Virágvasárnap szokás barkát szentelni, ennek hiányában a tavalyi barka marad a katolikus családok szobáiban.

— A szentelt barkát nem minden faluban tartják a házban, annak ellenére sem, hogy az egyik legfontosabb szentelményként tisztelik. Gyulafirátótról azt jegyezték fel, hogy a templomból hazavitel után az eresz alá teszik, és csak húsvét hajnalban viszik be: „Feltámadt Krisztus, itt a jelensége!”. Zircen a kút vizébe is dobták, annak megtisztulása céljából. A német falvakban, de az ország más területeiről is ismert szokás a temetői kereszt, a hozzátartozók sírjainak barkaágakkal díszítése. Abban eltérés mutatkozik, hogy melyik nap viszik ki a barka ágakat: Magyarpolányban nagycsütörtökön, vagy nagypénteken, Városlődön húsvéthétfőn, azonban több településen már virágvasárnap délután a sírhalmokba szúrják — mondta el Lipéczné Karsai Henriett, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos muzeológusa.

Barka (Fotó: pixabay)

A virágvasárnap a nagyböjt utolsó hetének nyitónapja, ettől a naptól kezdve a böjti előírásokat szigorúbban veszik, és igyekszik mindenki betartani, gyakran egész héten teljesen húsmentesen étkeznek. A néprajzos muzeológus hozzátette, hogy a nagyhét a feltámadás ünnepének alapos felkészülését szolgálta. Kimagaslik a hét eseményei közül nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat.

— Nagycsütörtök az Úrvacsora és az Oltáriszentség alapításának ünnepe. A bibliai utolsó vacsorára ezen a napon emlékeznek meg. A templomi szertartások után a harangok elnémulnak, a mise és ájtatosság alkalmait kereplővel jelezték. A kereplést több helyen gyerekek végezték, a szolgálataikért Úrkúton, és Bakonyszücsön tojásadományt kaptak. Szentgálon pásztorgyerekek kerepeltek, míg Ajkarendeken a ministráns gyerekek jelezték a mise kezdetét még 2015-ben is.

A sírokat barkával díszítik (Fotó: Veol/Laczkó Dezső Múzeum)

Kiderült, a nagycsütörtöki napon több évszázados hagyomány, hogy a szülők, nagyszülőktől tanult példa szerint ezen a napon a család elhunyt hozzátartozóinak sírját megtisztítják, az éppen nyíló virágokkal díszítik.

— Ezen a napon az általános tavaszi meszelést is elvégzik, sőt vannak családok, akik ezen a napon tojás ételt fogyasztanak, a kifújt tojásokat pedig megfestik még aznap. A nagypénteki szertartáshoz fontos hogy jelképes sírt rendeznek be, díszítenek fel a templomokban. Az elhelyezése templomonként eltérő lehet, az egyik mellékoltár aljában, külön erre a célra épített emelvényen, vagy asztalon helyezik el. A díszítéshez liturgikus textíliákat, papírdíszeket és élő cserepes virágzó növényeket használnak. A virágok mindig fehér színűek, általában hortenzia kerül minden Szent sír mellé.

Asszonyok a temetőben, népviseletben 1927-ben (Fotó: Fortepan/Ebner)

Több településen az előkészületeket nagypénteken végezték, így Berhidán, Paloznakon, Lókúton is.
— Berhidán szokás volt a család házát is gyászba öltöztetni, a keresztet, a feszületet fekete kendővel takarták le. Magyarpolányban, Gyulafirátóton, Tihanyban, Veszprémfajszon, Bakonyszücsön és Városlődön a kálváriajárásnak nagy hagyománya van. Azokban a falvakban, ahol nincs kálvária, mint Tótvázsonyban, a templomban, vagy a temetői keresztnél végeznek keresztúti ájtatosságot.

Magyarpolányban a kálváriajárást korán hajnalban kezdték, majd felkeresték a temetőben a sírokat, aztán csendben hazamentek, majd délután újra keresztúti ájtatosságra mentek vissza.

A kálvária stációit, állomásait virágokkal, gyertyákkal díszítik, hasonlóan az útszéli szobrokat és kereszteket. A nagypéntek szigorú böjti nap. Ennek betartására csak növényi eredetű ételek fogyasztottak. Sok családban emlékeznek, hogy ezen a napon a nagymama semmit nem evett alkonyatig. Sok vallásos ember csak kenyeret és vizet fogyaszt ezen a napon, de országosan elterjedt, hogy nagypénteken még a reformátusok is húsmentes, azaz böjtös ételek közül választottak kukoricás, burgonyás, káposztás, vagy éppen babos ételt, mondta el Lipéczné Karsai Henriett.

(Fotó: pixabay)

A sok feladat között arra is figyelni kellett, hogy elkerüljék az ünneprontást, azaz ne végezzenek olyan munkákat, amelyiket a közösség tiltottként jelölt meg nagypénteken. Ilyenek voltak a délelőtti tűzgyújtás, a seprés, a kenyérsütés, a mosás, de a ruhák sem száradhattak kinn ezen a napon, és nem volt szabad „tyúkot ültetni” sem. A seprés ugyan tiltva volt, de Magyarpolányban ismert szokás volt a ház hajnali körbeseprése, ugyanis a seprűvel rajzolt mágikus kör védelmi célt szolgált. Ha valaki mégis kenyeret sütött nagypénteken, azt figyelmeztették: villám csaphat a házba. A kiterített száradó ruhák láttán az arra járók szóvá tették: majd meglátják, a férgek ellepik a házat. A tyúkültetés tiltását népi megfigyelések is alátámasztották, hogy a pénteken és főleg a nagypénteken ültetett tyúk alatt a tojások megzápultak, ritkán és kevés csirke kelt ki azokból.

Húsvéti ételszentelésre várók, 1976. (Fotó: Fortepan/Bencze László)

A nagy ünnepek előestéje, vigíliája már az ünnep része.
— A feltámadási szertartást is sok helyen nagyszombat este tartották, de emlékeznek a nagyszombati ételszentelésekre is. A nap eseményeihez tartozik a tűzszentelés, a vízszentelés, és a keresztségi fogadalom megújítása. Veszprémvarsányban a tűzgyújtást Pilátus-égetésnek mondták. Az új tűz parazsából vittek haza, abból gyújtották meg otthon a tüzet. A kihűlt parazsat és hamut eltették, védelmező erővel ruházták fel, és a szentelt barkához hasonlóan viharkár ellen tűzbe dobták, az állatok egészségének megőrzésére itató edényeikbe téve használták fel — emelte ki a szakember.

Júdás égetésről is szólnak a feljegyzések. Félszáraz fából hasított hét vagy kilenc darabot egy nyél köré erősítenek dróttal. A szokást a német közösségekben gyakorolják, elnevezése is német eredetű: Vájhojcnak (Weihholz) nevezik Bakonyszücsön, Magyarpolányban Júdásfa néven ismert.
— A „Júdás”-t a család férfi tagja tartotta a szertartáson a tűzbe, addig, amíg a szentelt füstje átjárta, ezután hazavitték és a padláson, vagy a kamrában őrizték. A viharkár ellen tűzbe dobták, a jó termés elősegítésére a szántóföld sarkába leszúrták.

(Fotó: freepik)

A húsvéti ételek közül a legtöbbet szombaton készítették, hogy a hajnali- , vagy a kismisére a kosár készen álljon. A kalácsot, pászkát ekkor sütik, megfőzik a sonkát, elkészítik a töltött húsokat, ez területenként változik, hogy tyúk, bárány, vagy sertésdagadó az alapja.
— A görögkatolikusok kosaraiból nem maradhat ki a sárgatúró sem, amit már a Laczkó Dezső Múzeumban is kóstolhattak a húsvéti előkészületeiket velünk végzők. A katolikus közösségekben a legjobban várt liturgikus alkalom minden évben a feltámadási szertartás és a körmenet. Meghatározott rendje van a menetnek, ez koronként, településenként változik.

A húsvéti tojásokat is ezen a napon festik általánosan, „…felét nagycsütörtökiből, felét pedig nagypéntekiből”. A tojásfestésről és a használt színek a szimbolikájáról S. Lackovits Emőke Külsővaton a következőket gyűjtötte: „A piros Jézus kiömlő vérére, a kék és zöld pedig a kékre-zöldre veretésére emlékeztette a híveket”.

Forrás: Veol.hu

Nyitókép: Húsvéti kosarak, 1976. (Fotó: Fortepan/Bencze László)