Alkonyodik a Keszthely, Hévíz és Cserszegtomaj közt fekvő füves területen. A szelet jelző fehér-piros csíkos szélzsák mozdulatlanul lóg az oszlop mellett. Egy sárga-kék színű sárkányrepülő pedig ugrásra készen várja, hogy pilótája berobbantsa a motorokat és a Balaton vize fölé emelkedjen.
Karinak a jelenlegi ez a harmadik komolyabb gépe, amellyel nemrég érkezett meg egy szervízelésről két vihar között. De a pilótának szeme sem rebbent a természeti kihívások láttán, hiszen eddig több-mint 1700 órát töltött a levegőben. A repülősport számára életforma és minket is beavat a versenyzés rejtelmeibe.
– Térkép alapján repülünk, nem használunk semmilyen elektronikus eszközt, se gps-t, semmiféle rádió kommunikáció nincs segítségünkre. Kapunk egy térképet, amire előre többé-kevésbé fel van rajzolva az útvonal és ügyelnek arra, hogy egyenest ne kelljen repülni, mert azt a mai világban egy okosórával el lehetne csalni, vagy bemérni az útvonal irányszögeit. Kapunk fényképeket is, melyeket az útvonalon meg kell találni és az adott helyet a lehető legpontosabban a térképünkre bejelölni. Mi kétszemélyes kategóriában indulunk a feleségemmel, ő a navigátorom.
A pilóta és navigátora
A versenyeken a navigátor keresi fotókat, esetleg előre kirakott ponyvajeleket, méri az időt. A pilóta igyekszik tartani az útvonalat, magasságot sebességet. A versenyigazgató által számítógépen készített a térképpel azonos virtuális közegben időmérő és útvonal kapuk vannak elhelyezve, a versenyzők pedig hitelesített „logger” adatrögzítővel dokumentálják a repülésüket. Amikor visszaérkeznek a célpontra, ott leadják ezt a loggert, s a zsűri ebből kiolvassa a valós repülésüket, irányukat, sebességüket. A virtuális kapukat úgy kell elképzelni, hogy a kurzus középponttól a kapu lábai jobbra-balra nagyjából 200-200 méteres távolságban vannak. Ez a focipálya méretű táv gyakorlatilag egy arasznak tűnik a magasból. A feladatok értékelésénél a repülésük után leadott térképeikről milliméter pontossággal kimérik a fotók és ponyvajelek berajzolt helyét.
Forrás: Hegedűs Kari
– Tudnunk kell térben, időben, hogy hol vagyunk. Meg kell adni egy sebességet, amit a feladatok végrehajtásához szükséges időből számítunk ki, s ezt halálpontosan, maximum 20 másodperces eltéréssel kellene tartani, hátszélben- és szembeszélben egyaránt. Itt jön be a technikai sport rész, mint a Forma1-ben. Akinek szuper jó gépe van, az tud nagyon gyorsan repülni és nagyon lassan is. A kisebb istállók pedig próbálkoznak azzal, amijük van. A gyártó ezt a sportgépet a mi igényeink szerint, egyedileg nekünk készítette, és csak az van benne, ami egy versenyre elengedhetetlenül szükséges. Lehetne csilli-villi gyönyörű dolgokat belerakni, de ez teljesen fölösleges lenne. Vannak a talaj közeli feladatok is, ahol például meghatározzák, hogy egy 5 méter széles talajra felfestett csíkra kell letenni a repülő kerekeit. Ehhez a feladathoz ezer láb, közel 330 méter magasan le kell állítani a motort, teszünk egy teljes kört és megpróbáljuk abba az 5 méteres csíkba adott időre belerakni a futóművet. Népszerű a „Kapurepülés” is, ahol két könnyen szakadó szalag 5 m távolságra van egymás fölé kifeszítve és ezek között kell átrepülni úgy, hogy a szalag ne szakadjon el, vagy a tisztelt közönség kedvence amikor felszálló lufikra vadászunk, de ez már inkább a sportrepülés játékos oldala.
Kari a repülést 25-26 évvel ezelőtt kezdte el. Eleinte nem a versenyzés motiválta, de ahogy teltek-múltak az évek úgy körvonalazódott benne, hogy milyen gépre van szüksége, s hogy mit tud kihozni belőle. Az igazi navigátora is meglett a felesége, Csapó Tünde személyében, aki maga is pilóta. Jelenleg a magyar válogatott kerettagjai, nemzetközi versenyeken is szerepelnek.
Csapó Tünde és Hegedűs Kari
– Mi sportolók vagyunk, extrém időjárási keretek között repülünk, extrém feladatokat oldunk meg, s ezekben a szituációkban nagyon észnél kell lenni. De ez a sétarepülő eszköz egy jármű, amit a közlekedési hatóság jóváhagyott és rendszeresen ellenőriz. A kategóriáját tekintve ez egy nagytestű robogó az égen. Ebben a sárkányrepülőben egy erősebb repülőgép motorja van, a szárny ívelése, négyzetmétere le van csökkentve, kezdőknek igazán nem ajánlott. 140 km/h-t ebből a szárnyból ki lehet hozni. Az ultrakönnyű kategóriában 450 kiló a határ, ebbe ruházat, üzemanyag, személyzet bele kell, hogy férjen – sorolja Kari a gép felépítéséről a tudnivalókat.
– Megadja a gyártó minden típusnak, szárnynak és motornak összetételéből, hogy mire való az a gép. Egy komolyabb masinára vállalható a 40-50 km/h szél. Ezt már egyébként senki nem élvezi. A gyártó azt írja elő, hogy 32 km/h óráig garantálja a kormányzást. Mint egy rally autónál azt mondják, hogy 80-al menjél, mert addig biztonságos. Itt a 32km/h-nál már lebegteti, billegteti a sárkányt a szél, de még kormányozható az eszköz.
Forrás: Hegedűs Kari
Ott ahol a madarak szállnak
Viszont most ideális az idő a repüléshez!
– Amikor a szélzsák, más néven buló, csüng, az azt jelenti, hogy nulla szél van. A falevelek nem mozognak, ez egy kimondottan remek, szép idő növendéket tanítani is és repülni is. A napkelte és napnyugta időszaka a teljesen ideális időpont. Itt nálunk domináns az északi szél, ami általában estére lecsillapodik, a déli szél ugyan nem mindig. Utasokkal is általában az esti órákat célozzuk meg, hiszen ilyenkor egy ujjal el lehet kormányozni és vezetni a gépet.
Ennek megfelelően fel is csatoljuk a bukósisakot és kényelmesen elhelyezkedünk a sárkányrepülőben. Kari már indítja is a motort és néhány másodpercen belül elhagyjuk a mezőt, egyre kisebbek lesznek a látótérben a házak és a szalmabálák. A Balatont övező hegyek előttünk-alattunk sorakoznak, látjuk a Somlót, az osztrák Alpokat, a Mecseket és a Zágráb melletti csúcsokat. Elcsípjük az éppen felszálló hőlégballont is, integetünk a légtúrázóknak és nézzük, ahogy egyre feljebb és feljebb húzza őket a forró levegő.
Alattunk enyhén fodrozódik a Balaton szürkés-kék vize. Innen a magasból látszik igazán, hogy miért is nevezik zöld Zalának ezt a térséget. A keszthelyi-hegység dimbes-dombos erdei vonzzák a tekintetet, hosszú pillanatokra el lehet révedni a lombkoronák palettáján. Nyaralók, templomtornyok, kacskaringós utcák sorakoznak a lábunk alatt és a Balaton fölé érve megszámlálhatjuk a kikötőkben ringatózó hajókat.
Az óriáskerék innen egy kis játékszernek tűnik csupán. A Fenyves-allé feketefenyői büszkén hasítják át a szántóföldeket, a bálák hosszú árnyékot hagynak maguk után. A Hévízi-tóban ma már nem gyógyul senki, szinte feszített a barna víz tükre.
Károly az út alatt folyamatosan tájékoztat a magasságról, a sebességről, a látnivalókról, majd egyszer csak megkér, hogy kapaszkodjak, mert most jön a nem sétarepülős rész. Nyílegyenesen megyünk az ég felé, majd egy hirtelen váltással a földet vesszük célba, néhány libbenés és meredek kanyar után Károly kikapcsolja a motort. Csak a szél lobogása hallatszik a tökéletes csöndben, miközben a lemenő nap sugarai simogatják az arcunkat. Szinte ecsetért és palettáért kiállít a látvány és az érzés. Puhán ereszkedünk le és zökkenés nélkül érünk földet.
A kiszállás után sokáig csak vigyorogni bírtam és hálálkodni az élményért. S eszembe jutott Ikarosz, akit nem véletlenül igézett meg a magasság.
Nézd meg a levegőből készült képeinket!
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu
