Az utat szegélyező nádasokban horgászok csónakjai ringatóznak, a stégekre csak az ő engedélyükkel lehet bemenni. Ha nyitva találunk egy kaput, bátran kiáltsunk be, hogy szeretnénk körülnézni, még körbe is vezetnek a kis pallókon bennünket.
Már megértjük, miért eveznek ki a horgászok minden nap, akár reggel, akár este. Én pecázni sem pecáznék, csak ringatóznék a vízen. A nyugalom, a csend, a víz és a nádas illata, a ködpárába belebukó nap látványa felejthetetlen, és az épp stéget javító tulajdonos elmondása alapján nincs két egyforma nap, mindig másképp csodálatos ez a látvány.
Az edericsi oldalon halványan kirajzolódik a Keszthelyi-hegység, a déli parton a fonyódi hegyek már ködben vannak, a víz és ködpára találkozása a végtelen érzetét kelti bennünk.
Idén ősszel nagyon szerencsések vagyunk, hogy napsütés és közel 15 fokos meleg van november elején is, ki tudjuk használni az utolsó napsugarakat, fel tudunk készülni a télre. Akkor majd a hideg színek és talán a befagyott Balaton fogad itt bennünket.
Ha Szigligeten járunk, ne csak a Balaton várát nézzük meg, ne csak a strandon vagy a kikötőben sétáljunk, hanem kukkantsunk be a nádas között megbújó stégekre is. Megéri.
Ha a csend és a természet szépsége nem elég izgalmas program, akkor az Újévi csobbanáskor jöjjünk el a kis településre, amikor 4-500 ember veti magát a jeges habokba több ezer lelkes szurkoló biztatására.
Nézze meg a stégen készült képeinket:
Készítette: Mihály Szilvia