáló indiai vörös tündérrózsával egyetemben Hévíz címerében (szintén helyi érték) is szerepel.
S a kizárólag a Hévízi-tóban előforduló törpe magyar vadpontyot, mely – a kiadvány szerint – a tó világörökség részévé nyilvánításának fontos szereplője lehet…
Forrás: Varga Lívia, zaol.hu
