Télen is lehet kirándulni, erre megszámlálhatatlanul sok, szebbnél szebb hely kínálkozik a Balaton környékén is. Egyik ilyen a Veszprémtől és Csopaktól is 9 km-re fekvő Veszprémfajsz, ami egy aprócska, egyetlen utcából álló falu, ám kálvária dombja már messziről látható.
A jelenlegi község a XVIII. században épült ki, a középkori falu innen körülbelül egy kilométerre helyezkedett el. Az egykori község a török korban megsemmisült, templomának csupán romjai láthatók. A falu nevét írásban csak 1233-tól jegyezték, s feltételezések szerint nevét Árpád vezér egyik unokájáról kapta. Árpád Jutas nevű fiának volt egy fia, akit Fajsznak hívtak, s egyes spekulálások szerint éppen Fajsz nagyfejedelem volt az, aki Veszprém várát birtokába vette és fejedelmi szállását berendezte 948 körül. Talán ő nevezte el apjáról és magáról a Veszprém várától északra és délre elterülő nagyfejedelmi birtokokat, ám ezek csupán feltételezések.
A domb lábánál Veszprémfajsz, távolabb Nemesvámos házai láthatók (Fotó: Szücs Ildikó)
Ami viszont biztos hogy a veszprémfajszi kálvária domb tökéletes helyszín a húsvéti keresztút végigjárásához is, akár gyerekekkel, akár egymagunkban. Tavaly volt szerencsém egy kisebb református csoporthoz csatlakozni, amelyben több család, sok-sok különböző korú lurkóval mászta meg a dombot, és minden stációnál más család adott elő jelenetet a keresztút állomásáról. Szép volt, barátságos, olykor vidám és zenés, és mindenképpen gyerekzsivajtól nyüzsgő mini-túra.
Egészen más hangulatod ad, ha egy nem túl hideg, téli napon sétál el ide az ember. A csend és a nyugalom szinte kézzel fogható, a falu békésen, némán nyújtózik el a tél végi, friss levegőbe burkolózva. Szinte a madár se jár erre, csak valahol nagyon magasan a felhők közelében. A dolgos hétköznapokból kiszakadva még egy fél órás séta is nagyon jót tesz – nem csak az ember tüdejének, hanem a lelkének is. A domb enyhén meredek, jólesően kell kicsit küszködni a feljutással, de lépésről lépésre egyre tágasabb és szebb panoráma tárul a szemünk elé.
A domb tetején lévő keresztek lábánál mindig akad virág, mécses vagy valamilyen dísz, amit talán helyiek helyeznek el tiszteletük jeléül. A keresztek mögött, kissé távolabb van egy kis kilátó, amely inkább a testnek és a léleknek szánt pihenőhely, mert nem magas építményről van szó. Ám elüldögélve a benne lévő padon szinte lélegzetvisszatartva élvezhetjük az előttünk elterülő látványt.
Miért olyan különleges ez a kis dombocska a kálvária stációkkal? Hiszen valóban vannak sokkal szebben megépített keresztutak, sokkal magasabb dombok és különlegesebb kilátók. Mégis — megállva egy pillanatra, majd ottmaradva még hosszú percekig, meglátjuk azt, amiért érdemes ide látogatni. A Balaton egy jó nagy karnyújtásnyira fekszik kényelmesen a szemünk előtt, ellátunk Felsőörsig, és a tó túlsó partjára is.
Ez is egy olyan hely, ahova megnyugodni jön az ember, és keresztút szimbolikája miatt szakrális helynek is mondható. Még akkor is, ha nem zarándokol az ember több tíz vagy száz kilométert, nem küzd meg a természet és az időjárás elemeivel órákig, napokig, akkor sem érdemes lebecsülni egy rövid kirándulás hatásait. Aki hosszabban túrázna innen, az nyugodtan lebandukolhat a kiserdőbe, vagy a fajszi Fő út másik oldalán elterülő Parkerdőbe, ahol élvezheti a táj zöldjét és az erdő adta illatokat, hangokat.
Egy átlagos hétköznapot, vagy hétvégét is megszínesíthet egy könnyed séta, akár Veszprémfajszra, főleg ha szeretnénk élvezni a csendet és a nyugalmat, a mindig csodálatos balatoni panorámát, mert még a téli zimankóban is ránk kacsinthat a napsütés odafentről, a tó feletti felhők közül, ami megszépít minden itt töltött pillanatot.
A víz látványa még távolról nézve is nyugtató (Fotó: Szücs Ildikó)
Nyitókép: Kilátás a kálvária dombról – Fotó: Szücs Ildikó
