| Háború és rezsiválság a Színház életében 2022 őszén. A Veszprém Petőfi Színház igazgatója, Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész mutatja be az évadot. Megkérdeztük azt is, hogy milyen reményekkel és tervekkel tekintenek az előttük álló időszakra. |
– Milyen érzésekkel indítjátok a színház őszi-téli évadát?
– Nagy várakozással tekintünk a jövőbe. Jelentős változás előtt állunk, amely túlnő rajtunk. A háború és az energiaválság. A következményeket még nem ismerjük.
– Mi lebeg most a színház vezetésének szeme előtt?
– Számunkra a legfontosabb a közösség és a közönség. Mindkettőt szeretnénk védeni. A társulat arra esküdött, hogy szolgálja a közönséget. Ha valami közbeszól – ahogyan az a pandémia esetében is volt – akkor is vigyázunk rájuk. A társulati tagokat, a családokat talpon kell tartanunk. A közönségnek pedig szüksége van a kultúrára, a katarzisra, az összetartozás érzésére és a szépség befogadására.
A Veszprémi Petőfi Színház társulata
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház hivatalos
– Az országos színházi térképen a veszprémi színház biztató pozícióban van a fenntartás szempontjából?
– Magyarországon egyedülálló színházi rendszer működik. Az első szint a nemzeti színházak (Nemzeti Színház, Operettszínház, Művészetek Palotája, Opera és nagyvárosokban is vannak nemzeti színházak). A második szint a kiemelt színházaké, a harmadik a független színházaké. Mi a kiemeltek közé tartozunk. A nemzeti színházakat erre az évre tizenöt százalékos megvonással illette az állam. Bennünket, kiemelt színházakat még nem érintettek a megvonások.
– Vagyis megvan a megfelelő összeg a Színház 2022-es fenntartásához?
– Kettős fenntartással működünk. Az állam és az önkormányzat együttesen működtet. Azt az önkormányzati támogatást, amelyre szerződött Veszprém városa az állammal, megkapjuk, és nem jelezték, hogy ebből elvonnának.
– Van 2023-as vészforgatókönyv a Színház számára?
– Mindent végiggondulunk a költségcsökkentésre vonatkozóan. Energiatakarékosságra törekszünk. Ha kell, összehúzódik a színház, vagyis a Játékszínben nem lesznek előadások télen, mert nehezen fűthető hely és magas extra költséget jelent. Lehet, hogy összevonunk előadásokat. De
lehet, hogy arról is le kell mondani, hogy jelentős díszleteket állítsunk színpadra. Átszervezünk munkahelyeket olyan területekre, ahol gazdaságosabban tudjuk megoldani a fűtést, és előbb kapcsoljuk le a lámpákat,
mint egyébként tennénk.
– Mindent nagyban meghatároz, hogy az emberek elmennek-e majd az előadásokra vagy lemondanak a kultúráról. Kaptatok már visszajelzéseket a közönségtől?
– A közönség vágyik a színházra. Jól fogynak a bérletek – más színházaktól is ezt hallom. A pandémia alatt megélték a bezártságot. Aki szereti az élő színházat, eljön a darabjainkra. Senki nem tudja még, hogy mennyi lesz a rezsi. Ennek hatása később várható. Ha olyan mértékű számlákat kapnak, amelyek nagyon megterhelik a pénztárcájukat, lehet, hogy lemondanak a kulturális javakról.
A Mozart! előadása
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház hivatalos
– A színészek körében milyen a hangulat?
– A színészek teljes erőbedobással dolgoznak, s ezzel elégedettek. A mindennapjaikba még nem látok bele. Biztosan nagy várakozás van bennük, de a mi társulatunk tagjai biztonságban érezhetik magukat, mert ahogyan a koronavírus-járvány idején, most is megvédjük a munkahelyeiket.
– Milyen a veszprémi színház őszi-téli programja?
– Folyamatosan próbálunk. Szeptemberben két bemutatónk is lesz. A holdbeli csónakost, azt követően pedig a LéviStory ősbemutatóját állítjuk színpadra. Októberben Lezsák Sándor darabját, a 80 vödör levegő című tragikomédiát, majd az Illatszertárt, karácsonykor a Viktória című operettet mutatjuk be.
A holdbeli csónakos előadása
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház hivatalos
– Számos korszakot megéltél színészként és rendezőként is. Volt olyan időszak, amely a maihoz hasonló nehézségek elé állított?
– Nehezen éltem meg a rendszerváltás utáni időszakot, amikor különösen feszült volt a kulturális élet. A kultúrában mindig jelen van a kettősség. Ahogyan a világban, a politikában is. Van, akinek a világpolgári gondolat és van, akinek a nemzeti identitás fontosabb. Az, hogy hangsúlyozzuk a magyarságunkat, különösen fontos egy olyan országban, ahol csak a rendszerváltás óta van demokratikus államforma. Addig folyamatosan különböző, elnyomó hatások alatt éltünk. Az utóbbi években a kultúra sok támogatáshoz jutott. Érezzük, hogy mekkora ajándék ez. Fejlesztések, beruházások és álmok valósultak meg.
– A háború azonban mindenre rányomja a bélyegét.
– Ennek az erejét érezzük most. Hogy mit jelent, ha betört a világunkba egy olyan háború, amelyre 1945 óta nem volt példa. És hogy milyen következményei vannak a klímaváltozásnak, a népvándorlásnak és az energiaválságnak.
– Ha jellemezni kellene napjainkat, melyik darabbal írnád le?
– A 80 vödör levegő, amelynek bemutatójára készülünk, épp ilyen. Egy olyan férfiról szól, aki végigélte a XX. század második felének nehézségeit, s ettől folyamatosan háborús félelmei vannak. Egy kút oldalában készít egy bunkert és arra készül, hogy bármikor kitörhet a háború. Amit most sokan éreznek az egy, ehhez hasonló, kataklizmától való félelem.
– Mi jelenthet kiutat ebből a mély lelki gödörből?
– Az ember képes legyen ránézni az életére és erre a világra, s higgyen valamiben, ami több, mint amit most megélünk. Így megérti a folyamatokat és kevésbé lesz kétségbeesett.
Meglátja, hogy annak is van értelme ami most történik, és nem keres drasztikus megoldásokat.
– A közelmúltban Veszprémben is többen leugrottak vagy le akartak ugrani a völgyhídról, mert nem láttak más megoldást. Mit tegyünk, ha nagyon elárvultnak érezzük magunkat?
– Nincs két egyforma helyzet. Elfogadnunk, tisztelnünk, szeretnünk kell egymást. Közösen kell vinnünk az életben kapott keresztjeinket. Érdemes körülnézni, mert mindig van nálunk rosszabb helyzetben lévő ember. Mindig van olyan, aki vágyik a szeretetre és a segítségre. Így talán jobb hely lehet a világunk.
– Felerősödik a színház helyzete és szerepe is a jelenlegi helyzetben?
– Fontos, hogy foglalkozzunk az emberek lelkével és ne engedjük, hogy eluralkodjon a kétségbeesés. Rengeteg feszült helyzet van, de nem ez az igazi út. Vannak az életünknek határai. Kevés időnk van, amikor jót tehetünk és amikor erre lehetőség adódik, akkor kell jót tennünk.
Meg kell oldani a problémákat és a jelenben kell boldognak lenni.
Nyitókép: A holdbeli csónakos előadása
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház hivatalos
