A kutatók igazolták, hogy a Balaton fogassüllő-állománya egészséges genetikai változatosságot és kelet–nyugati irányú migrációt mutat.
A fenntartható süllőállomány a cél
A Hun-Ren Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (Hun-Ren BLKI) és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói mikroszatellit markereket felhasználva vizsgálták meg a Balaton méltán híres halfajaként számon tartott süllőállomány genetikai állapotát. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az 1960-as és 70-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések – a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése – nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét. Az eredményeket bemutató tanulmány a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.
A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki.
A fogassüllő (Sander lucioperca) Eurázsia édes- és brakkvizeinek fontos csúcsragadozó halfaja, amely gazdasági szempontból is jelentős értékkel bír. Korábbi kutatások rámutattak, hogy
a Balatonban élő süllőállomány egészen különleges, európai szinten is jól elkülönülő genetikai állománnyal rendelkezik.
Fotó: Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.
Ugyanakkor ez idáig nem álltak rendelkezésre információk az itteni süllőállományok populációs szerkezetéről és genetikai sokféleségéről. A kutatók által végzett mostani vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományai metapopulációs rendszert alkotnak, amelyben csak a Keszthelyi-medencében élő állomány mutat bizonyos mértékű elkülönülést. A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül egy kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki. A mezotróf
Keszthelyi- és Szigligeti-medencékbe telepített halak kevésbé vándorolnak
mint a keletebbre eső, oligotróf területen telepítettek.
Fotó: balatonihal.hu
Úgy tűnik tehát, hogy a süllő mozgása és elterjedése szorosan összefügg a tóban megfigyelhető trofikus gradienssel.
A nyugati állomány elkülönülése a jobb táplálékellátottsággal, valamint a tó egyedi szerkezetével is magyarázható.
A kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni süllőállomány hosszú távú fentarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához.
:
Nyitókép: balatonihal.hu
