Feleslegesen nem húznak ki egy fiókot sem, nem emelnek odébb egy fotelt vagy vázát sem a keszthelyi kastélyban, na, nem azért, mert lusták takarítani, hanem mert a műtárgyvédelem és ápolás hatalmas felelősség. Még egy ujjlenyomat is visszafordíthatatlan károkat okoz egy tárgyon, nem véletlenül csak kesztyűben tették odébb a gyertyatartókat az inasok, és az sem véletlen, hogy a látogatók sem nyúlhatnak semmihez a főúri életformát bemutató kiállításon.
Olvasd el, miért egyedülálló az országban ez a múzeum!
– A tisztítás az egyik legproblémásabb dolog lehet egy műtárgy életében. Ha lepattan valaminek a sarka, az restaurálható, ragasztható, de ha felülettisztítás során valamit leoldok, az már nem hozható helyre – avat be a kulisszatitkokba Bíró Zoltán, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum műtárgyvédelmi asszisztense. – Ha a műtárgyakkal kapcsolatos változás már beáll, az visszafordíthatatlan, ezért a megelőzés a cél.
Az első védelmi rendszer a tisztaság megóvására a kastélyban a szőnyegezés. A bejáratnál két hatalmas szennyfogó szőnyegen keresztül jutunk be, a lépcsőn is szőnyegek vannak leterítve, ezeken felérve már lehullik a látogatók cipőjéről az utcai por nagy része.
A por a tárgyak legnagyobb ellensége
– Az itt található bútorok, tárgyak nem vitrin mögött vannak, mint egy klasszikus múzeumban, így folyamatosan ki vannak téve az elemeknek. A mi dolgunk az, hogy ha bekerült a múzeumba egy tárgy, sokkal tovább megmaradjon, mintha bárhol máshol lenne. A porterhelés, a fény nem tesz jót nekik. Az ablakoknál fényszűrő fóliát és fényvédőt is használunk, hogy minél kevesebb fényterhelés érje a bútorokat, főleg a fa részeket.
– Miért káros a fény?
– A fény egy energia, ha azt egy tárgy elnyeli, akkor olyan reakciók indulnak be, amitől az elveszti a színét, a saját fényét. Amíg nem volt fényvédő fólia, addig a bútorokat időnként erősen tűzte a nap, ettől kifakultak. A főmuzeológus és a közgyűjtemény vezető dönti el, milyen legyen a fényterhelés egy adott helyiségben, ez alapján vannak még a mennyezeti lámpák izzói is beállítva.
A kiállításon a porterhelés csökkentése az egyik legfontosabb feladatunk, az ablakokat nem nyitjuk ki, nem szellőztetünk.
A múzeum fűtése légbefúvásos rendszerű, ezért minden befúvó részre egy méretre szabott porszűrő szivacsot tettünk, hogy minimalizáljuk a por bejutási lehetőségét. Minden helyiségben egy hőcserélőn keresztül kapjuk a meleget, a ventilátorok lentről fújják a levegőt, itt ezt szűrjük meg.
– Miért veszélyes a por?
– Ha nincs por, nincs gond. Ha egy asztallapra lerakódik egy réteg por, akkor duplája lesz a felülete, könnyebben megköti a levegőben levő nedvességet, a levegőben a kipufogó gáz miatt nitrogén-oxid is található, ez már az ezüstre is veszélyes, azon ezüst-szulfid réteg alakulhat ki. Van egy pont, amikor egy ezüst műtárgy már megfeketedik, van, amikor a nemes-patina miatt azt úgy hagyjuk. Ez már meg is védi a tárgyat.
A takarítószemélyzet és a múzeumtechnikusok a parkettát és a látogatói útvonal szőnyegét takaríthatják csak, minden máshoz csak én nyúlhatok. A szőnyegeket minden nap, még ha tisztának tűnnek is, végig kell porszívózni hepa szűrős porszívókkal. Mindenhez kesztyűben nyúlok, van, amikor cérnakesztyűt, van, amikor gumikesztyűt, vagy szarvasbőrkesztyűt húzok, porcelán tárgyaknál viszont a csúszásveszély miatt tilos a kesztyű, esetleg szarvasbőrből készültet veszek fel. A cirádásabb gyertyatartókat csak nagyon óvatosan lehet pucolni, a port egy porszívó és egy kecske vagy póniszőr ecset segítségével távolítjuk el róluk.
Gobelin vagy értékesebb szövetű kárpitosbútort nagyon óvatosan, csak szúnyoghálón keresztül egy speciális porszívóval takaríthatunk.
Nézd meg a videót:
Párásítás
Amilyen légkör, hőmérséklet, páratartalom az emberi szervezetnek jól esik, az a szerves anyagnak, a fának, bőrnek is tökéletes. A legértékesebb tárgyak esetében most párásítunk, ez a párásító most télen 30-40 liter vizet párologtat el a helyiségben 8 óra alatt. Az ideális páratartalom beállítása nem is olyan egyszerű, télen párásítani, nyáron páramentesíteni kell. A fa, a bőr, a fém, a szövet mind más páratartalmat szeret. A kínai lakkos komód nagyon érzékeny a páratartalom változására is, a szerves anyag folyamatosan mozog, ha a hőmérséklet és a páratartalom aránya hirtelen változik, akkor ez megrepedhet, furnérleválás történhet. A csontenyvvel összeragasztott bútorok is érzékenyek a páratartalomra, hajlamosak kikristályosodni, kiszáradni, ekkor már restaurátort kell bevonni az állagmegóváshoz.
Tartani kell a szintet
Szerencsére az összes kiállított műtárgyunk nagyon jó állapotú, de nagyon vigyázunk rájuk. Nem húzunk ki fiókokat, nem nyitogatjuk a szekrény ajtókat, csak ha nagyon muszáj, nem teszünk odébb egy vázát, egy gyertyatartót sem. Ha feleslegesen kihúzok egy fiókot az eggyel több annál, mint ami szükséges, ezzel is óvom a bútorokat. Az enteriör kiállításon néhány műtárgy nagyon közel van a látogatókhoz, a teremőrök is a megelőző műtárgyvédelem részei, ők figyelnek arra, hogy a vendégek ne érintsenek meg semmit.
Nem az a baj, ha valaki hozzányúl egy gyertyatartóhoz, és rajta marad az ujjlenyomata. Az a baj, ha ezt az évi mind a 200 ezer látogató így gondolja, és mindenki csak egyszer teszi ezt meg. Ezért tilos bármelyik tárgyhoz hozzáérni.
Nem is sejtjük, hogy egy zsíros ujjlenyomat mekkora kárt tud okozni. Ha a bőrről rákerült zsír, nedvesség kikezdi a rezet mondjuk egy gyertyatartón, akkor az helyrehozhatatlan károkat okoz. Én is csak szövetkesztyűvel fogok meg, teszek odébb bármit.
– Milyen érzés hozzányúlni egy felbecsülhetetlen értékű tárgyhoz?
– Nagyon nagy felelősség ezekhez a tárgyakhoz hozzányúlni, van, hogy egy 30 millió Ft-os vázát kell megemelni, ilyenkor át kell állítani az agyamat, a mozdulataimat.
Amikor bemegyek a műtárgyak közé, még a cipőmet is leveszem, mezítláb dolgozom, az ember akkor érzi a saját dimenzióit, ha nincs rajta pluszban semmi.
Kirakok a zsebemből is mindent, és mindig az értékesebb műtárgy felé fordulva megyek el, nehogy a hátammal véletlenül lesodorjam azt. Nincs gyűrűm, karkötőm, rövidre van vágva a körmöm, mert még az is beleakadhatna egy furnérdarabba, amit le tud törni, vagy egy cérnába, amit kihúznék.
A falépcső ápolása
Száraz takarítással takarítják a takarítók ezt a lépcsőházat, semmilyen anyagot, vegyszert nem használunk hozzá. A 70-es, 80-as években elvégzett restaurálás óta csak a portól van megtisztítva ez a hatalmas fafelület. Annak idején, amikor készült, terpentin és méhviasz keverékkel lett melegen átitatva, utána kezelték le egy sellak réteggel és ez azóta tartja magát. Itt azért nincs fűtés, mert amióta ez a lépcsőház létezik, együtt él a kinti klímával, csak egy üveglap választja el az udvartól. Ha mi most elkezdenénk fűteni, melegíteni, a fa elkezdene száradni, nem tesszük ki felesleges sokkhatásnak.
Ezen a lépcsőn a látogatók nem mehetnek le, csak fentről csodálhatjuk. A falon a Festetics családról készített festmények, kattints ide, és olvasd el a kastélyban élő Festetics feleségek történeteit!
– Könnyebb ma megvédeni egy bútort mint több száz évvel ezelőtt?
– A Festeticsek idejében a személyzet tudta, hogy milyen pasztákkal kezeljék a fa felületeket, abban az időben mindenhez megvolt a megfelelő felületkezelő anyag. Sajnos volt egy időszak, a második világháború után, amikor nagyon nehéz volt méhviaszos ápolót és szakembert találni, a bútorok fennmaradtak, de a szakmai tudás nem. Ha akkor valaki műgyantával lekent valamit, az helyrehozhatatlan kárt okozott, soha nem tudjuk leoldani, vagy ha összeragasztott egy bútort epokittal, azt az életben nem lehet már szétszedni. Ha egy bútor csontenyvvel van összeragasztva, az száz évenként szétszedhető a csapolásoknál egy fakalapáccsal, és újra összerakható, szinte örök életű.
A molyok is imádják a könyveket
Ez az eredeti díszmagyar ruha vitrinben van, felbecsülhetetlen értékű, a festményen is ezt viseli Tasziló herceg. Ezzel a tárggyal nincs sok teendőnk, nagyon fontos volt megoldani, hogy teljesen zárt helyen legyen, hogy moly és egyéb kártevők ne jussanak be.
A moly és a lepkék, rovarok kinttartása is kiemelten fontos, a szellőztetés miattuk is tilos, de a légbefúvásos fűtésnek köszönhetően hatszor, hétszer kicserélődik a levegő naponta. A kártevők nagyon szeretik a szerves anyagokat, ebből a könyvtárban nagyon sok van, a felbecsülhetetlen értékű bőrborítású könyvek, a papír, a fa a kopogóbogarak kedvencei, nagyon szeretik az enyveket, a csontenyveket is.
Szerencsére a szlavón tölgyből készült burkolatokat nem nagyon szeretik a rovarok, ennek a fának a csersavtartalma távol tartja őket.
Olvasd el, milyen lesz a felújított tükörterem a kastélyban!
Mutatjuk a kastélyban készített képeinket: