A 20. század elejére az infrastruktúra még inkább fejlődött a tó körül: megépült az Észak-Balatonparti vasút 1909-ben. Majd számos új kikötő nyílt: Földváron 1907-ben, Fonyódon 1908-ban, Siófokon, Bogláron, Szemesen 1912-ben. A munkálatokat Kaáli Nagy Dezső (1868-1940) vízügyi mérnök, miniszteri tanácsos vezette. Az erdélyi nemesi családból származó, műegyetemi mérnöki diplomával rendelkező Kaálit 1912-ben bízták meg a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetésével. Az elkövetkezendő negyed században sorra készültek a korszerű balatoni kikötők és partfalak.
Az egyik tudományos ankéton Kaáli Nagy a következőkben fogalmazta meg alapvetéseit: „Talán hihetetlennek látszik, hogy a mi bájos kis Balatonunkon, a viziépítmények tervezése problematikusabb, mint a tengeren, mert míg a tengeren a tervezőnek csak a hullámokkal kell számolni, addig a Balatonnál nagyon is figyelembe kell venni a jégviszonyokat.” Kaáli Nagy elszánt tevékenysége eredményeként jöhetett létre az alsóörsi, boglári, balatonföldvári, kenesei, lellei, siófoki, tihanyi, fonyódi, szemesi korszerű kikötő. A balatoni hajózás nagy lendületet kapott, nemcsak a kikötők újultak meg, hanem gyakoribb hajójáratokat is bevezettek, majd a Baross, a Kelén és a Helka mellett, 1909-ben szolgálatba állt a Kisfaludy csavargőzös, 1913-ban pedig a Jókairól elnevezett gőzhajó.
A Jókai csavargőzös
Fotó: Keszey Ágnes
Az infrastrukturális változásokkal párhuzamosan a balatoni fürdőélet is élénkült és a Balaton általános fejlődését szolgáló szervezetek is szaporodtak. 1882-már létrejött egy általános érdekképviselet, Balatoni Egylet néven, majd 1904 márciusában alakult meg Budapesten a Balatoni Szövetség, melynek alapszabályát Óvári Ferenc (1858-1938) Veszprém megyei országgyűlési képviselő dolgozta ki, s egyben alelnöke is lett a szervezetnek. A Szövetség alapvetése a balatoni fürdők fejlesztése, a vidék értékeinek mentése, őrzése, egyfajta Balaton-kultusz kialakítása, a téli időszak kedveltté tétele volt. 1907-ben már népszerűsítő kiadványt adtak ki, A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása címmel. A részletes kalauz bevezetőit neves szerzők írták, köztük Lóczy Lajos. 1908 márciusától napvilágot látott – a későbbiekben havonta nyomtatott – Balaton című sajtóorgánumuk is.
Tevékenységük idővel széleskörűvé vált: szorgalmazták a telefonközpontok létrehozását, fürdőkönyvtárak alapítását. Nevükhöz köthető a tájértékek felfedezése, védelme (pl. akarattyai Rákóczi szilfa), de ezzel egyidőben megfogalmazták a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kijelölésének szükségességét is. 1911-ben újabb kiadványuk jelent meg, a Magyar Tenger című lap, amely elsősorban a fiatalok körében igyekezett propagálni a Balatont. Fontos kezdeményezése volt a szövetségnek a „Hangya” kötelékében – Almádiban, Füreden, Siófokon – működő szövetkezetek, amelyeknek feladata a helyi áruk, termények és a balatoni halak terjesztése, a fürdők ellátása volt.
Siófok, Jókai Park
Fotó: Krausz Andrea
A fejlesztések hatására az 1910-es évekre – a korabeli részletes útikönyvek szerint – sorra nyíltak a szállodák, bővültek a szálláslehetőségek. Balatonfüreden már 850 szoba fogadta a vendégeket, de Almádiban is megépült közel 300 villa. Megerősödtek új települések is: 1905-ben Balatonföldvár gyógyfürdő minősítést kapott, fejlődését így összegezte a korabeli kiadvány: „Mindennap van térzene. A mulatságok és kirándulások gyors egymásutánban váltják fel egymást. A bérlőnél kocsik, csónakok és jachtok kaphatók s igy a kirándulásokhoz szükséges alkalmatosságokban sincs hiány. Van számtalan tennisz-pálya, a gyermekek számára pompás játszótér, árnyas liget, fákkal, cserjékkel szegett sétahely. Időnként lövészeti és másfajta sportversenyek, vadászat és halászat teszik élénkebbé, sőt néhanapján ugyancsak érdekessé az ott tartózkodást.”
Fotó: Nagy Lajos/Napló
Az infrastrukturális és szemléletbeli előrelépéseknek köszönhetően az 1910-es évekre egyre több fürdőház, villa, nyaralótelep épült, megnyíltak az első gyermektelepek is. A Balaton gyermekek egészségére, testi és lelki állapotára gyakorolt kedvező hatásáról szóló orvosi tanulmányok már a 20. század elején napvilágot láttak. Mindezen alapvetések mentén jött létre elsőként 1906-ban a Gyermekvédő Liga kezelésében a lellei gyermektelep közel 200 férőhellyel, majd gyógyító céllal 1912-ben az almádi Zsófia Gyermekszanatórium (200-nál is több férőhellyel), később ezt a sort folytatta a Balatonszabadiban található intézet, amely 1917-ben nyitotta meg kapuit, több mint 600 férőhellyel, ahol elsősorban gyári munkáscsaládok, később hadiárvák töltötték nyaruk egy részét
Az I. világháború más-más módon, de hatott a Balaton vidékére. Az I. világháború idején nem húzódott ugyan frontvonal a tónál, de mint háttérterület a Balaton és vidéke is megszenvedte az első világégést. Drágultak az élelmiszerek, bevezették a jegyrendszert, akadozott a vasúti ellátás. Sorra tértek haza a sebesült katonák és létesültek a katonakórházak: Siófokon, Balatonfüreden, Keszthelyen egyaránt. Az önfeledt nyaralás helyett a helybéliek segélyeket gyűjtöttek és várták a háború végét.
1915. júniusában így tudósított a Budapesti Hírlap – A Balaton háborús nyara című – cikkében: „Mig Füredre értem, fürdőzőknek, a víz hátán lebegő karcsú jaktoknak, a fűben kergetőző gyermekseregnek nyomát sem láttam. A villák zöld zsalui be vannak zárva s hideg némaságukkal regélnek a nagv világfölfordulásról, melynek lehelete kell, hogy megborzolja e nyugodt víz hátát s mérsékelje máskor oly eleven életét is. Láttam katonavonatokat, bevonuló újoncokat s megtört sebesülteket. A háború elől nem lehet menekülni. Valószínű, hogy ennek hatása izgatta oly nyilvánvaló túlzásra képzeletemet, hogv lépten-nyomon megállapította: Halott víz lett a Balaton.”
Idővel a nyaralóközönség azonban elfogadta a helyzetet és nem mondott le a nyári kikapcsolódásról. A hotelek, szállók, éttermek működtek, a nyaralóvendégek és a hadikórházakban gyógyuló katonák megfértek egymás mellett a parti sétányokon. A korabeli tudósításokból, híradásokból az tűnik ki, hogy az 1917-es és 1918-as évekre a tavi fürdők látogatottsága ismét növekedett és megjelentek a külföldi, elsősorban osztrák vendégek is. A későbbiekben az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a bizonytalan belpolitikai helyzet – az őszirózsás forradalom, a proletárdiktatúra –, majd a trianoni békediktátum országra gyakorolt korlátozó hatásai egy időre visszavetették a Balaton vidékének turisztikai felfutását.
1912 – Balatonalmádi, strand
Fotó: Fortepan/Karabélyos Péter
A Balatont 1920 után az mentette meg, hogy a trianoni békediktátum eredményeként az ország elveszítette a tengerparti üdülőhelyeket és a magaslati turisztikai célpontokat is. Így a hazai gyógyfürdők mellett a Balaton maradt az egyik legfontosabb idegenforgalmi centrum. Ennek értelmében az 1920-as évek közepére, kormányzati koncepció mentén megkezdődött a tó gazdasági, kulturális és térségi fejlesztése egyaránt. Az 1930-as évekre a Balaton virágkoráról beszélhetünk, a belföldi turizmus nagy fellendülésének időszakáról.
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Forrás: sonline.hu
Nyitókép: fortepan
