Az idei kora tavasz segített a poloskák korai ébredésében, ezzel számtalan kellemetlenséget okoznak a hétköznapokban. Bizonyára mindenki számára ismerősek lehetnek, jellegzetes szaguk pedig semmivel sem keverhető össze. Az elmúlt években általában szeptember tájékán árasztották el a sajtót és a közösségi oldalakat azok a fotók, bejegyzések, amelyek valóságos poloskainváziót dokumentáltak hazánkban. Most viszont úgy tűnik, már tavasszal is sokan látnak rémeket, pontosabban poloskákat. Tényleg több a „büdösbogár” a korábbi évekhez képest, vagy ez csak a szubjektív érzetünk? A kérdés megválaszolásában Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének entomológusa válaszolt.
Ők „támadnak” hazánkban
Habár közel 900 poloskafaj él hazánkban, mostanság valójában egyetlen fajt emleget „poloskaként” szinte mindenki Magyarországon. Ez pedig az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), amelyet évente kétszer, ősszel és tavasszal érzékelünk nagy számban. Szeptember-október környékén csoportosan vonulnak téli pihenőre, melynek kedvelt helyszínei az emberi építmények, nem kevés kellemetlenséget okozva az ott lakóknak, a másik tömeges megjelenést pedig mostanság, tavasszal érzékelhetjük, amikor az áttelelt egyedek kirajzanak. Kiss János bogármérnök elmondta, hogy inkább ősszel jellemzőek a poloskák.
– A rosszul szigetelt házakba a telelés miatt szoktak bebújni, ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni
– húzta alá. Azt is elárulta, hogy a csótánycsapda is csalogató ezeknek a rovaroknak.
Jól is jöhet a hirtelen jött meleg
– A hirtelen jött áprilisi nyár akár még vissza is üthet a szempontjukból. Ha a gyors felmelegedés miatt a tartalékaikat egyébként már teljesen felélt állatok ugyanis befejezik a telelést és kirajzanak, viszont még nincsen elég táplálékforrás, s ráadásul közben bejön egy hűvösebb időszak és a növények virágzása megreked, akkor a poloskák egy jelentős része éhen halhat – árnyalta a képet a HUN-REN kérdésére Kóbor Péter entomológus, aki szerint ugyan más poloskáknál is megfigyelhető a tömeges telelőhelykeresés, de azért az ázsiai márványospoloskákkal gyűlik meg különösen a bajunk, mert ők előnyben részesítik a lakóházak rejtekeit, repedéseit. Kutatási eredmények szerint ezek a poloskák egy úgynevezett „telelő feromont” választanak ki ősszel, amellyel a fajtársakat csalogatják, s így gyűlnek össze egy helyre. Ha viszont a poloskák már közel vannak egymáshoz, akkor
a csápjukkal dobolva, rezgéseket keltve kommunikálnak, így rendezik egységgé azt a sűrű csoportot, amely szigetelő és mechanikai védelmet is nyújt, különösen a csoport belső részén lévő példányoknak.
Egyelőre „csak” a kiskertekben okoznak gondot
A Délkelet-Ázsiából származó inváziós faj első hazai példányait egyébként 2013-ban fogták be a Soroksári Botanikus Kertben, ma pedig egyedszámban már messze felülmúlja az őshonos poloskákat. A kutató szerint ennek okát a számukra egyre kedvezőbb magyarországi éghajlati viszonyokban kell keresni, ráadásul ebben a régióban nincsenek jelen azok a kórokozók, élősködők, illetve ragadozók, amelyek szabályoznák a populációik egyedszámát. Az entomológus elmondta, hogy egy közösségi adatgyűjtésen alapuló, még zajló felmérés előzetes adatai alapján Magyarországon egyelőre a kiskertekben okoznak problémát a márványospoloskák, ott viszont egyre jelentősebb a kártételük, a paradicsom, a paprika, az alma, az őszibarack és a körte szerepel a céltáblájuk közepén.
Az Egyesült Államokban viszont például már dollártízmilliókban mérhető az általuk okozott mezőgazdasági kár. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a legszívesebben a már szüret előtt álló gyümölcsöket támadják meg szúró-szívó szájszervükkel. Ilyenkor a rovarölő permetezés a hosszú kivárási idő miatt már nem segítene, hiszen a gyümölcs megrohadna, mire leszedhetnék a termelők, ráadásul a kutatások szerint e poloskák „elég jól bírják” a különböző permetszereket. Azt pedig, hogy valamelyik természetes ellenség, például madár, vagy rovar „rákapjon a márványospoloska ízére”, nehezíti annak kémiai védekezése. Az állat ugyanis olyan bűzanyagot bocsát ki, ami egyrészt taszító, sőt bizonyos rovarokra mérgező is lehet.
Forrás: boon.hu
