A keszthelyi Festetics-kastély felújított postakocsiját már nyáron bemutattuk, kattints ide, és tudj meg mindent arról, hogyan ötvözték a modern kor vívmányait a történelmi járgányban.
A hétvégén a kastély parkjából induló Festetics-kört jártuk végig ezzel a különleges kocsival, mutatjuk, mit láttunk.
Fotó: Mihály Szilvia
A „Festetics-kör” elnevezésű útvonal Keszthely határain belül kínál látványos lovas kocsis túrát az érdeklődőknek a főúri családhoz kapcsolódó látnivalók érintésével. A kastély parkján haladunk át, a főkapun kiérve egy régi római útra kanyarodunk, ezen az úton szállították a Keszthelyi-hegységből a köveket a Fenéki erődig. Ma is ez a város fő útja.
– Mátyás király idejében már közlekedtek postakocsik, de igazán az 1720-as években kezdődött el a postakocsi úthálózat kiépítése hazánkban. Ekkor 12 postakocsi útvonalunk volt, ugyanazokat az utakat használták, mint anno a rómaiak – mondta Csorja Krisztina idegenvezető.
Elhaladtunk az Amazon épülete mellett, ami anno szálló, korabeli lóváltó állomás és postakocsi beálló volt. Ma a korabeli utazásokat bemutató interakítv múzeum, a Festetics-kastély egyik állandó kiállítása látható itt.
– Milyen gyorsak voltak a régi postakocsik?
– Az, hogy milyen sebességgel mentek a korabeli kocsik, sok mindentől függött. Az ide 6 km-re fekvő Hévízre akár 2 óra alatt is el lehetett jutni, de nem volt ritka a 4 órás utazás sem, hiszen a mocsaras vidéken esős időben nehezen jutott át a kocsi. Nem voltak aszfaltozott utak, mint ma, ezt a távot tegnap ezzel a kocsival mi már egy óra alatt tettük meg.
– A leggyorsabb postakocsik Angliában 15-16 km/h-val haladtak, de feljegyeztek 25 km/h-val haladó járatokat is, ami nagy felháborodást váltott ki az emberekből, nem értették, egyesek minek rohannak annyira. A királyi és császári postajáratoknak komoly előjogai voltak, minden kocsinak, állatnak, gyalogosnak ki kellett térni előlük.
Varga Zoltántól, a Hintómúzeum vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a lóváltó állomások egy postamérföldre, vagyis 16 km-re voltak egymástól. A lovakat így óránként cserélték, az utasok minden harmadik megállónál szállhattak le.
Hát, nem tudom, mi lett volna velem egy ilyen úton…..
Fotó: Mihály Szilvia
Ma a keszthelyi városi forgalomban csodaszámnak tűnt a zöld-sárga színű postakocsi, igazi turistalátványosság voltunk, mindenhol fotóztak, videóztak bennünket.
– Volt arra példa, hogy türelmetlenkedtek az autósok a postakocsival?
– Szerencsére a jó példákat látjuk meg – nevet Krisztina. – Tegnap még a tűzoltó autók is kikapcsolták a szirénahangot, amikor előztek, hogy ne zavarják a lovakat.
– Egész más a kocsiban ülni, és végigjárni az ismert útvonalakat – veszi át a szót Zoltán.
– Teljesen más léptékben haladunk, innét bentről vagy a bakról szemlélve nem is értjük, minek sietnek, nyüzsögnek annyira az autósok. Akik amúgy nem sietnek, a hétköznapi tempójukban teszik meg az utat, csak nekünk változik meg a postakocsin ülve a világ tempója.
Fotó: Mihály Szilvia
Az útvonalakat úgy alakítottuk, hogy ne nagyon zavarjuk a városi forgalmat, inkább mellékutcákban járunk, csak a legszükségesebb esetben megyünk ki a forgalmasabb utakra. Bennünket könnyebb megelőzni, mint a városnéző dottót. Minden KRESZ előírásnak megfelelünk, saját fényforrásunk van, tökéletes a fékrendszerünk.
Fotó: Mihály Szilvia
Tényleg lelassultunk, ahogy a paták kopogását hallgatva lassan bejárjuk a várost. A kocsi kényelmes, nem ráz.
Egész más perspektívából látjuk a házakat, utakat, még attól is függ az élmény, hogy a kocsiban bent, vagy kint ülünk-e. A céhlegények számára fenntartott harmad osztályos utazás a legizgalmasabb. Mondjuk esőben vagy nagy szélben nem lehetett túl kellemes egész nap a kocsi hátulján a szabadban ücsörögni, de ebben a csodaszép őszi időben nagyon izgalmas élmény volt.
Beelőztek a biciklisek is, és még az első pillanatokban mögöttünk mérgelődő terepjárós fazon is mosolyogva integetett, amikor elhagyott bennünket. Láthatóan üde színfoltja voltunk a városnak és a Balaton-partnak.
Az igazán korabeli élmény persze nem az aszfaltos úton, a lámpás kereszteződéseknél várt ránk, hanem a Balaton-part és a vasút közötti gesztenyefák közötti sétányon. A postakocsival egész különleges helyekre is behajtottunk, a Fő tér, a Balaton-parti sétány járművel csak külön engedéllyel járható be.
A túra végén a Halászcsárdában ebédeltünk. Azt tudtad, hogy a Fenyves allé mögötti fasor nyárfáiból 1934-ben a hortobágyi csárda mintájára épült ez a parti étterem?
Itt kipróbálhattam, milyen a gyeplőt fogni, lélegzetelállító élmény, hogy ezeken a szíjakon kommunikál a hajtó a lovakkal.
Fotó: Mihály Szilvia
Láttál már lovaskocsit tolatni? És ipszilonban megfordulni? Mutatjuk, mennyivel könnyebb vagy nehezebb dolga van, mint egy autónak.
– Mikor vehetik igénybe a vendégek a keszthelyi postakocsit?
– Tavasszal indulnak el a kiránduló járatok, 4 különböző körön mehetnek velünk a vendégek. A legizgalmasabb a betyár támadással ötvözött túránk – tudtuk meg Krisztinától.
–A keszthelyi térség kulturális gyöngyszemei, a Keszthelyi-hegység természeti értékei és a Kis-Balaton is szerepel az útvonalak között, ahol a Festetics értékeket mutatjuk be. A túrák során a keszthelyi múzeumokat is megnézünk, akár hajózunk is, és ebéd is szerepel a programkínálatban.
Nézd meg a Festetics-kör túrán készített képeinket:
Olvastad már a Festetics-hölgyekről írt cikkeinket?
A túra a A „Lovak világa – a fenntartható fejlődés új dimenziója a természeti és kulturális gyöngyszemek határokon átívelő minőségi élményéért” projekt keretében megvalósuló mintaút.
Készítette: Mihály Szilvia
