– Hol születtél?
– Tősgyökeres balatoni gyerek vagyok, a délnyugati csücsökben, Balatonberényben nőttem fel, egyébként Marcaliban születtem.
– Milyen volt a gyerekkorod?
– Röviden? Boldog. Kicsit bővebben kifejtve nagyon változatos, élménydús, trendi szóhasználattal élve „pörgős”. Viszonylag gyorsan tudatosult bennem, hogy mi, itt a Balaton-partján egy nagyon különleges környezetben élünk, és hogy a tó jelenléte mennyire meghatározó. A családom is sokáig foglalkozott szobakiadással. Ilyenkor persze kiköltöztünk a „nyári lakba”, átengedve a kényelmesen berendezett szobákat és helyiségeket a fizető vendégeknek. Később e kényelmetlenséghez társult a rendszeres nyári munka. Fiatalkori éveim alatt voltam például újságárus, mutatványos (ringlises), de dolgoztam utazási irodában és tetoválószalonban is. Munka volt bőven, válogathattunk is. A fizetések is jók voltak, így aztán esténként volt miből nagyvonalúan költekezni a számtalan büfé, étterem, disco, játékterem valamelyikében. És nyáron a helyi cimborák mellé megérkeztek a nyaralós barátok, az idénymunkások vagy épp az aktuális turnus hasonló korú fiataljai. Nappal dolgoztunk, éjjel buliztunk.
Aztán a varázslat egycsapásra véget ért. Ősztől élted azt a normális életet, mint amit más, nem balatoni fiatalok éltek, nagyjából egész évben. Persze a tó – például a horgászat, vagy épp a téli sportok révén – minden évszakban nyújt valami extrát, de a lakóhelyedet ezekben a hónapokban kapod vissza a turistáktól. Balatoni gyereknek lenni lényegében egy életérzés vagy inkább egy életforma.
– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatban a zenével, a szervezéssel?
– Biztosan sokan mondják az ilyen interjúkban, hogy a zene egész éltükben jelen volt, de kinek az életében ne lenne ott manapság. Én is sok mindenbe belekóstoltam, néptáncoltam, zongorázni tanultam, citeráztam, de sajnos egyik területen sem alkottam maradandót. Ma már csak nonstop zenehallgató vagyok. Az igazi rendezvényszervezéssel felnőttként, a munkám révén kerültem kapcsolatba, de már fiatal koromban nagyon szerettem privát eseményeket szervezni, legyen az családi szülinap, pincebuli a szőlőhegyen, grillparty az udvarban, kisebb-nagyobb túrák és kirándulások vagy közönség nélküli techno-party – hogy a kevésbé sikeresekről is tegyek említést.
– Mit hallgattál gyerekkorodban/kamaszkorodban/fiatal felnőttként?
– Szinte mindig mindent. Ha zenei korszakokat kellene mondanom: voltam rocker, technos, alter, rapper, néha akár gyors váltássokkal. A sorrendiség lényegtelen, és gyakorlatilag most is mindent meghallgatok. Nálam a hangulat szüli a zenét.
Kész rémálom lehet mellettem dolgozni, mert nem lehet kiszámítani, hogy melyik nap fog Mark Knopfler, Tyga, Boris Brejcha, Disturbed vagy épp Bagossy bömbölni az irodámból.
– Milyen végzettséged van?
– Végzettségem szerint művelődésszervező vagyok. És földrajztanár is egyben, de soha nem dolgoztam iskolában. Illetve tanultam azóta kommunikációt és médiatudományt is. Több, főleg a munkámhoz kapcsolódó képzésen is részt vettem, de elmondható, hogy a tanult szakmámban dolgozom.
– Mit csináltál a fesztiválszervezés előtt?
– A kalandosnak mondható ifjúkori, nyári munkáimon kívül nem sok mindent, mivel közvetlenül a főiskola elvégzése után kerültem a jelenlegi munkahelyemre. Itt viszont nagyon szerteágazó feladatokat láttam el az elmúlt 19 évben. A Balaton Színház gazdag kulturális kínálata lehetővé tette, hogy kicsit kipróbáljam magam, mint kiállításszervező, színházszervező, konferenciaszervező, vagy épp marketinges. A ranglétrát végigjárva jutottam el odáig, hogy az intézményünk, és egyben a város legnagyobb rendezvényeit és nyári fesztiváljait szervezhetem a kollégáimmal együtt.
– Mivel foglalkozol a fesztiválszervezés mellett?
– Most szinte minden szabadidőmet leköti a családom, a három csodálatos kislányom. De nagyon szeretek sütni-főzni, kirándulni, kertészkedni. Ezeket szerencsére mellettük, velük is tudom csinálni. Aztán ha nagyobbak lesznek a csajok, és a vírus miatti korlátozások megszűnnek, biztosan visszaveszem a jégkorongmezt, és – a családi hagyományokat követve – jobban beleásom magam a méhészkedés, vagy a borászkodás tudományába.
– Melyik zenekarral dolgoztál együtt először életed során?
– Erre nem emlékszem pontosan, de művelődésszervezőként biztosan valamelyik kisebb helyi zenekarnak szerveztem fellépést, valamelyik városi rendezvényünkön. Itt is a fokozatosság volt a jellemző, az elején még nyilván nem voltak a telefonomban ismert hazai zenekarok menedzsereinek a számai.
Tudj meg mindent az eddigi KeszthelyFestekről itt.
– Milyen volt az első fesztiválod a Balatonnál?
– Ha az első KeszthelyFest-re gondolok, akkor azt mindenképp kudarcként kellett megélnem. Ennél a rendezvényél kellett pár év, míg megszületett az a koncepció, ami a legéletképesebbnek bizonyult, mind a helyszín, mind a zenei irányzatok, mind az időpont, időtartam és a partnerek szempontjából is. De a többezer diák részvételével megrendezésre kerülő Helikoni Ünnepségeknél már egy jól kitalált rendszert örököltem meg, amiből – némi ráncfelvarrással – nem volt nehéz sikeres rendezvényt megvalósítani.
Az első KeszthelyFesten készült fotó:
– Mire emlékszel különösen, ha egy dolgot kellene kiemelni az eddigi fesztiválokból?
– Amikor a Balaton Színház ablakából először néztem le a Fő térre és láttam a többezer boldog embert a koncerten együtt bulizni.
Ott tudatosult bennem az is, hogy mekkora felelősség egy ilyen rendezvény, hiszen főszervezőként mindenért és mindenkiért te felelsz.
– Mi volt a leginkább szívszorító eset a fesztivál történetében?
– Talán az,
amikor sikerült meglepni a pohármosóban dolgozó fiatal önkénteseket egy találkozás lehetőségével a kedvenc zenekarukkal, az volt a leginkább szívszorító.
Ők a munkájuk miatt nem tudták meghallgatni a koncertet a fesztiválon, és emiatt nagyon szomorúak voltak, de sikerült elintézni, hogy a zenekar soron kívül fogadja őket. Megható volt látni, hallani, ahogy szabadkoztak, hogy ők csak ilyen „munkás ruhában”, csapzottan tudnak odaállni a közös fotóhoz.
– Mi volt a legviccesebb eset a fesztivál történetében?
– Amikor az egyik, amúgy kiváló előzenekar frontembere a koncert után a backstage-ben megjegyezte a kiemelt fellépő menedzserének, hogy ne számítson nagy tömegre, mert nem sokan vannak a Fő téren. Egy órával később egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren, és az előzenekar kisbuszát is alig tudtuk kiszabadítani a hazainduláshoz.
– Melyik fellépővel történt olyan extrém esemény, amely emlékezetes maradt számodra?
– Soha nem fogom elfelejteni, amikor az ország egyik top 5-ös előadójának a koncertje előtt a menedzser megkérdezte, hogy mikor rendezzük az anyagiakat úgy, hogy nálam nem volt készpénz, a pénztárunk és a bankok pedig zárva voltak. Üzleti titkot nem sértve, tudni kell, hogy egy kisebb személyautó áráról beszélek, tehát ott, akkor lábon kihordtam egy infarktust, de a végére szerencsére meg tudtunk egyezni, és nem maradt el a koncert, előkerült némi készpénz is. Ma már természetesen jóban vagyok a zenekarral és a menedzserrel is. Azóta minden szerződést többször átolvasok, nehogy újra előfordulhasson ilyen „apró” figyelmetlenség.
Tudj meg mindent Keszthely városáról ide kattintva.
– Hogyan látod magad öt év múlva?
– Szeretem a munkámat és szeretnék rendezvényeket, fesztiválokat szervezni. Öt év múlva boldog és büszke családapaként, illetve egy olyan sikeres intézményben látom magamat, ami számos minőségi programot kínál a közönségnek. Bízom abban, hogy a munkánkat nem erodálja le a járvány, hogy maradhatok rendezvényszervező és nem kell új szakma után néznem.
– Hogyan látod a fesztivált öt év múlva?
– Szeretném, ha a KeszthelyFest a régió legismertebb és legsikeresebb rendezvényeinek egyikévé válna. Olyan zenei-gasztronómiai rendezvényt szeretnék megvalósítani, ahol a látogatók a minőségi programok és szolgáltatások széles spektrumával találkozhatnak. Ahol jól megfér egymás mellett a nagyszínpados sztárzenekar és a tehetséges utcazenész, a prémium hamburgert kínáló food truck és az egyszerű tejfölös lángos is. A kiváló helyszínek és a tapasztalatok adottak, az érdeklődés és a koncepció megvan, már csak átgondoltan tovább kell építkezni.
– Mivel készültök 2021-re?
– Több forgatókönyvvel tervezünk, ahogy szerintem sok hasonló fesztivál szervezője. A vírushelyzethez és a szabályokhoz igazodva lehet, hogy bővülni fog a rendezvény új helyszínekkel és színesebb gasztronómiai kínálattal, de az is előfordulhat, hogy csak a finom borok és az ízletes ételek maradnak, némi zenei aláfestéssel. Igyekszünk minden eshetőségre felkészülni, de ez nem egyszerű feladat. Optimisták vagyunk, de nincs is más választásunk.
Olvass interjúkat olyan sztárokkal, akikkel akár már a KeszthelyFesten is találkozhattál, kattints!
Még több fesztuválszervezős interjú itt!
Nyitókép: Osvald Bálint és kislánya a KeszthelyFesten
Fotó: Osvald Bálint családi archív