Vitorlás hajókat rangsorolni – még a balatoniakra szűkítve is – ha lehet, még nehezebb. Emberek esetében az eredményeikre alapozhatunk, de mi döntsön a hajók között? A legjobb vitorlázóknál nem kell figyelembe vennem a testalkatukat, a lánméretüket, és amúgy, hogy szépek-e? Jól vezeti a hajót, az elsők közt éri el a bóját, tud győzni? Ennyi, slussz. De vitorlások esetében? Ennek igyekezett utánajárni a Vitorlázás Magazin Ruják István szakíró segítségével, aki a Magyar Vízek Vitorlásai című könyv szerzőjeként a leginkább szakavatott személy megválaszolni a kérdést. Íme a lista – amely nem rangsor.

Adatok, amelyek semmire se jók

Persze a vízi járművek pontosan leírhatók számokkal, a műszaki jellemzőik, a sebességük, tengerállóságuk, méreteik, vagyis bármely tulajdonságuk alapján. Akkor pedig sorba állíthatók.

Testsebesség. Sokatmondó adat, nem sikló vitorlás esetében a maximális elérhető tempó. A vitorlafelület és a hajó összsúlyának aránya, amely megmutatja, hogy mennyire alul-, vagy túlvitorlázott típus. A tőkesúly és összsúly viszonyszáma annak értékelésére, hogy vajon az adott darab mennyire terhelhető, milyen lehet a stabilitása (ajaj, ide még nagyon számít a testforma is…), mennyire mozgékony. A komfortszám, amit már olyan képlettel számolnak, amelyik a szélességet is figyelembe veszi. De, olyan értéket is megtalálhatunk a méretek alapján értékelő táblázatokban, hogy milyen az adott vitorlás „borulásból felállási hajlandósága”.

De melyik műszaki jellemzőjük alapján kéne rangsorolni a Balatonra? Ki állítja fel a válogatási kritériumokat? Itt fut végképp zsákutcába a tudományos szelekció.

Mert annál egyénibb, szubjektívebb feladat, mint egy hajó kiválasztása még egyetlen egy van a világon: a párválasztás.

Az itt következő válogatás nem minőségi sorrend, hiszen abszolút szubjektív felsorolás. Az én ízlésemnek megfelelő. Szerencsére eltöltöttem pár évet a vízen. Az itt következő hajótípusok mindegyikét személyesen is próbálhattam, és persze sok másikat is.

Nem sorolom az ideális balatoni hajók közé azokat, amelyek – bármennyire remek, modern konstrukciók is lehetnek – de a méreteik alapján elsősorban azért kerülnek a tóra, mert a vízparti telket helyettesítik, vagy még inkább azt egészítik ki. Nem kis mértékben státusszimbólum szerepet betöltve. Már amennyire a vízen vitorlázva megjelenésük gyakoriságából mindez joggal feltételezhető. A vitorlás csak akkor az, ha kikötői punnyadás helyett sok vitorlázásra csábit.

A hosszú bevezető után, következhetnek a szerintem a leginkább Balatonra való vitorlások. Mind magyar műhelyekben, vagy ott is gyártódott. Nem valamiféle nacionalizmus diktálja ezt. Egyszerűen a magyar hajóépítők között nemcsak sok a kiváló, de ők elsősorban a mi nagy tavunkra gondolva alkották meg a hajóikat. Amelyeket aztán a piac, a balatoni vitorlázók értékeltek a kiválasztásukkal. Tehát beváltak!

A számomra legjobb 10 (vagy több) típus

Klasszikusok és modernek, nem érték-, hanem egyszerűen megjelenésük időrendi sorrendjében: 25-ös és 15-ös Jolle, 22-es Versenyjolle, 30-as Schärenkreuzer, Kalóz, Európa 30, 50-es Cirkáló, Sudár Sport és Regatta, Regina, 8M OD, 70-es Cirkáló, Dolphin 26 és 28, Scholtz 22, Nautic 311 és 330.

Tőkesúlyosok között négy uszonyos, vagyis jolle. Feltétel, hogy sokoldalúan használható legyen, így kerülhetett ide a Kalóz is, majd részletezem, hogy miért.

25-ös Túrajolle

A 25-ös Jolle, és a kisebb, még szerényebb 15-ös, bárhol, bármire jó a Balatonon, szélcsendben és viharban, hullámokon és a sekély vízben, megél mindenhol.

1925-ben Németországból érkeztek a 25-ös Wanderjolle majd 1928-ban módosult a német típus előírása, attól fogva lett 8 méter hosszú a 25-ös. A Balatonon bevált túra és versenyhajónak egyaránt. Miközben a német vízekről eltűnt és ott inkább a kisebb és nagyobb túrajollék maradtak életben, az 1930-as években nálunk a 25-ös lett a legnépszerűbb vitorlás. Versenyzésre és túrázásra is kitűnő, feltéve, ha családi vagy baráti túrázáskor, négyen-öten a fedélzeten nem a ma általánosnak tartott helyszükséglettel élünk.

A 25-ös Jollék az elmúlt lassan száz évben új és újabb generációkban modernizálódva élnek ma is, beleszőve a T-Jolle új T 26-os típusába is, megőrizve minden előnyét a nagyapáink ifjúkorából származó hajónak. A 15-ösök szintúgy. A fent leírtak mind igazak a kistestvérre is.

VM-kisokos: A Túrajolléknak ma egyre jelentősebb előnyük, hogy trélerezhetők, vagyis utánfutón személygépkocsival vontatva szállíthatók, és megfelelő körülmények esetén akár sóján is vízre tehetők. Magyarul, ha nincs más megoldás, állandó és drága kikötőhely nélkül is használhatók, alkalmanként vízre téve a Balatonon, vagy bárhol másutt.

Ezért szűkösek mai szemmel a klasszikusok

Az összeállításban szereplő valamennyi klasszikus típus szűkösnek tűnhet, hiszen ma az átlag autóink, lakásaink, kertünk és főleg a hasunk is nagyobb, mint száz éve. Ám a vitorlázás valódi élvezetéhez közel kell lenni a vízhez. Egészen más a sebességérzet, az eszköz okozta hajósélvezet – és a vízi együttlét minősége is szorosabban, helyszűkében.

22-es Versenyjolle vagy Binnenjolle

Mivel ez a felsorolás szubjektív kiválasztás, hát muszáj beletennem a ’30-as évek vízi Bugattiját, a Balaton akkoriban legsportosabb vitorlását. Nem hagyhatom ki, mert épp most júliusban vitorláztam végig a Kékszalagot egy ilyen eredeti formájában – faárbóccal, gaffos grósszal – megépített 22-es Versenyjolléval. Replika hajó, amilyennel Kovács Béla győzött a tókerülőn 1938-ban. Két hozzám hasonló vénlegénnyel, kevesebb, mint 22 óra alatt jártuk meg a teljes Balatont. Gyönyörű volt!

Egyikük, Lichter Róbert 46 éve Ausztráliában él, 2019-ben Melbourne-ben még részt vett a Finn dingi világbajnokságon és az óceánon is versenyzik nagyhajókkal. Ő írta a Kékszalag után: „Ez tényleg a Balatonra, igazi balatoni élményre való vitorlás. Könnyed, nyitott és valahogy kényelmes is… Itt nincs kabin, hogy elbújj a széltől és a tó látványától, még ha eszel, alszol vagy vitorlázol is. Könnyű ahhoz, hogy még csukott szemmel is érezd a szél változásait a kormányon, a köteleken, halljad a víz csobogását, ahogy haladsz csendesen. Nem vagy megvédve a szél és a víz erejétől tonnányi tőkesúllyal a víz alatt. Itt minden a te ügyességeden múlik. Ezek mind eltűnnek, ha az óceánon vitorlázol. Ott a verseny az, hogy milyen eszközökkel tudod túlélni az elemek erejét, és csak a térképen látod a haladásod. Minderre a (Kékszalagon megélt) élményre ott nincs időd vagy lehetőséged, mert műszereket kell figyelned állandóan.”

Elfogult vagyok, de ha egyetlen balatoni menet után más is ilyennek látja ezt a típust, akkor ugyan miként hagyhatnám ki a felsorolásból?

Nyolcvan éve 50-60 ilyen versenyjolle vitorlázott a Balatonon, aztán a háború és a történelmi helyzet kipusztította. Nehéz ma 22-es Binnenjollét vásárolni, de bíztató, hogy Vincze Gábor mennyire igyekszik tavainkon újraéleszteni a típust. Így hát manapság már újra nem reménytelen ilyen hajóra vágyni.

30-as Schaerenkreuzer vagy Balatoni Cirkáló

A 30-as „Seri” a királynő, és az is marad talán mindörökké. Nem véletlen, hogy máshol, a Boden-tavon vagy a svéd szigetvilágban is a 30-as lett a legnépszerűbb az egyébként 15-östől 150-esig sorakozó, alapformájában, arányaiban hasonló, csak méreteiben növekvő típusai közül. Nem a kisebb 22-es vagy nagyobb 40-es, 75-ös. Ott a leggazdagabbak is inkább a 30-ast választják. Sikk.

Aki a Balatonra 30-ast választ magának, az úgy megy vitorlázni, mint egykor az urak, hölgyek, ha sétálni mentek a parkba: mindig tökéletes eleganciával. A vízen egy 30-as Cirkálóval vitorlázva egyáltalán nem sznobság ezt az érzést élvezni.

A Seri nem tágas, hanem gyönyörű, és megnyugtat, miközben egy olyan világ hangulatát és tempóját adja, amelyet ma már máshol alig-alig lehet megízlelni. Ha pedig beüt a vihar, hát kit érdekel? Modern amazonná válva tökéletes biztonságban tartva az utasait csapat a hullámokon. Hollywoodban egy ideje sírva könyörögnek az ilyen vonzó akcióhősökért…

Kalóz

Nem csak krőzusok vitorláznak a Balatonon, de akadnak gazdagok is olyanok, akik egy szál sátorral szeretnek a hegyekbe menni, erdőben éjszakázni. Ma már biztosan (túl) kevesen teszik meg, de egyedül vagy kettesben bejárni a Balatont egy ilyen egyszerre kényelmes, biztonságos, mégis élvezetes dingizést nyújtó ötméteres vitorlással, horgonyra állva, egy kis bummra borított ponyva alatt a kokpitban elheverve tölteni az éjszakát, kidobva a telefont, az internetet igazán üdítő élmény. Életet hosszabbítóan lelket simító.

Persze, mondhatná bárki, hogy ez megtehető talán más ekkora dingivel is. Ám a Kalóz, amelyet Carl Martens tervezett 1937-ben, a legtökéletesebb sokoldalú kishajó a Balatonra. Közel nyolcvan éve bizonyítja. Lehet ma kapni mindenféle szuper, modern fejlesztésű oktatóhajót, fröccsöntött testűt is, amely mindent kibír – a nyomába sem érnek a Kalóznak.

Stabil, kényelmes, irdatlan sok rakodóhelyet kínál. Ugyanakkor rendkívül erős szelek megvitorlázására is alkalmas. Vitorlázni tanulni vele tökéletes, mert stabil, mégis minden mozdulatunk hatását pontosan visszajelzi. Ha pedig valaki versenyezni szeretne, ahhoz is akad újra jó közösséget is kínáló mezőny a Balatonon.

Európa 30

Kifejezetten a Balatonra fejlesztett klasszikus típus. Az első darab terveit Benacsek Jenő 1938-ban vetette papírra az Európai Vitorlás Szövetség kérésére, akik egységes európai típust szerettek volna teremteni. Végül ezt a szándékot is elsöpörte a háború, ám a Balatonon mégis magára talált az Európa 30-as.

Tulajdonképpen egy németes pragmatizmussal átalakított Schaerenkreuzer, és mivel az osztályelőírása rendkívül laza és nyitott, így az első tíz eredeti klasszikus darab után a hetvenes-kilencvenes években sok egyedi Európa 30-as épült, némelyik házilagos kivitelben. Egy családból származnak, de mindegyik egyéniség.

Nem kell mással indokolni a tökéletesen Balatonra illő méretét és természetét, elég ha azt nézzük, hogy egy-egy Európa 30-as mennyi ideig tartott és tart ki az eredeti tulajdonosánál, illetve nekik hogyan homályosul el a szemük, ha a hajójukról beszélnek.

 

50-es Cirkáló

A mindentudó klasszikus óriás. Az ezerkilencszáz-negyvenes években azoknak alkották, akik a versenycirkálók vonalait megőrizve kényelemre vágytak. Az alap ez esetben is német, de Benacsek Jenő azonnal módosította, tökéletesítette a Balatonra. Versenyezni is lehet, arra is jó az Ötvenes, és ha nyilván kevésbé kecses is, mint a „serik”, mégis őrzi a klasszikus cirkálóformát. Belül pedig azokhoz képest óriás, ezért lett a korabeli beceneve „bútorszállító”.

Az 50-es is több fénykort élt meg az árnyékos évek mellett. Az első generációs vastestű darabok után Soponyai Géza (Nautic) lendítette fel az osztályt már műanyag hajókkal, de épülnek ma is arra a héjszerszámra alapozva egyedi kialakításúak, szebbnél szebb fa fedélzetekkel és felépítménnyel.

A Balatonra azért is nagyon való az 50-es Cirkáló, mert ez az erős szelet kedvelő böhönc meglepő módon jól vitorlázik gyenge szélben is. Olyankor a 30-as Cirkálókkal is felveszi a versenyt.

 

Sudár Sport és Sudár Regatta

Az eddig bemutatott típusokhoz képest a Sudár időben hatalmas ugrás előre, de hát a nagy fene szocializmusban kevés lehetőség adódott a balatoni vitorlás élet fejlesztésére. Közben megjelentek a műanyag hajók, ám az egykor világszínvonalú Balatonfüredi Hajógyár középszerű szocialista nagyüzemmé sorvadt. Az újabb értékek születésére a világunk fokozatos kinyílásáig és a nyomorúságos helyzetből kitörni vágyó kreatív és tenni kész hajóépítő nemzedék érvényesüléséig kellett várni.

Az úttörők közé tartozott Scholtz Imre, aki a nyolcvanas évek első felében műhelyében (Style Jacht) megalkotta a nyolcméteres Sudarat, amely minden idők talán leginkább Balatonra termett vitorlása. Egy olyan hajó, amellyel kényelmesen vitorlázhat, és amelyen akár túrázva élhet is négy ember – vagyis egy család. Gyenge szélben is mozgékony, erősben pedig biztonságos. Olyan a hossza és a testformája, hogy kifejezetten jól bírja a rövid, magas balatoni hullámokat. Ha bejön egy komolyabb szélerősödés, elég betekerni a génuát, egy szál nagyvitorlával reffelés nélkül is könnyedén állja a vihart. Ha pedig még keményebbé válik a helyzet, hát a Balatonon bárhol horgonyra lehet állni, és bent a kabinban szép nyugodtan kávézva kivárni, amíg a természet megbékél.

A jól bevált testforma és konstrukció a Style Jacht újabb típusainak is az alapja, így a fenti jó vitorlás tulajdonságok jellemzőek Scholtz Imre minden később fejlesztett hajójára is.

 

Regina – a balatoni Impala

Mintha a Sudár lenne, csak egy méterrel hosszabb és szélesebb, tehát húsosabb kiadásban. Ami vitorlás képességeire, biztonságosságára mondható, az elhangzott feljebb. Egy Sudár tágasabb, kényelmesebb kivitelben. Imádnivaló.

Őszintén szólva a Regina építősablonja a nyolcvanas évek vége felé az akkoriban nem becstelenségből, hanem gazdasági kényszerből hazánkat behálózó „Lopkovic műhelyláncban” született. Adott volt egy remek brit Hunter Impala 28-as, aztán, mit tesz Isten, leesett róla egy építőforma… Az abból félig-meddig házilagosan készült hajókkal elkezdtek versenyeken is indulni. Kezdetben az akkori AX előnyszámításos kategóriában. Majd sokan lettek, és még többen, és kecsesebbé téve szép spoilert biggyesztettek rá, elnevezték Reginának – Királynőnek –, és a vitorlajelzést kiegészítették RAX-ra önállósodtak.

Az ezredfordulóhoz közeledve 1998-ban igazi profi, Dobó Pál hajóépítő (Navalia) vette kézbe a típus sorsát. A britekhez utazva elrendezett mindenféle jogvitát, majd új Reginát épített, amely alapjában a testének formájában ugyanolyan, mint a régebbi darabok, csak a fedélzetet tette praktikusabbá, a hajóbelsőt pedig sokkal tágasabbá.

A Reginákkal pedig azóta is versenyeznek, túráznak, boldogok, a leglelkesebbek közösséget alkotnak, és élnek, amíg soha meg nem halnak, mert azt egy ilyen hajó nem nagyon hagyja.

 

8M OD

1994-ben született szigorú osztályelőírással egységes típus, amelyet később Halmos Antal hozott a Balatonra. A 8M One Design-t Szlovéniában a máig sikeres Jakopin-testvérek tervezték. Pillanatok alatt elterjedt, 1999-ben már 8M OD Európa-bajnokságot rendezhettek. A Balatonon is hamar népszerű versenyosztállyá vált. A legjobb volt olimpikon vitorlázóink szinte mind részt vettek legalább néhány 8M OD versenyen.

Amikor Fa Nándor kitalálta és megszervezte a máig sikeres szóló tókerülő versenyét, azt 8 méter hosszú hajók számára írta ki. Azonnal sok vitorlázót mozdított meg a különleges kihívás. Kezdetben évekig mindenki 8M OD-val állt rajthoz. A nyolcméteres kategóriában magasan ez volt a legjobb, leggyorsabb hajó.

Időközben elszaladt két évtized, de a 8M OD versenyeken most is sokan indulnak és a mezőny mindig minőségi.

Dolphin 26 és 28

Tamásiban dolgozik Schaefer Elemér. Elsősorban túrahajókat gyárt, de mivel a Balatoné a szíve-lelke, a vitorlásai nagyon odavalók. Az első sikerszériája a Dolphin 26-os építése még holland tervek alapján 1995-ben kezdődött. 72 darab úszik belőle, amivel az egyik legsikeresebb balatoni magyar túravitorlás típus. A sorozat gond nélkül folytatódott volna, ha nem születik meg 2002-ben a Dolphin 28, amely a 26-os sikerét szinte tökéletesen lemásolta.

A tervezője Simongáti Győző, aki ma már doktor és egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetemen. A 28-as nem továbbfejlesztett változata az elődjének, Győző legfeljebb a tapasztalatokat vette figyelembe a megalkotásakor.

Én magam is vitorláztam Dolphin 26-ossal egy Kékszalagon, és a fő emlékem a meglepetés, hogy tágas túrahajó mivolta és kinézete mellett mennyire kellemesen kezelhető, kézben tartható vitorlás. Sőt, a kategóriájában gyors is.

A magyar tervezők és építők mindig szem előtt tartják, hogy a tulajdonosok esetleg versenyezni is mennek. Ráadásul, ha egy hajó gyors és könnyen kezelhető, az biztonságosabb is, mert jobban reagál arra, amit a vele vitorlázók tesznek. Ez viharos időben életmentő érték. A Dolphinok mindezt tudják.

Amúgy, Simongáti 2020-ban megalkotta a Dolphin 30-ast, amely még jobb teljesítményre képes. Kategóriájában idén Kékszalag-győztes… Egyszer majd alaposabban megnézem, mert gyanús, hogy ebbe a felsorolásba illene…

„ha egy hajó gyors és könnyen kezelhető, az biztonságosabb is, mert jobban reagál arra, amit a vele vitorlázók tesznek. Ez viharos időben életmentő érték. A Dolphinok mindezt tudják”

70-es Cirkáló

A ma már IMOCA 60-asokat is gyártó Paulovits Dénes a kilencvenes évek elején azt vette a fejébe, hogy megmutatja, milyen kiváló teljesítményre lehet alkalmas a huszadik század első felében a tavakon uralkodó klasszikus keskeny és hosszú, túlnyúlásos cirkálóforma. Eredetileg modern, könnyű anyagokból és főleg a vízvonal alatti formákat, a tőkesúly – kormány elrendezést megújítva épített 40-es Cirkálót szeretett volna. Ám az Orpheus olyan gyorsnak bizonyult, hogy a negyvenesek nem fogadták be a hajóosztályba. Így hát még hosszabb árbócot és több vitorlát rápakolva megszületett a Hetvenes Cirkáló.

A Schaerenkreuzerek rajongói most ezt ne olvassák el, de szerintem a Hetvenes Cirkáló a legszebb balatoni vitorlás. Versenyeztem is egyikkel-másikkal sokat. Hihetetlen élmény, hogy dingiszerűen kezelhető, fordulékony, pedig több, mint 15 méter hosszú. Mentem én klasszikus 75-ös Balatoni Cirkálóval, a Nemerével is. Nem bántanám, hisz fenséges darab, a Balaton királynője, de a Hetveneshez képest egy gyönyörűen úszó biedermeier szekrény… Számomra. Szigorúan szerintem!

„az Orpheus olyan gyorsnak bizonyult, hogy a negyvenesek nem fogadták be a hajóosztályba. Így hát még hosszabb árbócot és több vitorlát rápakolva megszületett a Hetvenes Cirkáló”

Scholtz 22

1997-ben Sholtz Imre és Peredi Zoltán megalkották az ideális balatoni „minikílert”. Kicsi, könnyű és gyors, természetesen trélerezhető és sólyázható. A vitorlázata aszimmetrikus spinnakerrel szerelt modern, sebességre termett, de a kis kabinjával túrázáskor lakható is. Van kicsit nagyobb kabinos, kényelmesebb túraváltozata is. Természetesen az sem ragad a vízhez, élvezetes vele a vitorlázás egészen gyenge szélben is. Erősben pedig gyönyörűen siklik.

Mennyire jó kis hajó? Fa Nándor az első két Vendée Globe részvétele után hazajött, körülnézett a piacon és egy Scholtz 22-est vásárolt…

Nautic 311 és 330

Soponyai Géza műhelye a Nautic már akkor is nagyon elismert volt a Balatonon (lásd. pl. az Ötvenes Cirkáló), amikor 1999-ben megjelent a Nautic 311-essel. „Sopi” egy kiváló szlovén tervezőt Andrej Justint bízta meg egy új típus tervezésével. Nem ismeretlenként, hiszen addigra már Andrej tervei alapján épített 12 méteres versenyhajókat.

A Nautic 311 a kategóriájában új és hódító formavilágot hozott a Balatonra. Engem például, aki akkor még pláne versenyző szemmel tekintettem a kabinos tőkesúlyos hajókra, meghódított. 2000-ben az egyik első 311-es a Classica megnyerte a Balaton Maratont, amelyen a résztvevők egy hlten át versenyezve kikötés nélkül teljesítettek hét-tíz kékszalagnyi távot.

Én is egy Balaton Maratonon vitorláztam Nautic 311-sel, bár az rövidebb szakaszokra bontott futamokból állt, de azért abban is volt levitorlázandó távolság bőven. Hirtelen kellett beugranom, a családommal mehettem csak. Nem vitorlázó feleséggel és három kiskamasszal. Parádés volt, csodaszép napok. A Geronimo nevű 311-es akkor engem egy életre megvett!

Aztán Andrej megtervezte, Sopiék pedig megépítették a Nau 330-ast, amely a 311-es továbbfejlesztett, lakályosabb változata és az elmúlt két évtized legsikeresebb balatoni túra-versenyosztálya lett, hatalmas Kékszalag-mezőnyökkel és boldogan és sokat túrázó tulajdonosokkal.

A lista végtelen

Biztosan kimaradt, lenne még igazán Balatonra termett típus. Ezek az én választásaim voltak. Ide sorolhatnám még az Elliott 770-est, a Code 8-ast, de talán a nagy számban elkelt Balaton 25-öst is. A lista soha véget nem érne.

És még valami: Sokan ellenzik, prüszkölnek, nem tartják hajóknak és effélék, de a katamaránok – nem a kis szélben vitorlázni alig tudó lakószörnyetegek! – a kisebb, strandon használatos kéttestűektől a Kékszalag-győzelemre hajtó csodás óriásokig mind nagyon valók a Balatonra. Mert a gyakori semmi szélben is azonnal mozdulnak, repülnek és száguldanak, illetve nincsenek jelentős mélyjárati problémáik a sekély tóban. A rekordot döntögető Fifty-Fifty pedig külön kategória, lenyűgöző, speciális balatoni remekmű. (Erről lásd külön cikkünket.)