Ha felmentél már Szigligeten a Balaton várába, vagy már jártál a Várkávézóban vagy a Várudvaron, biztosan elsétáltál az Ófalu házai mellett.
Mesebeli mézeskalács házikók
A parasztházakat a várjobbágyok leszármazottai építették, eredetileg két vagy három helyiségből álltak, nádfedeles nyeregtetővel, tornáccal látták el őket. Itt, a hegyoldalba vájt utcákon még a több száz éves településszerkezet nyomai láthatók. A telkek mérete és alakja eltérő.
Ezek a nádtetős épületek akkor is megérnek egy kirándulást, ha csak visszarepülnél egy kicsit az időben, de romantikus sétára, és családi időtöltésnek is ajánljuk.
Bár az udvarokra nem lehet bemenni, hiszen az épületek magántulajdonban vannak, van, aki nyaralónak, van, aki lakóháznak használja őket, de a girbe-gurba utcákon fel-le sétálgatni télen is varázslatos élmény.
Az Ady, Kisfaludy, Petőfi, Széchenyi, Kossuth utcák mellett a később épült Dózsa György és Rákóczi utcákban is vannak a XVIII. század végén, XIX. század elején épült műemléki védettség alatt álló épületek. A hófehér falú és kéményű házak közül több mint 50 kapta meg ezt a minősítést. Az Ófaluban a házak 80 százaléka nádtetős, nincs még egy ilyen hely a Balatonnál.
Repüljünk vissza a múltba
Fekete István 1966-ban járt Szigligeten, így írt az Ófaluról az Új Ember lapban:
„Az ófalu nádas, kőből épített, valószínűleg nedves házai lassan majd gazdátlanná válnak, mert a legújabb falurész már egészséges, száraz és teljesen modern. Lent van a síkon, mert nem kell félni sem töröktől, sem tatártól, sem senkitől. Kifogástalan útjain autóbuszok járnak s aki akar, pár fillérért utazhatik Tapolcára, Keszthelyre vagy Hévízre és a vasútra.”
1962-ben így nézett ki az Ófalu:
A Magyar Nemzet 1977-ben már az újjászülető Ófaluról számol be:
„Az 1967-ben közreadott Veszprém megyei műemlékjegyzék szerint Szigligeten hét népi jellegű lakóház állt védelem alatt. S miközben országszerte egyre csak fogyatkoznak népi műemlékeink, itt az elmúlt években megsokszorozódtak. Műemléki jelentőségű területté minősült az Ófalu, s vele most már negyvenhárom lakóház.…
Az Ófaluban valamiképp konzerválódott a hajdanvolt Szigliget településszerkezete is. Megóvása érdekében tanulmányok születtek, s itt kezdenek meggyőzően érvényesülni műemlékvédelmünk korszerűbb alapelvei. Nem tudom, hogy az itteni műemlék házakban hány őshonos szigligeti lakik. Sok házat megvettek – jobbára művészek – nyaralóiaknak.
A házak nádfedelesek. Egy-egy kéve nád huszonöt forintba kerül. Ha valamirevaló az a ház, befedéséhez legalább 150 kéve nádra van szükség. Ódorék kéményén gólyafészek, utolsó hírmondóként. Ennek következtében a házat háromévenként kell nádazni. Tehát háromévenként négyezer forintba kerül csupán a tetőfedő anyag. S ehhez járul még a munkadíj.”
Csak hagyd, hogy elvarázsoljon
Mi percekig tudjuk nézni a nádtetők között a Balatonon játszó napsugarakat, felidézzük a nyári evezéseket. A kéményekből felszálló füst és a reggeli pára még misztikusabbá teszi a vidéket.
Nézd meg képeinket: