Müller Rita textilművész szorosan kötődik Vonyarcvashegyhez, minden nyarat a Balaton mellett tölt, a vulkánvidéken, amelynek minden pici csücskét elbűvölőnek tart. Selyemmunkáin és festményein keresztül közvetíti a tűz és a víz minőségének együttes és intenzív jelenlétét. Alkotásainak rétegeit, akár csak magát a Balatont és az azt övező hegyeket, átjárja a felszín alatti és feletti tűz és víz energiája.
Forrás: Müller Rita
Éteri minőség
A hegyek fizikai vonalán túl az éteri minőséget keresi a képeiben.
– Úgy érzem festés közben, hogy erre rá tudok hangolódni, össze tudok vele kapcsolódni. Ezt nem feltétlenül lehet szavakba foglalni, mert ez érzékelés, ami megdobogtatja az ember szívét. Ezt az éteri minőséget szeretném átadni, amit érzékelek ebben a térben, s valósnak gondolom. Ezt ötvözöm a jellegzetes szép vonalakkal, amik kézzel foghatóbbá teszik ezt az éteriséget.
A művész szerint kell a kézzel fogható konkrétum a képekben. Szükséges, hogy az alkotó és a néző ugyanazt értse egy mű szemlélésekor, ne kelljen hozzá külön magyarázatot fűzni. Együtt-értés, együtt-nézés, az élmény felidézése, hogy aki már látta ezt a tájat, abban újra felidéződik a látvány a saját emlékeiben, a kép hatására.
Forrás: Müller Rita
Kőszegről Vonyarcvashegyre
Az 1953-ban Kőszegről kitelepített Müller családot egy szeretetteljes közeg várta Vonyarcvashegyen. A nagypapa építészmérnök volt, családjuk tagjai iparosok voltak, a gyárukat elvették, államosították, majd az otthonukat is el kellett hagyniuk. Rita nagyapját a mérnöki munkája és a gondviselés vitte Kőszegről Vonyarcvashegyre.
– Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a családomat a kilakoltatás után egy település, egy közösség szeretettel befogadta. A családi történetek elevenen élnek bennem is, ráadásul a nagyszüleim ezeket a történeteket nem megkeseredve, nem bosszankodva, hanem tényszerűen elmesélték, tartással, derűvel, humorral vitték végig az őket ért nehézségeket. Igyekeztek a dolgok szebbik, jobbik oldalát meglátva élni az életüket, s ezzel az attitűddel be tudtak illeszkedni a településre, ahol egyébként nagy társasági életet éltek.
Forrás: Müller Rita
Ginkgo a selymen
Rita a gimnáziumi évek alatt döntötte el, hogy textiltervező lesz, majd az Iparművészeti Egyetemre vezetett az útja.
– A textilen belül a selyem lett az az anyag, amivel elkezdtem foglalkozni. Ez a szakmám, ez a hivatásom. Ezen belül mindig is a természeti irány felé mozdultam. Zömmel természeti motívumokat festek. Hogy mikor milyen színhez nyúlok, azt az engem érő akár növényi vagy természeti, vagy atmoszférikus hatások befolyásolják.
Müller Rita selymei iparművész használati tárgyak. Bújtatottan van bennük a Balatonnál átélt természet közeliség.
– Mindenhonnan ihletődök a selymekhez. Kikísérleteztem egy Balaton által ihletett színharmóniát. S most ehhez a színhez keresem azokat a motívumokat, amik a még jobban passzolnak hozzá. A türkiz és a ginkgo kettőse foglalkoztat nagyon. A ginkgo, más néven páfrányfenyő a kedvenc fám, a vonyarci kertünkben is van egy 8-10 éves, két méter magas példány. Saját magról, a leendő unokáimnak ültettem. A másik szerelmem a keszthelyi kastély parkjában található ginkgo. Goethe-nek van egy számomra nagyon kedves verse erről a növényről.
Ginkgo Biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár
lénye lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
(Fordította: Harsányi Zsolt)
A Badacsonyból kibukkanó nap harmóniája
Rita 2010 környékén kezdett olajfestészettel foglalkozni, egy festő közösségben.
– A textiltervezést és festést itthon készítem, ez egy magányos út. És rendkívüli módon örültem annak, hogy közösségben is alkothatok. Témák, feladatok, vezetett tematikák voltak a kezdetekkor. S amikor már az anyaggal úgy viszonyultam, hogy biztonsággal tudtam kezeli az olajfestéket, akkor kezdtem azon tűnődni, hogy mi az én témám? Én a képeimet mélyről, belülről, csak egy olyan tiszta forrásból fakadóan tudom létrehozni, ami őszinte és saját. Én igazán itt vagyok boldog ezen a vidéken, ezt a tájat szeretem festeni. Ez egy meditáció számomra. Kizökkent a mindennapi zajos, óriásplakátos életből és a valós jelenbe visz. Fantasztikus, hogy erre a tájra mindig rá lehet csodálkozni és sosem lehet megunni.
A művész olajképeinek java a helyszínen készül. A selyem alkotások és az olajfestmények ritmusa úgy alakul, hogy az ősztől, a télin át a tavaszi időszakra tevődik a legtöbb selyem megrendelés. A nyár a festés terepe, zömmel kinn a kertben, amikor a festék is gyorsabban szárad.
– Nem szabad vele szaladni, de meg is hálálja az anyag. Sokszor kimegyek napfelkeltét nézni a Szépkilátóra. Nyáron úgy kel a nap, hogy a Badacsony kellős közepéből bújik ki… Nagyon jó látni, hogy júniusban a Szent György-hegy felől bukkan elő, s augusztus végén pedig arrébb kel a nap. Ettől szebb látványt elképzelni sem tudok.
Forrás: Müller Rita
Vonyarcvashegyre tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Müller Rita
