– Tihany mely értékeit tiszteli, szereti a leginkább?
– Nehezen tudnék bármit is kiemelni. Nekem Tihany „egészben”, úgy, ahogy van, kedves és szerethető. A táj, a múlt, a történelem, a hagyományok – minden együtt. Ezért is igyekeztem polgármesterként mindent megtenni értékeinek megőrzéséért, sőt gyarapításáért, és teszem ezt ma is.
Ezért a látványért zarándokolnak sokan Tihanyba
Fotó: Krausz Andrea
– Milyen érdekességekre hívná fel a figyelmet?
– A tihanyi attrakciókat sokan ismerik. Arra biztatnék mindenkit, hogy kövessék figyelemmel eseményeinket. Változatos és értékes a programkínálatunk. Vannak új és megújuló helyszíneink, amelyek a visszatérő vendégek számára is vonzóak lehetnek. Ilyen például az idén átadott, teljesen felújított Magtár, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vagy a Tihanyi Alkotók Élményháza. Sajnos, új beruházásaink némelyike, mint például az Élményház, csak korlátozottan lesz elérhető az energiaválság miatt. Fontos megemlíteni a Bencés Apátság által elvégzett felújításokat, így például a templomépület restaurálását, a szálláshelyek bővítését.
Tósoki Imre szeretné, ha a fiatalok visszaköltöznének Tihanyba
Fotó: Pesthy Márton/veol.hu
– Milyen volt Tihany a XIX. században, és ahhoz képest most milyenné vált?
– Ez egy nagyívű kérdés, amelyre kötetnyi terjedelemben lehetne kielégítő választ adni. Az biztos, hogy a falusi létforma a XX. század közepéig jellemző volt. Az üdülők, a nyaralóvendégek megjelenése adta az első lökést az átalakuláshoz, majd a turizmus elterjedése, illetve tömegessé válása indította be a városias szolgáltatások megjelenését. Az ebből származó jövedelem máig a tihanyi emberek megélhetésének az alapja. Csaknem másfél évtizede alkottuk meg Tihany modernizálásának, fejlesztésének koncepcióját, amely célul tűzte ki a település addigi lemaradásának behozását, és felkészítését a XXI. századi igényekre. Rengeteget tettünk a helyi turisztikai infrastruktúra színvonalának emeléséért, új közösségi helyszíneket, attrakciókat hoztunk létre, amelyeken hiányzó szolgáltatásokat telepítettünk le.
Múlt és jelen Tihanyban, a Pisky sétányon
Fotó: Krausz Andrea
– Ön mely éttermet, büfét ajánlaná?
– Nem lenne fair személyes ízlésem alapján ajánlani egyet a sok étterem közül. Nincs egyetlen kedvenc helyem, de persze, vannak kedvenceim. A választás az alkalomtól függ: általában a családdal, a barátokkal vagy hivatalos vendégekkel megyek étterembe. Az egyikben a panoráma lenyűgöző, a másik otthonos, barátságos, a harmadik nagyobb szabású rendezvényekhez, találkozókhoz illik, a negyedikben a berendezés, a belsőépítészet erős – és így tovább, és variálódik az ételkínálat jellege is. Az „éttermi politikámhoz” tartozik, hogy igyekszem minden vendéglátós vállalkozóhoz eljutni. Polgármesterként jó, ha személyesen is megtapasztalom, „tesztelem” a környezet és az étel minőségét.
– Ha lenne három azonnal teljesülő kívánsága Tihanyt illetően, mi lenne az?
– Folytatni a megkezdett munkát, és megépíteni a tihanyi belépőkapukat annak érdekében, hogy a központot tehermentesítsük a rázúduló autóforgalomtól. Fontosnak tartanám, hogy a Belső-tó partját rehabilitáljuk, és az ott tervezett kulturális-turisztikai központot létrehozhassuk. Ehhez új helyre kellene költöztetni a Falugondnokságot. Körbejárható lenne a Belső-tó, ami teljes szépségében feltárulhatna. Végül azt szeretném, ha a helyi fiatalok visszaköltöznének, itt találnának munkát, és itt alapítanának családot. Tihany jövője rajtuk múlik. Ezért terveztünk az új óvodánk felső szintjére lakásokat, amelyekre a fiatal tihanyiak pályázhatnak.
Az őszi Gardália Tihany egyik legnépszerűbb eseménye
Fotó: Krausz Andrea
– Szabadidejében mivel foglalatoskodik a legszívesebben?
– Nagyon szeretek lovagolni, és nagyon sajnálom, hogy erre mostanában kevés időm jutott. Nagy kedvvel űzök egyéb sportokat is, mint például a kerékpározást vagy lábtengót. A sport nemcsak kikapcsolódást, hanem társaságot is jelent, a közös erőfeszítések, a jó játék, vagy a győzelem pozitív érzését nyújtja. Mióta a két unokám megszületett, ők lettek a „hobbim”; velük töltöm a legtöbb időt, és mondhatom: a legszívesebben.
– Milyen személyes élmények kötik Tihanyhoz?
– A teljes életem idekötődik. A főiskolai éveket kivéve huzamosabb időre el sem hagytam soha Tihanyt, de még akkor is visszajártam a szünidőben, hogy itt dolgozzak, keressek egy kis pénzt a diákélethez. Itt él a rokonságom. Nagy família a miénk. És most már a szűkebb család is kibővült építészmérnök vejemmel és két pici unokával. Gyakran összejövünk, a nagy ünnepeket, mint például a karácsonyt, vagy a születésnapokat együtt tartjuk meg. Tudunk egymásról, számon tartjuk egymást, és ez nagyon fontos számomra. Ez a megtartó erő számomra. Egyike vagyok az 1352 tihanyi embernek. A helyi közösség tagja. Szerencsésnek érzem magam, hogy ide születtem, és itt élhetem az életemet. Külön hálás vagyok azért, hogy a sors megadta a lehetőséget arra, hogy Tihanyt én is formálhassam, fejlődését előmozdítsam, szebbé, élhetőbbé tehessem.
Megújul a Tihanyi Bencés Apátság és a lépcsősor
Fotó: Krausz Andrea
– Van Tihanynak olyan szeglete, ahová szívesen elvonul feltöltődni? Miből merít erőt?
– Szerencsém van, mert az otthonomban, a kertben vagy a teraszon is meg tudom élni ezeket az érzéseket. De néha kimegyünk a tóra egy csónakkal. A víz mozgása, a hullámzás és a fények finom játéka is feltölt.
Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka
