Egy évvel ezelőtt, szinte egy időben kerültek Balogh Mártához azok az árva vidrák, akiket egyéves korukig nevelt a Petesmalmi Vidraparkban.
A hazánkban egyedülálló természetvédelmi vidramentő-központba az ország minden részéből érkeznek anya nélkül marad állatok.
– Olivért a vízimentők mentették ki tavaly a Keszthelyi-öböl nádasából. Orsika Oroszlányból érkezett, mégpedig egy gyárból, ahová bement „szólni” az embereknek, hogy mentsék meg. Dóri és Dolli pedig testvérek, akik Sárszentmihályon, egy olajos akna mélyére kerültek. Az ott dolgozó munkások vették ki, és hozták el a vidraparkba – mesélte a likeBalaton.hu-nak Balogh Márta.
Olivér vidrát a Keszthelyi-öbölből mentették ki
Fotó: Petesmalmi Vidrapark
Hé! Nekem fújnom kéne
– Dóri és Dolli rettegtek mindentől. De valahogy oldanom kellett a félelmüket, hogy le tudjam mosni róluk az olajfoltokat, és etetéskor magamhoz fogjam őket – folytatta visszaemlékezését a Vidrapark vezetője. – Szokásuk volt, hogy amikor benyúltam értük a dobozba, ijedtükben fújtak, horkantottak. Kis lépésenként, fokozatosan elmaradtak ezek a fújások.
Egyik alkalommal felvettem az ölembe Dórikát, hogy megcumiztassam. Szépen ellazult. Majd két perc múlva hirtelen eszébe jutott, hogy hé, „nekem fújnom kéne”
– nevetett Márta a nevelési időszak első lépéseit visszaidézve.
Kitárult a vadvilág a nevelt vidrakölykök előtt
Fotó: Szelényi Gábor
76 vidrakölyköt nevelt fel
Balogh Márta 2007 óta menti a vidrakölyköket, és adja őket vissza a természetnek. A mostaniakkal együtt összesen 76 vidrakölyköt nevelt fel.
– Nagyjából egy hétig tart az elengedés miatti szomorúságom. Nagyon erős ugyanis velük a kötődés. Cuki kisbabák voltak, ha sírtak szaladtam hozzájuk még éjszaka is – vallja be őszintén érzéseit a vidramentő.
Gondosan fel kell készülni a vidrák szabadon engedésére
A nevelt állatok egy év után állnak készen a természetbe való visszaengedésre. A nőstény is ennyi ideig gondozza a kölykeit.
– A saját érdekükben fel kell készülni a vad életre – meséli Balogh Márta a visszaengedés folyamatát.
– Egy idő után már nincs szeretgetés, nincs babusgatás.
Amikor bekerülnek a vidraóvodába, akkor már meg kell állniuk a „maguk kis négy lábikóján”. Az ennivalót odaviszem nekik, figyelek rájuk, de akkor inkább egymástól kapják meg a melegséget. Az első lépés az, hogy lássam rajtuk: már nem az emberhez kötődnek – magyarázza a szakember.
A második lépés a befogás. Ez olyan stresszt jelent a vidrák számára, hogy képesek belepusztulni.
A Fővárosi Állat- és Növénykert szakembereivel viszont összeszokott módon végzik a befogást (masszív hordozó ládába helyezést, amiben az elengedés helyszínére szállítják őket), hogy nem kell elaltatni őket. Mert az altatószer miatt – adott esetben – kábultan kerülnének ki az új otthonukba, a vad természetbe.
Mindenki együttes munkájára szükség volt, hogy egyszer szabadon tudják engedni a nevelt vidrákat
Fotó: Schneidler Viktor/Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Megkeresik a legideálisabb helyszínt a vidráknak
Harmadik lépésként pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakértői kijelölik azt a helyszínt, ahol új életet kezdhetnek az állatok. Feltérképezik, hogy hol van kevesebb vidra, hol tudnak majd sok halat fogni, ahol senki sem zavarja őket. A lényeg, hogy megszokják az új környezetüket, és találjanak táplálékot. (70 százalékban halat fogyasztanak, 30 százalékban például egereket, vízi emlősöket, madártojást.)
Mint ahogy Márta mondja, mindenki együttes munkája eredményeként együtt engedték el a „gyerekvidrákat”, ami mindig egy ünnepélyes pillanat.
Az európai vidra (ez él hazánk területén) magányosan élő állat, a nőstény addig van a hímmel, amíg megtermékenyül, aztán elűzi. A hím ugyanis elpusztítaná a kölyköt, csak hogy a nőstényt újra párzásra ösztökélje. Hazánkban védett állat: egy európai vidra eszmei értéke 250 ezer forint.
Az alábbi 5 különböző szervezet működött együtt a mentésben: Petesmalmi Vidrapark, VMSZ – Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és ÖTE, Sóstó Vadvédelmi Központ, Fővárosi Állat- és Növénykert.
:
Nyitókép: Szelényi Gábor
