A malom mögött azért duzzasztották fel újra a Tapolca-patak vizét, hogy egy második malmot is meghajtsanak vele. A két tó közül a nagyobbat hívják Malom-tónak (de nevezik Nagy-tónak illetve felső tónak is), míg a második a Kis-tó vagy alsó tó.
A malomépület jellegzetes része a kőből kirakott alsó szint. Természetesen nem csak az épület alsó szintjét rakták ki kőből, hanem az egész épület kőből készült, csak a felső részeket bevakolták, míg alulra a szebb formájú köveket építették be, és azt a részt vakolatlanul hagyták.
Ezt a megoldást, az erre a vidékre jellemző építési módot az indokolta, hogy a kő volt a legkönnyebben beszerezhető építőanyag. Szintén jellegzetes része a malomnak az épület oldalához simuló hatalmas kerék, amely mára már csak dísz, az egykori funkció emléke, de az volt már a múlt század nagy részében is, ugyanis a malmot már korábban turbina meghajtásúra szerelték át.
