– Kalapács Józsi örökké fiatal, vagány, mindig kedves és vérprofi. Helytálló a meglátásom?
– Jó, ha kívülről ez látszik. Mondjam, hogy én hogyan látom? Mindjárt hatvan, de szívesen fiatalodó, sokszor félszeg és bátortalanságát jól leplező, örökké lelkes, jó értelemben az amatőrségemre gondosan vigyázó, békeszerető, de egyre inkább harcos-féle is vagyok.
– Mivel tartod ilyen fitten magad?
– Fittebb vagyok, mint pár éve. Akkor már alig vonszoltam magam, közel száztíz kilót nyomtam, és éreztem, hogy nincs sok hátra. Paksi Endre barátomnak jött meg először az esze. Rudán Joki barátom is jópár éve absztinens. Az ő pozitív példájuk inspiráló volt. Életmódot váltottam, így a táplálkozásom – különösen vitaminok, táplálékkiegészítők terén – a lehető legjobb minőségű. A sportot is szeretném beiktatni, de ahhoz komolyan át kell szervezni az életem. Jót tett, hogy felhagytam a mértéktelen alkoholfogyasztással. Életem legjobb döntése volt, hogy ma már nem iszom alkoholt. Vidámabb és energikusabb vagyok, mint valaha. Ez annak ellenére is így van, hogy a járványügyi intézkedéseket megsínylette a zeneipar és hogy a mi közönségünk az utolsó, akik visszakapják a koncertrejárás szabadságát.
– Sokak számára furcsa lehet, hogy kemény rock és metal zenét játszol, eközben pedig musicalszínészként is dolgozol. Hogyan éled meg ezt a kettősséget?
– Nincs ebben kettősség. Zene és játék van mindkét terepen. Az egyetlen különbség, hogy a rockzenében a színpadon a hozzám köthető, saját dalaimat adom elő, a színházban pedig szereplőként beilleszkedem a nagy közös játékba.
– Színházban hol láthatunk téged?
– Szeptemberben lesz a Madách Színházban az ezerötszázadik Macskák-előadás, abban biztosan játszom.
– A most megjelent Szelíd metálosok című dupla CD a pályád teljes ívéből válogat. Miért most érezted úgy, hogy itt az ideje a kiadványnak?
– Jövőre leszek hatvanéves, és ezt a jubileumot két nagykoncerttel is szeretném megünnepelni és jó felvezetése az eseményeknek egy ilyen életmű lemez. Harminckilenc éve vagyok aktív zenész, ezért is lesz a jövő évi egyik nagykoncert címe a “60 TOTÁL – 40 METAL”. 1982-ben lettem a Pokolgép énekese, innen számolom, bár előtte is voltak zenei kezdeményeim.
– Pokolgép, Omen, az ex-EDDA tagokkal a HARD zenekar, Akusztika, Attila Fiai Társulat, majd a saját neved alatt futó projekt. Biztosan ezernyi balatoni emléked van a fellépésekről.
– A Balaton-környéki koncertek elsődleges pozitívuma, hogy nagyon jól érzem magam a „Nagy Víz” mellett, és mindig meg is mártózom, ha csak tehetem. Gondolom, a közönség is így van ezzel, mert elképesztő jó hangulatúak ezek a bulik. A legmélyebb nyomot az egykori Omega-Pokolgép közös koncertsorozat hagyta bennem. Ott találkoztunk először az Omegával, és a mindenre odafigyelő profizmussal. Emberi volt a hozzáállásuk, és itt nem csak a stábra, hanem a tagokra is gondolok.
– Merre jártál, hol aludtál, mit csináltál akkoriban a balatoni éjszakákon?
– Általában bérelt házakban aludtunk, nagyon ritkán szállodákban. Éjszakánként pedig azt csináltuk, amit bárki más: tomboltunk kifulladásig! (nevet)
– Volt balatoni nyári szerelmed? Hogyan csajoztatok akkoriban?
– Technikailag kérded, hogy hogyan? (nevet) Nem tudom. Van egyáltalán valaki, aki ezt tudományosan csinálja? Ahogy jön, spontán módon, sokszor bénán, de mindig valahogyan. Úgyis a kölcsönös vonzás tett pontot egy esetleges kaland végére. És persze, hogy voltak ilyen kalandok. (nevet)
– Legutóbb Balatonföldváron ebédeltetek, és Balatonbogláron kávéztál a kikötőben.
– Napi négy kávé a minimum. (nevet) Ha csak tehetem, lefékezem a Balatonnál, akkor is, ha csak közelben lépünk fel. A minap Sárvár előtt is elkanyarodtam kicsit a parthoz.
– Mit csinálsz még a Balatonnál?
– A Balatonnál a NEM csinálás a lényeg. Megáll az idő. Ténfergés, semmittevés, aktív meditálás, feltöltődés vagy olykor éppen a kisülés.
– Hol és mikor lépsz fel idén nyáron a Balatonnál?
– Fonyódon, a RockBalatonon augusztus 12-én a Rudán Joe Band vendégeként, valamint Alsóörsön, a TáborFesztiválon augusztus 28-án a metal bandámmal, a Kalapács zenekarral.
– Vannak gyerekkori balatoni emlékeid?
– Gyermekkoromban édesanyám évekig Siófokon dolgozott. A nagymamámmal együtt egész nyárra leköltöztünk, és ez hosszú évekig az egész nyarat jelentette. Szívem szerint most is ezt csinálnám.
Ha most hirtelen mindenki megbolondulna, megveszekedetten elkezdenék felvásárolni az összes lemezemet, és dőlne a jogdíj, biztosan vennék egy balatoni viskót és egy kisebb hajót, hogy egész nyárra kiköltözhessek a vízre. Körülbelül egy régi aranylemez példányszám – százezer – elég is lenne. Olyan nagy kérés ez? (nevet)
Még több sztárinterjút olvasnál? Itt megtalálod?
Mivel töltik az idejüket a sztárok a Balatonnál? Nézd meg itt.
Nyitókép: Kalapács József családi